- YoungByul? - hallottam meg a folyosó végén, Namjoon hangját, mire elkerekedtek a szemeim. - Nem, nincs a közelben. - váltotta halkabbra a hangját a leader.

Fogalmam sem volt, mi folyik itt, de nagyon furcsa sejtésem támadt. Óvatosan lopakodtam közelebb hozzá, de még a fal mögött voltam, nehogy meglásson.
- Holnap? Hm...nem tudom, nem hiszem, hogy szabad leszek. De talán holnapután. - találgatott Namjoon, nekem pedig a szám is tátva maradt.

A legjobb barátnőm és Namjoon... El sem tudtam, képzelni.

- Ara? Mit csinálsz te itt? - jött mögülem hirtelen Jungkook hangja, mire villámgyorsan megpördültem és a szájára tettem a kezem.
Az ujjammal csendre intettem, majd a fal felé, hogy hallgasson.
- Nem, nem mondom el senkinek. - sóhaj. - Tudom...te elmondtad már Arának? - pár másodperc szünet. - Na látod! Ha te nem mondod meg a legjobb barátnődnek, akkor én...

Jungkook ugyanazt a pillantást vetette rám, mint ami az én első reakcióm volt.
Mindketten ledöbbentünk, mert ha mindent jól hallottunk, akkor bizony a legjobb barátnőm randizik, méghozzá nem is akárkivel!
- Ők ketten? - suttogta kérdőn Jungkook nekem, mint egy megerősítésként, de nem lehetett ezen mit magyarázni, teljesen egyértelmű volt. - Daebak! - csillantak fel a maknae szemei, amit nem teljesen értettem.
- Mégis miért? - ráncoltam a szemöldökömet.
Nem volt bajom, hogy kapcsolatban vannak, csupán sokkolt a tény. De azt nem tudtam megérteni, miért is "király"?
- Majd elmagyarázom, de először kifaggatjuk Hyungot! - mondta a fiú egy félmosollyal a szája sarkában, majd megragadta a csuklóm, és egyenesen a leader háta mögé húzott.
- Khm... - köhintett Jungkook, hogy felhívja ránk a figyelmet, Namjoon pedig megfordult.
- Öhm...M-most le kell tennem. Szia! - nyomta ki villámgyorsan a telefont, ahogy meglátott minket. - Sziasztok! Hát ti...? - vakarta látványosan a tarkóját, majd a hátunk mögé pillantgatott, amiből egyből levettem, hogy mehetnéke van.
- Menj, Hyung! - állt félre hirtelen az útból Jungkook, mire tőlem is és Namjoon-tól is kapott egy döbbent pillantást.

A kissé zavarban lévő fiú nem sokáig vesztegette az idejét, rögtön elment mellettünk.
- Úgyis elmondom mindenkinek, és akkor majd mesélhetsz. - mondta hirtelen a maknae a Hyung-ja után, aki úgy tűnt hallotta, mert megtorpant és fáradtan megdörzsölte a homlokát.
- Hogy te mióta beszélsz így, az idősebbekkel, nem tudom, de igazán rád férne egy kis szigor. - üzente egyenesen a szavait, a mellettem álló fiúnak, aki csak megvonta a vállát.

Miután Namjoon eltűnt a színről, rögtön bordán könyököltem Jungkook-ot.
- Gonosz vagy! - ingattam a fejem.
- Most miért? Hiszen csak az igazat mondtam. Ha már ő titkolózik. - mosolygott sokat sejtetően.
Csak megforgattam a szemem a szavaira, de annyiban hagytam.

***

- Hyung-nak barátnője van. - jelentette ki a vacsora asztalnál Jungkook. A kijelentés annyira hirtelen érte Taehyung-ot, hogy a torkán akadt a falat, amit bekapott.
- Tessék? - meredt a maknae-ra és Namjoon-ra azonban az utóbbi feltűnően kerülte a szemkontaktust, de nem szólt semmit.
- A legjobb barátnőmmel, YoungByul-lal. - tettem hozzá, majd egy bocsánatkérő pillantást vetettem a szenvedő fiú felé.
- Hogy kivel? - szaladt magasba a szemöldöke Jiminnek is.
- Ez igaz? - vonta kérdőre Jin is a fiatalabbat.
- Igen. - szólalt meg halkan Namjoon.

Kitört a káosz. Nagyjából az egész vita arról szólt, hogy hogyan titkolhatott el egy ilyen fontos információt.
Én csak csendben hallgattam őket, mikor Yoongi-ra tévedt a tekintetem. Nem tűnt meglepettnek.
- Oppa, te tudtad? - tátottam el a számat.
- Hát persze. Én mindent észre veszek... - villant rám a tekintete, majd mélyen a szemembe nézett, én pedig egyből tudtam, hogy tudta.
Tudta, hogy a lábujjam hegyéig beleestem Jiminbe.
Nyeltem egy hatalmasat, majd lesütöttem a szememet és inkább Namjoon-ra figyeltem.
- Na jó, figyeljetek! - állt fel hirtelen a leader. - YoungByul és én járunk! Ennyi! - ha azt hitte ettől lenyugszunk, tévedett, mert csak kíváncsibbak lettünk.
- Mióta? És hogyan? - kérdezte Tae.
- Nem régóta, és csak úgy megtörtént.
- Ki csókolt meg kit először? - jött az újabb kérdés, ami váratlan lehetett Namjoon számára, mert a füle hegye egészen elvörösödött.
- Ő engem. - köszörülte meg a torkát.

Szegény Namjoon-t totálisan letámadták, és mindenféle kérdéssel bombázták.
Én csak mosolyogtam és zavartan lesütöttem a szemem.
Kicsit fájt, hogy YoungByul egy árva szót sem szólt erről az egészről. De valamelyest egyetértettem vele. Ha én is összejönnék Jiminnel, először biztosra mennék...

Várjunk mi? Ha összejönnék vele?

Megdöbbentem saját magamon, ezért észre sem vettem, hogy a poharamból, amit fogok, félig kifolyt már a víz, egészen addig, amíg az egész az asztalra nem borult.

Szerencsére senki nem vette észre...Jimin kivételével, aki értetlenül bámulta a bénázásomat.
- Minden rendben? - ráncolta a homlokát.
- P-persze. - dadogtam, miközben szalvétákkal próbáltam meg felitatni, a kiömlött folyadékot.

Jimin hirtelen az enyémre fektette a tenyerét.
- Hé! - szólt gyengéden. - Nekem elmondhatod, mi bánt. A barátnőd miatt van? - érdeklődött.

Park Jimin, kikészítesz. - mondtam volna. De csak hamisan mosolyogtam.

- Nem. Vele is beszélnem kell, de amúgy nincs semmi bajom. - bizonygattam. - Mindjárt visszajövök. - álltam fel gyorsan, majd otthagytam őket, és bementem Jimin szobájába.

Csak föl akartam kapni a táskámat, hogy villámgyorsan leléphessek, azonban ez a tervem meghiúsult, mikor hallottam kinyitódni az ajtót.
- Sajnálom Jimin Oppa, de most mennem kell. - magyaráztam hátra sem nézve, de mikor megfordultam, nem éppen az a látvány fogadott, amire számítottam. - Yo-Yoongi Oppa? Mit csinálsz itt? - heherésztem, mint aki nem teljesen százas.

Ő csak állt az ajtó mellett, és támasztotta a falat.
- Meddig folytatod még ezt? - tért rá a lényegre.
Nem kellett mondania, pontosan tudtam, hogy a Jiminnel való kapcsolatomról beszél. Nagyot nyeltem és visszahuppantam az ágyra.
- Nem tudom. - temettem az arcomat a kezembe.
- Mert ahogy nézem egyikőtök sincs rendben. - rázta a fejét rosszallóan.
- Aish, Oppa mit tegyek? Annyira félek, hogy eltaszít magától.
- Én ebbe nem fogok beleszólni. De amíg félsz ettől, ne mutasd ki ennyire az érzéseidet. - bölcselkedett Yoongi.
- Ne, ennyire látszik? - néztem rá rémülten.
- Nekem elég feltűnő volt. - vonta meg a vállát. - Azt nem tudom, hogy a többiek vagy Jimin rájött-e már erre.

Hosszasan kifújtam a bent tartott levegőm és megdörzsöltem a homlokom.
- Köszönöm Oppa a tanácsot. Meg a figyelmeztetést. - tettem hozzá.

Yoongi csak vállat vont, majd megfordult, azzal a szándékkal, hogy kimegy, azonban az ajtó túloldalán belebotlott a befele jövő Taehyung.
- Hyung! - köszöntötte a fiatalabb csodálkozva, aztán benézett és meglátott engem az ágyon ülve. A szemei tányér nagyságúra kerekedtek, és ide-oda kapkodta a tekintetét közöttünk.
Yoongi nem szólt egy szót sem, csak elment, így Tae most már csak engem kezdett el bámulni.
- Ti...? - pislogott.
- Nem! Egyáltalán nem az mire gondolsz! - magyarázkodtam hevesen, de ő már nem is figyelt rám igazán.
- Ezt el kell mondanom Jiminnek. - motyogta, inkább magának, mint nekem, majd ő is eltűnt.

Széttárt kezekkel elterültem az ágyon, amin ültem.

Aish, jó nagy bajban vagyok...