- El kell fogadnod! Olyan nincs, hogy nem! - ugrándozott YoungByul körülöttem.
- De hát...ők mégis csak a BTS. - aggodalmaskodtam.

A telefonom a kezemben volt, az ujjamat pedig a "hívás" gomb felett tartottam.

- Ahj... - sóhajtottam, majd lenyomtam a gombot.

Kicsöngött egyszer...kétszer...háromszor...

- Halló? - szólt bele Jimin a telefonba.

Nagy levegőt vettem.

- Jimin Oppa? Ara vagyok... - motyogtam.

YoungByul hevesen gesztikulálva mutogatott valamit, de inkább csak legyintettem rá, mivel nem tudtam kisilabizálni mit akar mondani.

- Ara? Ezek szerint döntöttél? - kérdezte kedvesen.
- Igen. Vokálozok a dalotokban. - mondtam lehunyt szemekkel.
- Örülök, hogy így döntöttél.
- Ööö... Mikor kezdhetek?
- Holnap van az első próbánk. Gyere a Big Hit-hez.

Amint letettem a telefont, YoungByul felsikított.
- Nem hiszem el! Annyira durva, hogy a BTS-el fogsz dolgozni... - álmodozott.
- Szerintem is. - bólintottam.

Még mindig nem esett le teljesen, hogy mi történt az imént.

***

Másnap bizonytalanul lépkedtem a recepciós nő felé az épületben.
- Bocsánat, merre találom a...
- Második emelet 203-as szoba. - vágott a szavamba, miközben egyszer sem pillantott rám.
- Köszönöm. - motyogtam, majd gyorsan meghajoltam, és elindultam a második emeletre.

Mikor beléptem az ajtón, egy konkrét stúdióba akadtam. Az egész teret egy üvegfal és egy hozzátartozó ajtó választott el. Az egyik oldalán rengeteg műszer, három ember, akit nem ismerek és a menedzser volt.

Az üveg túloldalán viszont ott állt a BTS. Mint minden egyes alkalommal, ahogyan meglátom őket akár TV-ben, akár élőben, megdobbant a szívem.

Épp Jimin vokál részét vették fel.

Nem értettem miért kellek én ehhez a dalhoz, hisz Jimin hangja tökéletes volt.

Gyönyörűen, tisztán és szenvedélyesen énekelt. A hajlítás is tökéletesen ment neki.

Befejeződött az ő része, és az üvegen túlra nézett, ekkor vett észre engem.
- Ara! - mosolygott rám, mint akit rég nem látott.

Úgy viselkedett velem, mint egy régi barátjával. Ettől kicsit furán éreztem magamat.

J-Hope jött ki először, egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Hű, neked aztán tényleg leesett az állad. Csak nem Jimintől? - vonogatta a szemöldökét sokat sejtően.

Észre sem vettem eddig, de amikor meghallottam Jimin hangját, annyira elképedtem, hogy nyitva maradt a szám.

Gyorsan összezártam az állkapcsom és megköszörültem a torkomat.

Addigra már az összes tag kijött, hogy üdvözöljön.

- Sziasztok! - hajoltam meg.
- Felkészültél? - dörzsölte össze a tenyerét Jin.
- Mire? - rémültem meg.
- Hát az éneklésre. - nevetett az arcom láttán. - Na, ne nézz már úgy, mint aki szellemet látott, tessék itt a kotta. - nyújtotta felém a szöveget.

Kivettem a kezéből és szemügyre vettem.

A szöveg első pillantásra gyönyörű volt, semmi kétségem nem volt afelől, hogy ezt vagy Rapmonster vagy Suga vagy J-Hope írta.

Ahogy néztem elég magasan kellett hozzá énekelnem, de ez nem okozott gondot még Jimin Lie-ánál sem.

Mikor teljesen szemügyre vettem mindent, mosolyogva a tagokra néztem, akik várták a reakciómat.

- Nagyon tetszik a hangszín. Eléggé magas, de jó. És a szöveg is zseniális. - mondtam csillogó szemekkel.
- Te értesz a zenéhez? - kíváncsiskodott Taehyung.
- Nem csak énekelni szoktam. A zene a mindenem. - vontam vállat.
- Oké! - tapsolt kettőt a menedzser és odajött hozzánk. - Látom megjött a mi kis vokalistánk. - mosolygott.
- Annyeonghaseyo! - hajoltam meg ismét.
- Persze-persze. - legyintett. - Kezdhetünk?
- De... - akadtam meg. - Még nem is hallottam az eredetit, hogy ne énekeljek esetleg rossz hangot...
- Aigooo...hát persze. Csináljátok csak! - mutogatott a menedzser, majd odébb állt.

A fiúkkal bevonultunk a stúdióba.

- Szóval. - kezdett nekem Jimin magyarázni. - Látod ezt a hangjegyet? Itt két oktávot kell ugranod. - mutatta a kottában a hangjegy helyét, majd meg is mutatta.

Rögtön zavarba jöttem a közelségétől. De hát ő Jimin!

- Érted? - rántott vissza a fiú a valóságba, mire bólogatni kezdtem.
- Így? - kérdeztem, majd én is elénekeltem a részt.
- Hmm...igen ez így jó. Hajlítsd egy kicsit jobban, és minden meglesz. - mosolygott.

Újra és újra elénekeltem a részt, míg végül a felvevés részhez érkeztünk.

Az eredeti dal már megvolt, ezért azt játszották alá és énekelni kezdtem.

A fiúk vigyorogva mutatták fel a hüvelykujjukat engem biztatva.

Bár az énekemben nem volt semmi hamis, hiányt éreztem.

- Állj! Állj! - mondta a mikrofonba az üveg mögül a producerük, mint később megtudtam a férfi funkcióját. - Mi a gond? Sokkal bizonytalanabb a hangzása mint eddig.
- Öhmm... - kerestem a szavakat. - Nem énekelhetném...nem énekelhetném ezt Jiminnel? - nyögtem ki nagy nehezen a gondolatom.
- Tessék?! - döbbent meg a producer, Jiminnel együtt.
- Jiminnek gyönyörű hangja van. Az enyém egyedül kissé sivár. Énekelhetném vele? - néztem könyörgően a menedzserre.

Szörnyűnek éreztem a hangomat. De Jimin hangját hallva, mindig önbizalmat kapok.
- Biztos? - állt meg mellettem Jimin gyanakodva.
- Persze. A vokálod nélkül nincs dal sem. Ezt rajongóként mondom. - mosolyogtam rá.

- Omo! - kiáltott fel J-Hope. - Ez a lány elég veszélyes. Flörtölsz Jiminnel? - vonta fel az egyik szemöldökét tettetett gyanakvással.

Zavartan néztünk egymás szemébe Jiminnel.

- Ne-nem úgy értettem. - tűrtem a hajam a fülem mögé. - Csak, Jiminnek szép hangja van és...
- Gyerünk, kezdjük el! - mutogatott a producer.

Jimin lassan bólintott, ő is felvette egy fejhallgatót, majd a mikrofon elé állt.

Hihetetlen jó hangunk volt együtt. Hallottam ahogy a fiúk tapsolni kezdtek.

Mosolyogva énekeltem tovább.

- Ez jó volt. - bólintott elismerően a producer.

Jimin és én egymásra pillantottunk.
Önkéntelenül is megjelent egy apró mosoly az arcomon, mire ő is viszonozta.

- Huh. - sóhajtottam, mikor levettem a fejhallgatómat Jiminnel együtt. - Ez aztán nem könnyű munka. Eléggé berekedtem. - köszörültem meg a torkomat.
- Nagyon jó választás volt Jimin. - veregette meg Suga a fiú vállát.

Azonnal zavarba jöttem, hisz Suga az egyik zenei példaképem, és ha ő elismert, akkor tulajdonképpen, tényleg nem lehettem annyira szörnyű.

- Yong Ara! - szólalt meg a menedzser. - Gyere ki egy kicsit. - intett a fejével, mire bólintottam és kimentem hozzá.
- Ezt írd alá kérlek! - tolt elém egy papírt. - Az áll benne, hogy ezt a dalt semmi képpen nem adhatod ki a nyilvánosságnak, mielőtt megjelenne. Semmilyen formában. - nézett rám szigorúan.
- Persze. - bólintottam, és gyorsan aláfirkantottam a papírt. - És...most hogy felvettük a dalt, már nincs itt több dolgom...?
- Mondd, mi akarsz lenni? Felnőttként? - fordult hozzám hirtelen a producer.
- Még nem pontosan tudom. De valami zenével kapcsolatos. - gondolkodtam.
- Mi lenne, ha már most felvennélek gyakornoknak? - vonta fel a producer a szemöldökét.
- Mármint...milyen gyakornoknak? - döbbentem meg.
- Lehetnél a BigHit hivatalos vokalistája. Mármint a gyakornok munka után.

Az állam a földön koppant.

- De...ki, vagyis...kinek lennék...?
- Egyelőre csak a BTS-é. - mondta komolyan a férfi.

A BTS vokalistája?

Visszautasíthatatlan ajánlat...