×Mert Louis az×

M A R C E L

Úristen! Most mit csináljak? Csak nyugalom, Marcel, ne pánikolj! Viszont nem láthat meg, nem akarom, hogy leleplezzen. Amíg ezen gondolkoztam, a testem akaratlanul is megmozdult, észre se vettem, hogy egy liszteszsákot tartok a kezemben, csak akkor, amikor Louis megszólított.
-Szia! - mondja,mire egy lányos sikítás kíséretében belehátrálok a nyitott sütőbe. A liszt kezemből kiesve puffan a földre, mindenfelé szórva a fehér port.
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni. - mosolyog rám szánakozva. Én elhebegek egy bocsánat félét, majd odébb rúgdosom a koszt.
-Mit adhatok?-kérdezem összeszedve magam.
-Egy olyan jól kinéző muffint szeretnék. - mondja megnyalva apró ajkait. Ő észrevéve, hogy még mindig nem modulok, hanem a száját stírölöm elpirul. Hogy mi? Louis elpirult miattam? Álmodnék talán?
-Ööö,egy muffin! Hát persze, már hozom is. - rázom ki magam a transzból. Magamban szitkozódva veszem ki a süteményt, majd rakom zacskóba és nyújtom át neki.
-Parancsolj, a muffin. - mosolygok rá. Ő megköszöni, majd belenéz a zacsiba.
-Nem akarok gondot okozni, de ez nem muffin. - húzza el kínosan a száját.
-Dehát az lehetetlen! - kukkantok bele én is döbbenten. Louisnak azonban igaza lett, a papírban valóban nem muffin volt, hanem pogácsa. Ezek szerint ameddig robotpilótában volt az agyam sikeresen rossz helyre nyúltam. Ez annyira rám vall... Egy bocsántakérő mosollyal kicserélem és most már tényleg muffint adok neki.
-Mennyivel tartozom? - kérdezi, miután ellenőrzi a zacskót ismételten, ettől nekem vörös lángba borul a fejem és legszívesebben elásnám magam.
-Hagyd csak, az a legkevesebb, hogy a történtek után kifizetem neked. - makogom még mindig pírban úszó arccal.
-Ez esetben köszönöm,-mondja és a névtáblámra pillant. - Harry. - azzal rámkacsint és kimegy, én meg majdhogynem összeesek a megkönnyebbülés és a kacsintás édes elegye miatt.
-Khm, ha kiábrándoztad magad egy kávét szeretnék. - zavar meg egy rideg hang.
-P-persze, már hozom is.

///////////////////

Tegnap, amikor hazaértem elég durván összekaptunk Gemmával. Nagyon dühös volt rám, amiért hétköznap is munkát vállaltam,mert szerinte nekem csakis a tanulásra kellene összpontosítanom, meg arra, hogy jól érezzem magam. Erre én megmondtam neki, hogy márpedig neki is kijár a pihenő, és tetszik vagy sem segíteni fogok. Ezután sértetten a szobájába vonult aludni. Reggel sem volt jobb a hangulat kettőnk közt, de elviselem, mert tudom, hogy előbb vagy utóbb belátja, hogy igazam van. A busz felé sétálva igyekszem láthatatlan maradni, hátha Louis nem vesz észre, azonban úgy néz ki emiatt nem kell aggódnom, ugyanis nincs a szokásos helyén. Lehet, hogy ma nem jön suliba. De vajon miért? Talán baja van? Családi dolog? Vagy csak lóg? És mióta érdekel ez engem ennyire? Az is lehet, hogy kivételesen kocsival jött, vagy csak hiányzik és kész. Amúgy sincs semmi közöm hozzá. A busz út unalmasan telt nélküle, hiányzott az élénk személyisége, habár magam sem értettem miért. Louis csak egy barát. Barát? De hisz alig beszéltünk, nem is ismerem. De olyan kedves velem, és olyan helyes, szívesen csinálnék vele olyan dolgokat, amiknek gondolatába belepirulok. Istenem, mikor lettem én ilyen? Tetszene Louis? Na hogyne... Úgyse lenne semmi esélyem nála. Ő népszerű, helyes, okos, és nem mellesleg egy hetero srác barátnővel. Én meg csak én vagyok,Marcel, a csődtömeg.
-Marcy, szerelmem, úgy hiányoztál nekem! - dobja szét a karjait Will és ereszkedik előttem térdre, amint belépek az iskola kapuján. Én még mindig gondolataimba mélyedve szemet forgatok és továbbmegyek.
-Hová,hová, cukorfalat? - kérdezi cukkolva. - Csak nem találkád lesz valakivel? Uhh, hadd találjam ki, Tomlinson az! És mondd csak, melyikőtök van felül? Ő, mi? Te túlságosan csajos és gyenge vagy ahhoz. Jól dug, Styles? Kielégítő? - jön közelebb hozzám. Mostanra már egy szép tömeg gyűlt körének, akik isszák Will szavait. Látok néhány ítélkező, szomorú fejet, de beleszólni egyik sem mer.
-Mi az lenyelte a nyelved? Miért nem válaszolsz, Marcy?-lép teljesen elém. Immár csak a szükséges távolság választ el minket, semmi más. - Szólalj már meg! - kiált rám, mire ijedten összezárom a szemem.
-Csak nem beszartál, Marcy?-nevet ki. - De ne félj,egyelőre nem bántalak, de tudod,ami késik, az nem múlik! - lép el tőlem rám kacsintva. A tömeg egy csalódott morajjal szétszóródik, én pedig ott maradok azon gondolkozva, hogy mi a fene is történt az előbb. Komolyan elengedett csak úgy? Miért? Mi baja van ma mindenkinek?

Sziasztok!
Ismét késve, de itt az újabb rész, ez kicsit elmélkedősebb volt. A kövi én már történni fognak dolgok...
Azért remélem tetszett!
A Liar-be valószínűleg pénteken, vagy legkésőbb hétvégén jön új rész.
Addig is,

Imádás❤️❤️