*Ötös szemszöge*

Hatalmas fekete füst szállingózott a levegőben. Ahogy körül néztem csak a sok mérhetetlen kárt láttam. Hirtelen felindulásból kezdtem el futni az egyetlen épület felé ami a legfontosabb volt. Az akadémia felé.
Bár hiába. A szemembe könnyek gyűltek, ahogy a lángoló, romos épület elé értem. A lábaim fel adták a szolgálatot és össze rogyva bámultam. A helyet amit eddig az otthonomnak hívtam most romokban hever.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Annyi minden történt. Minden nap azon gondolkodom, hogy hogyan tudnák visszajutni a családomhoz. Ennyi év után szinte lehetetlen egyedül túlélni. Vagyis csak azt hittem. Van egy társaságom akinek hála még ép az elmém. Ő nem más mint Delores. Ha ő nem lenne már réges-régen meg bolondultam volna.
Most is étel után kutatok mivel ismételten 1 napja nem jutottam ételhez. Ekkor mintha megláttam volna valamit. Sőt. Valakit.

- Ötös Hargreeves. - mondta a középkorú nő.

Haja tökéletesen állt, fekete ruhája pedig tekintélyt parancsolt. Egy fekete aktatáskával a kezében. Fura..

- Ki maga? És, hogy került ide? - tettem fel a legalapvetőbb kérdéseket miközben szüntelenül puskát tartottam az idegenre.

Végül is 45 éve nem találkoztam senkivel se ezen a nyomorult világon.
Vagyis a nőnek is valamilyen képessége lehet talán.

- Lenne számodra egy alkum. - felelte kimérten és beleszívott a cigarettájába.

- Milyen alku? - néztem rá értetlenül. - Elsőnek mondja el, hogy ki maga és hogyan került ide!

- Hívj csak nyugodtan az Intézőnek. - mosolyodott el. - Az alkum pedig nem más mint, hogy el viszlek ebből a katasztrófa sújtotta világból, hogy egy fontos szerv tagja lehess. - mosolyodott el ismét a bamba képemet látva.

Fontos szerv? Mi a fészkes fenét gondol ez? De térjünk vissza a tárgyra.

- Miről beszél?! És még mindig nem felelt, hogy hogyan került ide.

- Felfigyeltünk már egy ideje rád Ötös számú.. - kezdett el járkálni körülöttem. - Minden napodat láttuk. Hogy milyen nehéz volt napról napra felnőni és túlélni a mindennapok borzalmait. Hogy hányszor aludtál el korgó gyomorral. Hogy mennyit kutattál a kiút megtalálásáért.
De én most segíthetek! - tette a kezét a vállamra ami kellemetlen borzongást kellett ki belőlem.

Mi ez a többes szám? És mintha egy kígyó lenne aki a következő vacsoráját próbálja győzködni az ellenkezés feladására.

- Mit kéne tennem? - kérdeztem idegesen.

Hiába volt túlzottan is gyanús ez a nő és nem is sok mindent osztott meg velem a kilétéről mégis tényleg egy újabb esély villant fel a szemem előtt.
Nem tudnék tovább itt maradni. Ha maradnék el kezdene marcangolni a tudat, hogy volt kiút de én nem fogadtam el. El kell innen szabadulnom. Bármi legyen is az ára.

- Csak jöjj velem és mindent megmutatok ami szükséges. - nyújtotta a kezét mint aki táncolni kérne fel.

- Rendben. - feleltem kimérten és a kezébe csúsztattam a kezem.

Aztán egy villanás és ennyi. Egy kis szobácskában találtam magam. Olyan mintha teleportáltam volna, de mégsem én tettem.

- Üdvözöllek az ügynökségnél Ötös! - ült le a székbe a nő és kezével intett egy másik székre mire én is helyet foglaltam.

- Szóval röviden.. Mi azért dolgozunk kifejezetten gondosan, hogy az idővonalat óvjuk meg bizonyos személyektől akik bele zavarnának. - mosolygott. - Mond csak miért nem mentél vissza az időben, hogy egy akkori katasztrófát megelőzz?

- Honnan tud a képességemről? - kérdeztem ingerülten mire a nő fel nevetett.

- Jaj, Ötös.. Mondtam, hogy figyeltelek. - mosolygott. - Pontosabban figyeltettelek de az most mellékes. Szóval válaszolj az előbb feltett kérdésre.

Most mondjam el, hogy a nevelőapám nem engedte, hogy ugráljak az időben, mert szerinte nem vagyok elég képzett hozzá?! Bár egy részt igaza volt, de mindegy..

- Egyrészt nem tehettem meg. Másrészt pedig nem tettem volna meg. - feleltem egyszerűen.

- Pontosan ezért néztelek ki magamnak! - nevetett. - Hiába tudsz ugrálni az időben, felelősségteljesen tudsz gondolkodni.
Azzal hogy meg zavarnánk a régmúlt eseményeit hatalmas galibákat okoznánk a jelenben és az időszövetekben.

- Szóval maguk az időszövetet teszik rendbe? - néztem rá.

- Ahogy mondod. Ebben lennél te is a segítségünkre.

- Mit kéne dolgoznom?

- Csak egy kis irodai munka. - ekkor hirtelen felpattant a helyéről. - Gyere körbevezetlek!