- Ara? - kérdezte csodálkozva Jungkook.

Persze rögtön zavarba jöttem. Életemben először találkozok teljes életnagyságban a biasommal.

- Igen. - motyogtam, és közben teljes erőmből szorongattam a táskám pántját.
- Ara? - lépett mellém Jimin.
- B..Boldog szülinapot. - nyögtem ki nagy nehezen.

Jimin arcán egy imádni való mosoly terült szét.
- Köszönöm. Csodás hangod van. - dicsért meg.

Egyetlen egy áldást kaptam a világegyetemtől.
Hogy nem tudok elpirulni.
Különben most egy főtt rákhoz hasonlítana a fejem.

- Miért hívtatok ide? - próbáltam meg összeszedni magam.
- Énekelnél nekünk valamit? - tért ki a kérdés elől Rapmon.
- Öhm...persze. Csak becsukhatom a szemem? Nagyon szégyenlős vagyok. - vallottam be szégyenkezve.
- Tedd, ahogy akarod. - mosolygott rám Taehyung kedvesen.

Elgondolkoztam mit énekeljek, végül a nem rég megjelent Spring day játszódott le a fejemben.

Lehunytam a szemem és énekelni kezdtem.

"Nunkkocci tteoreojyeoyo
Tto jogeumssik meoreojyeoyo
Bogo sipda (bogo sipda)
Bogo sipda (bogo sipda)"

Mikor kinyitottam a szememet, végig néztem a tagokon.
- Nem gondolkodtál még azon esetleg, hogy trainee legyél? - fürkészett Suga.
- De. De aztán meggondoltam magamat. Nem nekem való az idol élet. Ahhoz, túl érzékeny vagyok. - köszörültem meg a torkomat.
- Egy valamin, azért elgondolkodhatnál. - szólalt meg J-Hope.
- Min? - kerekedtek el a szemeim.
- Az új dalunkhoz kéne egy erős női vokál. Te pont megfelelő lennél a feladatra. - ismertette a tényeket Rapmon.
- É-én? - tényleg elcsuklott a hangom?
- Igen. - válaszolt Jungkook, és odajött hozzám, mire én hátrálni kezdtem.
- Légyszi...ne! - sütöttem le a szemem.
- Mi a baj? - hajolt közel hozzám.
- Te vagy a biasom... - motyogtam.

A többiek rögtön elráncigálták Jungkookot.

- Jungkookie, vigyázz még a férfiasságoddal megölöd szegényt! - csapkodta J-Hope az említett mellkasát röhögve.

Jungkook azonnal elpirult.

- Kölcsönös zavarba hozás? - vonogatta a szemöldökét Jin.

Jimin volt az egyetlen, aki a segítségemre sietett, és elém állt, ezzel eltakarva a többieket.
- Nos? Meggondolod az éneklős dolgot?
- I-igen. - dadogtam, majd a többiek felé fordultam. - Köszönöm a lehetőséget, meggondolom. És Jungkook Oppa, sajnálom ha kellemetlenséget okoztam. - hajoltam meg mélyen, majd kisiettem a teremből.

Lélegezz! - mondogattam magamban.

- Ara! - hallottam, ahogy kicsapódik mögöttem az ajtó mire egy pillanatra lehunytam a szememet, és visszafordultam.

Jimin rohant oda hozzám.

- Elfelejtettem megadni a telefonszámomat. - nézett rám.

Ő...? A telefonszámát?! Mégis mi...

- Tudod, hogy ne kelljen a recepcióst felhívnod, mikor döntöttél. - magyarázta.

Persze, majd megadja neked a telefonszámát, mert tetszel neki. Annyira hülye vagy. - szidtam magamat, de közben mosolyogtam.

- Persze. Igen az jól jönne. - nyúltam a kezében lévő kis papírfecniért, de mielőtt megfoghattam volna, elrántotta.
- Ugye tudod, hogy senkinek, de tényleg senkinek nem mutathatod ezt meg? Nem adnám oda neked, de megbízhatónak tűnsz. Szóval ne áruld el a bizalmunkat. Oké? - a komoly beszéd végére mégis megeresztett egy mosolyt.
- Értettem. - nyeltem egy nagyot.
- Azért nem vagyunk annyira ijesztőek. Hány éves vagy? - fürkészett.
- 20 leszek idén. Végzős gimnazista vagyok, de egy évig külföldön tanultam, így évet kellett ismételnem. - hadartam az információkat, amiket fogalmam sincs miért mondtam.
- Oh. Azt mondtad 20? És Kook a kedvenced? - bólogatott elismerően.
- Hát...hogy is mondjam. - rágcsáltam az ajkamat. - Mindegyikőtök szeretem. Mármint. - helyesbítettem, mikor rájöttem mit mondtam. - Mindegyikőtök személyisége tetszik.
- Értem. - nézett rám, de nem reagált a kijelentésemre. Kicsit megijedtem, hogy netán valami rosszat mondtam. - Vissza kell mennem szóval...mindenképpen fontold meg a vokalista szerepet. Szükségünk lenne rád. - utoljára rám nézett, majd meghajolt, és visszament.

Tuti valamit rosszat mondtam. Ó istenem.

Elindultam kifelé az épületből, az "exit" feliratokat követve, mivel nem találtam volna ki máshogy.

Mikor megláttam a bejárati ajtót, szinte összerogytam megkönnyebbülésemben.
- Aigooo. - pöcköltem meg a frufrumat. - Most találkoztam a BTS-el!!!! - fakadtam ki.

A recepciós nő, egy kicsit furán nézett rám, de nem érdekelt abban a pillanatban, mert határtalanul boldog voltam.

Kirontottam az épületből, és a nyílt utcán pörögni kezdtem.

Aztán véletlen beütöttem a lábamat az egyik lámpaoszlopba, és rögtön abbahagytam.
- Aish! - fogtam a sérült lábamat.

Az agyam újra a BTS-re terelődött.
Ezt el kell mondanom valakinek!
Rögtön tárcsáztam YoungByul-t.
- Hé csajszi, mizu? Mindent tudni akarok. - fogott bele azonnal.
- Azt hiszem szívrohamot kaptam. Ez normális? Úgy ver a szívem...És képzeld ott álltak előttem. Valaki még hozzám is ért, de nem emlékszem, mert azt hittem meghalok! - hadartam folyamatosan. - És ott volt Jungkook érted? Élőben sokkal jobban néz ki, mint képzeltem volna. Jimin meg olyan kedves volt! És odaadta a... - mondtam volna tovább, de eszembe jutott, hogy még a legjobb barátnőmnek sem mondhatom el, hogy megkaptam egy idol telefonszámát. - Szóval mikor bementem épp próbáltak, és ott álltak tök izzadtan...Omo! - kiáltottam fel. - Annyira jó volt! - halkítottam le a hangomat.
- Te szent ég Ara, úgy irigyellek! - sikoltozott ő is.

Ekkor körbe néztem, és láttam, hogy szinte mindenki felém pillantgat.
- Öhm...YoungByul. - kezdtem.
- Igen? Csak nem utánad jöttek?!
- Nem...szerintem ezt nálad folytassuk oké? Furán nézhetek ki. - kuncogtam.

- Már késő. Mindenki látta. - szólalt meg egy hang mögülem.

Rögtön hátraperdültem, és Taehyunggal találtam szemben magam.

- Ara... - remegett meg YoungByul hangja a telefonban. - Ez tényleg V volt?
- Igen. Úgyhogy most leteszem. - motyogtam, majd szó nélkül kinyomtam a telefonomat. Gyorsan meghajoltam. - Bocsánat ha kellemetlenséget okoztam... - motyogtam.
- Nem okoztál! - legyintett. - Amúgy pedig ne beszélj velem formálisan, csak két év van köztünk, és szinte munkatársak vagyunk.
- Csak tudod. Nem véletlen készítettem azt a videót Jiminnek. Hatalmas rajongótok vagyok. - mosolyogtam halványan.
- Valahogyan lesett a pörgésedből. - kuncogott, mire szinte a földbe akartam süllyedni.
- Hát az...hmm...ez szörnyen kínos... Én igazából nem szoktam így viselkedni csak...
- Csak ennyire szeretsz minket. - vágott egy hülye grimaszt, mire hangosan felröhögtem, aztán gyorsan eltakartam a számat.
- Ez elég illetlen volt igaz? - néztem kitágult pupillákkal rá.
- Ne érezd annak. Igazából jó egy rajongót ilyen közelről megismerni. - mosolygott. - Nagyon tehetséges vagy. Örülök, hogy velünk fogsz énekelni. - búcsúzott, majd visszament az épületbe.

Hevesen dobogó szívvel néztem utána.

Hiszen még bele sem egyeztem az ajánlatba...