×Végtére is, én csak egy haszontalan buzi vagyok.×

M A R C E L

Sokkal később kelek csak fel,az iskola doktornőjének simogató kezére. Lassan kinyitom a szemem és megpróbálok felülni,ám a testembe nyilaló fájdalom meggátol eme tettem végrehajtásában.
-Jól vagy drágám?-kérdezi Ms. Ellin. Elég jóban vagyunk,hiszen napi szinten ellátogatok hozzá.
-Megvagyok, Ms.Ellin.-válaszolok gyenge hangon.
-Már annyiszor megmondtam,hogy hívj Samanthának,Marcel.-mosolyog rám kedvesen.
-Rendben,Ms-úgy értem Samantha.-hajtom le a fejem.
-Mára milyen hazugságot találtál ki?-áll fel a heverőről, és megy gépe elé. Na igen,nem veszi be a hazugságaimat hiába próbálok meggyőző lenni.
-Csak baleset volt.-motyogom magam elé.
-Marcel,ez nem játék. Ha bántanak el kell mondanod valakinek.-mondja rám nézve, szemeiben aggodalom látszik. ~Mi változna,ha elmondanám? Ó,megvan még jobban elvernének.-gondolom magamban.
-Tudom.-válaszolok végül neki. Ő csak sóhajt egyet,majd ismét megszólal.
-Felhívtam a nővéredet,így nem maradhatsz iskolában.-mondja, miközben aláírja a frissen nyomtatott igazolásomat. Már kész gyűjteményem van belőlük.
-Köszönöm. Viszlát Samantha!-búcsúzom el,majd kisántikálok az iskola üres folyosójára. Lehajtott fejjel bicegek,így szinte fel sem tűnik,mikor nekicsapódom valakinek. ~Ki lehet az? Ilyenkor mindenkinek órán kéne lennie.-gondolkodom el.
-Vigyázz hová lépsz,ember!-kiált rám egy magas hang. Én a bocsánat szót ismételgetve sietősen elhagyom az épületet. Már csak az hiányozna,hogy ő is megverjen...
-Édesem! Mi történt megint?-rohan oda hozzám Gemma.
-Csak elestem.-füllentem neki.
-Újra? Hazz,az elmúlt hetekben többet estél,mint én eddigi éveim során.-mondja miközben kinyújtja karját, hogy rátámszkodhassak. Én csak vállatrántok és bekászálódom a kocsiba.
-Ha bárki bántana elmondanád, ugye Hazz?-kérdezi csendben,mikor már a házunk előtt parkolunk. A bántalmazás egy érzékeny téma nálunk. A szüleink nem voltak teljesen normálisak és gyakran vertek minket,ezért mikor Gemma betöltötte a 18-at a gyámom lett. Azóta együtt lakunk egy kicsike házban. Igyekszem én is segíteni neki,amiben csak tudok,de kicsit nehéz az iskola mellett még munkára is koncentrálni.
-Persze.-suttogom végül.

///////////////////////////////////

-Hazzy,ideje felkelni!-szól Gemma reggel.
-Egy pillanat!-kiáltok vissza neki.
-Ne felejtsd el,hogy ma dolgoznod is kell. Mary suli után vár a pékségnél.-mondja,mikor lerobogok a lépcsőn.
-Köszi,ez teljesen kiment a fejemből.-nyomok egy puszit az arcára,majd kikapok egy pirítóst a tálcáról.
-Akhhorf ma éhf vhagyokfh a vhacsif fhelehflős?-nyögöm ki a félig megrágott kajával a számban.
-Csak,ha ráérsz.-mondja.-Nagyon csúnyák a sebeid, kendd be valami krémmel,jó?-simít végig hátamon.
-Okés.-azzal már megyek is készülődni.
-Sosem foglak megérteni,Hazz. Simán lehetnél a legdögösebb az egész iskolában,de te mégis így mész.-ráz fejet nevetve Gemm,amikor már készen állok az ajtóban.
-Tudod,nem minden a külső. Én legalább nem töltök órákat a tükör előtt.-nyújtom ki rá nyelvem.
-Marha vicces,öcskös. Na nyomás suliba!-csap fenekemre viccesen. Az ajtón kilépve fázósan húzom össze kabátomat. Hiába most kezdődött csak el az ősz, szerintem hideg van. A busz megállóhoz viszonylag gyorsan eljutok,bár lehet,hogy a fülemben dübörgő zene teszi. A megálló fülkéjébe behúzódva dobolgatok lábammal,ameddig valaki meg nem kopogtatja a vállam. Kihúzom a fülesem,majd a megfordulok.
-Befejeznéd?-néz rám idegesen az alacsony fiú.
-Bocsánat,de mi?-nézek vissza értetlenkedve.
-Azt mondtam fejezd be a dobolást, Óriás.-szól vissza pimaszul a fiú. Még csak most nyílik alkalmam tüzetesebben megfigyelni. Nem csak alacsony,de elképesztően aranyos is. És bár mérete megtévesztő lehet látszik rajta,hogy izmos. Kicsi arca van,amin majdhogynem középen helyezkedik el az apró orra. Óceánkék szeme van és vékony,rózsaszín szája.
-Felfogtad vagy elismételjem mégegyszer?-néz rám felhúzott szemöldökkel.
-É-én bo-bo-csánat.-dadogom lehajtott fejjel és azonnal abbahagyom a dobogást.
-Valahonnan nagyon rémlesz.-jelenti ki engem méregetve.-Várj,nem te vagy a-kezdi el mondani,ám én félbeszakítom.
-Ha stréberre vagy buzira gondoltál bingó.-motyogom sértetten.
-Tulajdonképpen azt akartam mondani,hogy te vagy-e a srác,akibe tegnap belerohantam. De jó tudni.-vigyorodik el. Ó a fenébe! Az előbb égettem le magam a cuki törpe előtt. Hozod a formád Marcel... Már nyitnám is ki a számat,hogy bocsánatot kérjek,amikor meglátom Williaméket kocsival bekanyarodni. Ösztönszerűen húzom a kapucnimat a fejemre és bújok be a sarokba, remélve a legjobbakat. Talán ma nincs kedvük bántani... Ahogy ezeken gondolkodom a busz meg is érkezik. Én gyorsan felszállok a busz hátuljába és előveszek egy könyvet.

//////////////////////

Az iskolának már majdnem vége és én megúsztam egy szekrényhez paszírozással. Ez szinte csoda. Kíváncsi vagyok miért nem bántanak,na nem mintha bánnám. A válaszomat meg is találom,ahogy Willt nézem,aki egy 9.-es fiút fenyeget. Már húzna be neki,amikor én hangosan leejtem (értsd: dobom) a könyveim. Ez egyből feltűnik neki és egy ijesztő vigyorral a fején megáll előttem. Édes Istenem segíts!

Hahó!
Szóval megpróbáltam hosszabra írni (jéj +100 szóra sikeredett,de sebaaaj) és hááááát....
Nem ígérhetem biztosra,de a kövit próbálom még ennél is hosszabbra írni.
Remélem tetszett❤

Imádás💖💖