- Jól vagy? - guggolt le mellém rögtön Jimin. Aztán meglátta az arcomat. - Ara?
- Igen. - mondtam zavartan.
- Gyere! - felállt és a kezét nyújtotta felém.

Hagytam, hogy felsegítsen.

Na és ezt vajon, hogy magyarázom meg?

- Hyung? - állt meg az ajtóban Jungkook is.

Gyorsan kikaptam a kezemet Jiminéből, aztán találkozott a tekintetem Jungkookéval.
- Ara? Hát te?
- Be kellett jönnöm a stúdióba, ahogy Jimin Oppa mondta nekem. - néztem zavartan az említettre. - Csak...azt hiszem eltévedtem. - ismertem be.

A két fiú összenézett és kitört belőlük a nevetés.

- Mi-mi az? - a fülem mögé igazítottam a hajam.
- Csak...fura, hogy eltévedtél. - nyögte ki nagy nehezen a nevetéstől Jimin.
- Gyere! - lépett mellém Jungkook. - Segítünk kitalálni. - mosolygott rám.

Azt hittem a szívem kiugrik a helyéről, és mivel megszólalni nem tudtam, csak bólintottam.

A két fiú két oldalról magyarázta nekem a kivezető utat, támpontokat adva, például a folyosó végén lévő automaták, vagy kanapék.

Folyamatosan bólogatva próbáltam megjegyezni, de néha elkalandoztam és belül sikítoztam, folyamatosan azt mondogatva:

Jungkook és Jimin sétál mellettem....hozzám beszélnek...Álmodom?

- Holnap újabb próba! - érintette meg a vállam Jimin, amivel kihúzott a gondolataim közül.
- Tessék? - eszméltem fel.
- Holnap próba. Várunk! - magyarázta, és rájöttem már a bejárat előtt állunk.
- Ó, rendben! Ugyanott?
- Igen. - bólogatott.

Magamban sóhajtottam egy nagyot. Azt legalább tudom, hogy hol van.

- Köszönöm! Akkor holnap! Annyeonghikaseyo! - hajoltam meg, majd mikor kiegyenesedtem bátortalanul intettem egyet, mire mindkét fiú visszaintett.

***

8 mikrofon volt felállítva a stúdióba.
Mikor beléptem már javában énekeltek a fiúk.

Nem nagyon értettem, hogy minek kell még próbálnunk, hiszen tegnap volt a felvétel, de azt mondták csak próba volt, hiszen szinte nem tudok még semmit, ezért csöndben maradtam.

- Omo! Ara! - köszöntött Rapmonster, aki először látott meg.
- Annyong! - mosolyogtam.
- Megjött az énekes madarunk! - kiáltott fel J-Hope is.

A többiek is köszöntöttek és úgy tűnt, mindenki szívesen lát.

- Mehet! - szólt bele a mikrofonba Kim HoBin producer, mint megtudtam a nevét.

Felvettük a fejhallgatónkat. Nekem mindenképp Jimin mellett kellett állnom, hogy mint fővokálok, halljuk egymást. A másik oldalamon Jin helyezkedett el, aki kezdés előtt, még biztatóan kacsintott egyet.

A szám elkezdődött a fejhallgatómban pedig meghallottam Suga rapjét.

Nagyon izgultam, de Jimin annyira magabiztosan énekelte mellettem az részét, hogy erőt vettem magamon.

Ők a BTS. Nem ronthatom el a dalukat.

Úgy beszéltük meg, hogy az első vokál részben egyedül éneklek, a másodikban Jimin, és a harmadikban együtt.

Lehunytam a szememet és belekezdtem a részembe.

Sajnos egyszer megbicsaklott a hangom, de szerintem nem volt rossz.

Aztán jött Jimin. Ámulattal bámultam az arcát, ahogy minden energiáját bevetve énekel, miközben Taehyung viszi a refrént.

Olyan volt, mint valami drog. Élőben ugyanúgy, de mégis máshogy hatottak a fiúk. Tudtam, hogy szívüket-lelküket beadják a dalba.

A próbával rengeteg idő elment, és mivel másnap iskola volt, muszáj volt haza mennem tanulni.

- Ara! - szólt nekem Taehyung a próba végén.
- Tessék Oppa? - mosolyogtam rá.
- Eléggé éhesek vagyunk, és elmegyünk enni. Nem jössz? - kíváncsiskodott.

Meglepetten pislogtam.

- Mennék én... - hezitáltam. - Csak tanulnom kell...
- Naaa. - kérlelt J-Hope is. - Nem lesz olyan sok idő.

Hamar megadtam magam. Hiszen ki választaná a kedvenc bandájával vacsorázás helyett a tanulást?

- Oké. Megyek! - kaptam fel a táskám.
- Kaja! - kiáltott fel Jungkook, és elindultunk.

Az autó már kint állt az épület előtt.
- Csak a kisasszony után. - nyitotta ki nekem a sofőr az ajtót, mire lesütöttem a szemem, és halkan megköszöntem.
Beültem az ablak mellé, mellém pedig Namjoon került.
- Na és mit együnk? - gondolkozott Jin, mikor már a kocsiban ültünk. - Ara, te mit szeretnél? - nézett rám.
- Nekem mindegy. - vontam meg zavartan a vállamat.
- Ne legyél ennyire zavarban. - mosolygott kedvesen Suga. - Hiszen már barátok vagyunk.

Mély levegőt vettem.

- Bocsánat nem tehetek róla. - sütöttem le a szemeimet. - Csak 16 éves korom óta követlek titeket, és most furcsa, hogy egyáltalán beszélgethetek veletek.
- Azt mondtad 16? - döbbent meg Jimin. - Láttad a debütálásunkat is?
- Ühüm. Véletlen kapcsoltam arra a csatornára. És megtetszett a dalotok. - éreztem, hogy kezdek feloldódni.
- Ezt most komolyan mondod? - rökönyödött meg mellettem Rapmonster.
- Igen. Miért? - ijedtem meg.
- Srácok, egy ízig-vérig ARMY-ba botlottunk. - bólogatott elismerően Taehyung.
- Az I need you-t vártam a legjobban. - merültem el az emlékekben. - Nagyon tetszett a trailer. Együtt vártuk a megjelenést a barátnőmmel éjfélkor. Emlékszem sírva fakadtunk, mikor Jimin Oppa elmerült a kádban. - kuncogtam el magam, amire a többiek nevetéssel válaszoltak.
- Hallod Hyung! Ezrek sírtak rajtad! - csapkodta meg Jimin vállát Jungkook.

Mire az étterembe érkeztünk, sokkal jobban éreztem magam. Kevésbé voltam zavarban és úgy éreztem befogattak maguk közé.

Az étteremben Jungkook és Jin felvásárolták az étlapot, és néha sorolás közben olyan ételt is említettek, amit nem ismertem.

Az enyém kicsit sótlan volt, ezért az előttem lévő Jungkookra néztem.
- Oppa, kérlek idenyújtanád a sót. - kérdeztem, mire az említett, félrenyelte a falatot és köhögni kezdett.
Jimin rögtön elkezdte a hátát csapkodni.
- Valami rosszat mondtam? - pillantottam Taehyungra.
- Áh, dehogy! - nevetett fel, de többet nem mondott semmit, annyira rázta a röhögés.

Jungkook megütközve nézett rám, míg a többiek nevettek. Én azonban egyáltalán nem tartottam viccesnek. Azt hittem meghalok, annyira zavarban voltam, hogy lehet most okot adtam arra, hogy dühös legyen rám, csak nem tudom mivel.

- 20 éves vagy nem? - hunyorgott rám Jungkook, és letette az evőpálcikáját.

A szemeim elkerekedtek és komolyan félni kezdtem.

- I-igen. - segélykérően néztem körbe, de senki nem figyelt rám, csak Jungkook arckifejezésén nevettek.
- Akkor ne hívj Oppának. Egyidősek vagyunk. - jelent meg egy halvány mosoly a szája szélén, mire megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.
- Csak ez volt a baj? Mert akkor rendben. - engedtem le a vállaim, amik az előbb még az idegességtől megfeszültek.
- Miért mit hittél? - mosolyodott el most már teljesen és kivillantak a fogai.
- Hogy haragszol rám. - furcsa volt ilyen közvetlenül beszélnem vele.
- Nyugi! - hagyta abba Jimin a nevetést. - Csak szimplán utálja ha le "oppázák".
- Oh, értem.
- Mellesleg. - szólalt meg J-Hope. - Te melyik hónapban születtél?
- Április. - vontam vállat.

A fiúk újra nevetni kezdtek, Jungkook pedig újra megdöbbent.

- Hát Kook... - veregette meg a vállát Taehyung. - Van egy Noonád*.

A megnevezés hallatán legszívesebben a föld alá süllyedtem volna.

- Nagyon szépen kérlek ne hívj így! - pillantottam Jungkookra, aki bólintott. - Megígéred? - nyújtottam át az asztalon az ujjamat.
- Csak akkor, ha te megígéred, hogy nem Oppázol. - bólintott, majd megfogta az ujjamat.

Ezek után nagyon jól éreztem magam a többiekkel, annyira, hogy mire észbe kaptam már este 6 óra volt.

Rémülten bámultam az órám számlapját, majd hirtelen felpattantam, mire a többiek elhallgattak.
- Minden rendben? - kérdezte Jin.
- Igen. Csak elszaladt az idő. - gyorsan előkotortam a táskámból az ételem árát.
- Nem kell! - szólt rám Jimin.
- Tessék? - pislogtam.
- Kifizetjük. - mosolygott rám.
- Dehogy is! - tiltakoztam.
- Ara! - szólt rám Rapmonster. - Menj! Fizetünk.
- Rendben. - bólintottam. - Köszönöm a vacsorát. Nagyon jól éreztem ma magamat! - hajoltam meg, és kirohantam az étteremből.

Lehet ma még nem tanultam semmit, de volt egy csodás délutánom a BTS-szel.

Kell ennél több?

*Noona: Általános megszólítás. A fiúk hívják így, a náluk idősebb lányokat.