×Mi baja van ma mindenkinek?×

M A R C E L

Will szavai miatt rettegésben telnek az óráim. Sosem tudom, hogy mikor dönt úgy, hogy szétver, és ez aggasztó. A harmadik óra felé kezdek megnyugodni, de teljesen megkönnyebbülni nem tudok. Negyedik óra után észrevesz Liam a folyosón. Nem tudom mire számítsak, így félénken intek neki. Ő rám mosolyog, majd odajön.
-Szia! Marcel, ugye? -köszön nekem.
-Sz-szia!-szólalok meg bátortalanul. Attól még, mert Louis előtt kedves volt velem, az nem garantálja, hogy most is az lesz.
-Még nem volt alkalmam rendesen bemutatkozni, Liam Payne vagyok, ha bármire szükséged lenne nyugodtan keress meg. - mosolyog rám barátságosan, mire a hála azonnal elönti a szívemet. Hát ő is kedves hozzám, ez túl szép, hogy igaz legyen.
-Köszönöm. - nézek rá könnyes szemmel, a fenébe, hogy mindenen elsírom magam!
-Ugyan, Louis barátja az enyém is, nem mellesleg jófejnek tűnsz. Majd mi segítünk kibújni a csigaházadból. - kacsint rám. - És Marcel, nem akarok úgy tűnni, mint aki ki használ, de az a helyzet, hogy nem állok valami fényesen matekból. Ha esetleg tudnál segíteni azt nagyon megköszönném.
-Szívesen segítek. - mosolygok rá. - A holnap megfelel?
-Tökéletes, mégegyszer köszi és ebédnél találkozunk. - ölel meg hirtelen. Annyira meglepődök, hogy mozdulni se bírok, ám őt ez cseppet sem zavarja, csak szorosabban szorít magához.

/////////////

Ötödik órám után haladnék az ebédlő felé, de sajnos Will hamarabb talál meg. Ahogy meglát szemében gonosz fény csillan, majd barátainak odasúgva valamit megindul felém. Hát kezdődik... - sóhajtok nagyot.
-Szia Marcy! Láttam találtál magadnak még egy testőrt,de ne aggódj, hamar rád unnak, amint rájönnek mennyire szerencsétlen is vagy. - vigyorog rám. A szavai, mint a méreg árának szét testemben, belülről marnak lassacskán szét. A legrosszabb az egészben az, hogy tudom, igaza van. Rám fognak unni és ott hagynak, ahogy eddig mindenki tette.
-H-hagyj b-békén! - suttogom erőtlenül.
-Mi volt ez, Marcy? Többet kérsz? Ne aggódj megkapod, hamarosan. - kacsint rám, majd egy durvát lökve rajtam a földre taszít. - Szánalmas, mint mindig. - mondja undorral a hangjában, ahogy a fetrengő alakomra pillant. Megvetően rám néz, belémrúg párszor, majd egy utolsó fejcsóválást követően rámköp. Ennyi? Ilyen egyszerűen megúszom? De hát ez nem lehet, még nincs vége, hihetetlen. Mintha ez a szerencse napom lenne. Azonban még mielőtt teljesen ellépne meggyötört testemtől, visszanéz és azt mondja:
-Még nem végeztünk, Marcy. - majd otthagy. Tudtam, annyira tudtam. De nem érek rá a kesergésre össze kell szednem magam, ez viszont egyedül nem fog menni. Szinte gondolkodás nélkül tárcsázom az egyetlen olyan ember számát, aki eddig mindig segített. Három csöngés után fel is kapja legnagyobb megkönnyebbülésemre.
-Mi van? - morog bele a telefonba, mire én egyből összerezzenek. Ez nem az a Louis, akit én ismerek.
-Sz-szia, tudnál segíteni, az a helyzet, hogy-kezdek bele, de ő félbeszakít.
-Nézd, ez most nem a legalkalmasabb időpont, hogy hívj. Miattad összevesztem Eleanorral és igyekszem helyrehozni, úgyhogy kérlek másnak rinyálj a gyerekes problémáidról.-mondja dühösen, majd rámcsapja a telefont. Ez szuper. Sikerült elcsesznem, megint. Louis miattam veszett össze Eleanorral, és most dühös rám. Nem is értem miért állt szóba velem, biztosan tudta, hogy csak a bajt hozom rá. Azt viszont nem értem, hogy Eleanor miért aggódik. Hiszen gyönyörű, okos, vicces, rajtam kívül mindenkivel kedves, én pedig mindennek az ellentéte vagyok,nem mellesleg fiúban. Esélyem sem lenne ellene, sőt senki ellen. Gondolataimból kiszakítva magam a fal mellé kúsztam, neki támasztva a hátam, kényelmesebb így sem lesz, de kevésbé nézek ki szerencsétlenül. A szemüvegem homályos lencséjén keresztül kémlelem a folyosót, hátha valaki segítségemre siet,azonban két alig kivehető alakon kívül senki sem tartózkodik itt.
-Mit csinálsz, baby? - kérdezi egy ismerős hang, a másik alaktól.-Tudod, hogy ezt nem lenne szabad, megbeszéltük, hogy titokban tartjuk.-suttogja körbekémlelve.
-Tudom, de nem bírok ellenállni neked, annyira dögös vagy. - ezek után már csak cuppogó hangokat, és sóhajokat hallok. Látásom tisztulásával azonnal sikerül beazonosítanom a két alakot. Amikor leesik,hogy kik ők egy meglepett sikkantás hagyja el ajkaim. Erre a két jómadár rögtön felkapja a fejét és felém pillant.
-Marcel?! - kérdezik egyszerre.
-Zayn? Liam? - kérdezek vissza csodálkozva.

Sziasztooook!
Remélem tetszett a rész, és nincs problémát az aprócska Ziam momenttel sem.
Hamarosan új részt hozok,

Imádás❤️❤️