Végzősként az iskola elég szívós, tele meglepetésszerű dolgozatokkal és roham tempóval.

- Nem bírom! - koppant a fejem a padon.
YoungByul próbált engem vigasztalni.
- Ez az utolsó óránk! Aztán mehetsz kornyikálni a Bangtan fiúkkal.

Rögtön felcsillant a remény.

- Nagyon köszi YoungByul! - terült szét egy hatalmas vigyor az arcomon.

Meg is öleltem volna, ha nem ront be a tanár, vérben forgó szemekkel, ördögi vigyorral az arcán.

- Legyenek szívesek mindent elpakolni, egy rövidke röpdolgozat következik. - vette elő a lapokat.

Egy fáradt nyögéssel, újra a padon kötöttem ki.

***

Vagy fél órával hamarabb érkeztem a stúdióba.
Senki nem volt még bent.
Kicsit körbe néztem.

Még sok időm volt.

Ránéztem a pultra, ahol rengeteg műszer volt és egy számítógép.

Mi lenne ha...

Gyorsan elvetettem az ötletet. HoBin producer, tutira nem értékelné, hogy hozzányúlok a cuccaihoz.

De mégis...Ebből nem lehet nagy baj.

A számítógéphez léptem és kikerestem az új dalt. Elindítottam és bementem a stúdióba.

Még csak a dallam volt meg, mivel még nem volt hivatalos felvétel, de ez nem okozott gondot.
Néha még az egyik tag részébe is beleénekeltem, amit felettébb élveztem.

Elvesztem a ritmus és a hangjegyek közt, és mire észre vettem, táncra perdültem.

Vagyis én annak nevezem. Nekem ez azt jelenti, hogy felteszem a kezemet és körbe-körbe forgok.

- Wo~~~~. - énekeltem az utolsó sort.

Vége lett a dalnak és mosolyogni kezdtem.

Aztán valaki tapsolni kezdett, mire rémültem kaptam rá a tekintetem.

Jimin a stúdió ajtajában állt és támasztotta azt, miközben figyelt engem.

Teljesen zavarba jöttem és szinte biztos voltam benne, hogy látta az előbbi jelenetet.

- O-oppa? Mióta állsz ott? - tűrtem a fülem mögé az egyik tincsemet.

Mintha...lenyűgöztem volna?

- Többet kellene ilyen felszabadultnak lenned. - mosolygott halványan.

Kínosan lesütöttem a szememet és lekaptam a fejemről, a fejhallgatót.

Annyira zavarban voltam!

- Csak te vagy itt Oppa?
Nem tudott válaszolni, ugyanis meg érkezett az első tag Jimin után, Jin.

- Ara! Szia! Mióta vagy itt? És... - nézett a mellette álló Jiminre kérdőn.
- Hosszú. - legyintett Jimin, és hálát adtam neki azért, hogy nem mondta el, mit műveltem az előbb a stúdióban. - Többiek? - terelte el a témát.
- Nem tudom. - dörzsölte meg a tarkóját Jin, mintha ideges lenne. - Legutoljára otthon láttam őket, Tae beszerzett valami hajszínező lakkot és azzal kergeti a maknae-t. - forgatta a szemét.

Ahogy elképzeltem a jelenetet, muszáj volt kuncognom. Tipikus BTS.

- Milyen színű volt? - fordultam a legidősebb felé.
- A hajlakk? Talán lila. Vagy zöld. - vonta meg a vállát.
- Hmmm... - gondolkoztam.

Aztán rezgett a telefonom jelezve, hogy üzenetem érkezett.

Épp meg akartam nézni, hogy mit írt nekem YoungByul, mikor Jimin megszólalt.
- Elég hízelgő, hogy én vagyok a háttérképed. - húzta fel a szemöldökét.

Tényleg ő volt. Nagyon tetszett a kép, ezért beállítottam. Arra nem gondoltam, hogy látni fogja.

Nem tudtam hogyan reagálni, ezért csak zavartan lesütöttem a szemem, mire Jin halkan nevetni kezdett.
- Jimin! Aigoo, nem látod mennyire zavarba hozod ezt a szegény lányt? - bökte meg a vállát, mire Jimin is elmosolyodott.

A kínzásomat a többi tag érkezése szakította meg.

- Van egy lila tincs a hajamban! - rontott be szörnyülködve Jungkook.
A fiúk röhögni kezdtek, én pedig magamban megállapítottam, hogy még ez is jól áll neki.
- Nem olyan szörnyű, nyugi. - veregette meg Namjoon a vállát.
- Na de Hyung! Lila! - tárta szét a karját tehetetlenül a maknae.
- Egy hajmosás és kijön. - magyarázta Jimin.
- Tényleg? Huhh. - nyugodott le a fiú, majd észre vettek engem.
- Ara! - jött oda hozzám J-Hope és átölelte a vállamat. - Mióta vársz ránk? - érdeklődött.

Egy pillanatra találkozott a tekintetem Jiminével, akinek leolvashatatlan arckifejezése volt.
- Nem olyan régóta. - mosolyogtam inkább a mellettem álló fiúra.

***

A próba végén már mindenki alig várta, hogy haza mehessen, annyira elfáradtunk.
Amikor a manager kiejtette a száján a "vége" szót, Taehyungot és J-Hope-ot, mintha puskából lőtték volna ki.

Mosolyogva figyeltem őket és rájöttem, hogy ők tényleg ilyenek igazából. Volt bennem egy kicsit kétség, hogy esetleg megjátsszák magukat, de most már bebizonyosodott, hogy a feltételezésem helytelen volt.

- Jimin, Ara! - szólt utánunk HoBin producer, mielőtt kiléphettünk volna a stúdió ajtaján.
Mindannyian megtorpantunk.
- Menjetek csak! Mindjárt jövök! - intett Jimin a fiúknak, akik bólintva elindultak.
- Igen? - kérdeztem.
- A dal vokálja, nagyon szépen szól. - kezdett bele. - De nem dolgoztok együtt.

Jiminnel kérdőn összenéztünk.

- Olyan, mintha tényleg két külön hang lennétek. - magyarázta tovább HoBin. - Nem pedig egy. Teljesen össze kell hangolódnotok, hogy a dal tökéletes legyen.

Nagyot sóhajtottam.
- Sajnálom. Az én hibám. Még új vagyok a fiúk körében. - túrtam bele a hajamba idegesen.
- Nem érdemes bűnbakot keresni! - mentett meg gyorsan Jimin. - Producer-nim, meg lehetne ezt oldani valahogyan?

A férfi szinte rögtön bólintott.
- Igen, pont ezt akartam elmondani. Gyakorolnotok kéne együtt. Nem muszáj ezt a dalt, lehet valami klasszikust, vagy amerikait, teljesen mindegy, az a lényeg, hogy együtt énekeljetek és szokjátok a másik hangját. - oktatott.

A torkomba ugrott a szívem.

Még több időt eltölteni...? Park Jiminnel?

Aigoo, nem nekem kedvez ez a mai nap.

- Értettük. - szólalt meg Jimin, amivel visszarántott a gondolataim közül. - Ara?
Zavartan ráemeltem a tekintetemet.
- Ma nem jössz át hozzánk próbálni? Holnap úgy is hétvége, gondolom most nem kell tanulnod. - mosolygott.

A szívverésem tempója, körülbelül egy kolibriével volt egyenlő.
- Tényleg nem... - böktem ki.
- Rendben. Köszönjük a tanácsot Producer-nim. - hajolt meg gyorsan, aztán felém fordult. - Mehetünk? - húzta fel a táskáját a vállára.

A fiúk már rég kint várhattak a kocsiban, de én egyetlen egy értelmes szót nem bírtam kinyögni.
Egész végig ez ismétlődött a fejemben:

Elmegyek hozzájuk. Elmegyek a BTS-hez.

Jimin még mindig szótlanul nézett és várta a válaszomat, így hát némán (és totális zavarban) bólintottam egyet.
- Mehetünk! - fújtam ki az eddig benntartott levegőmet.