*Ötös szemszöge*

A nagy sötétség. Ennyit látok csupán.
Minden egy pillanat alatt csengett le, most pedig minden homály. A feketeség pedig minden pillanattal jobban nyomaszt, de a sípoló hang se segít.

- Ötös! Hallasz! Ötös! - kiált rám egy hang, amit elég tompán hallok.

Anya? Hogyan került ő ide? Vagyis én sem tudom, hogy magam hol vagyok.

- Ötös! Nyisd már ki a szemed a fenébe! - kiáltottak rám ismét.

Hát ez tuti nem anya. Ő nem kiabált ránk soha.

*nagyon nehezen, és lassan elkezdtem nyitogatni a szemeimet, de amint kinyitottam résnyire be is csuktam abban a szempillantásban*

Ez a sötétség utáni éles fény teljesen kikészíti a retinámat basszus...

- A falnak megyek de komolyan... Ötös kelj már fel! - rázogatta meg a vállamat amire nagy örömömére kinyitottam a szemem. - Úristenem! Ötös! Jól vagy?! - tette fel a sok kérdést Mia, rám pedig erős köhögés tört.

- Ah a mindenem.... - nyögtem fel miközben pár téglát még lelöktem magamról.

- Basszus annyira rám hoztad a frászt! - esett nekem egy nagy öleléssel a lány ijedten. - Azt hittem meghaltál! - szipogott, és a lehető még jobban hozzám simult.

- Nyugi Mia, jól vagyok! - veregettem meg a lány hátat aki elengedett és egy eléggé szkeptikus pillantással nézett rám.

Oké, ezzel szerintem egy hülyét se vernék át...

- Hol van Lila? - álltam fel ide-oda dülöngélve a sok tégláról.

- Elképzelésem sincs, de azt hiszem az lesz a legjobb, ha megkeressük a többieket. - fogta meg a karom és egy kisebb rántással átdobta azt a válla felett. - Segítek menni.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Valami baj van! - néztem el a távolba ahol a többiek körül vették Diegot. - Mindenki ott van a traktornál. És ha jól látom Diego a földön fekszik?

- Mi a fene történt már megint? Csak nem megsérült Diego? - vonta fel a szemöldökét a lány. - Megyek meg nézem mi történik. Te addig maradj itt és egy tapodtat se mozdulj! Megértetted?! - nézett rám szigorúan, mire csak megforgattam a szemem. - Szusszanj egy picit!

Az Istenit már! Jól vagyok, csak agyon nyomott egy rakás tégla. Nem nagy kunszt.

- Nem tudom hol vannak az Intézőék, szóval siessetek! - bújtam ki a karolásából.

*készségesen bólintott, majd már fordult is, és elkezdett futni a többiek felé*

- Második menet? - szólalt meg egy hang mögülem, mire meg fordultam, de abban a pillanatban egy hatalmas ütés érte az állam.

- Alig vártam. - töröltem le a kissé kicsattant vért az arcomról, majd kissé nehézkesen, de egyből támadásba lendültem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Mia szemszöge*

- ...szóval nagyon elbánt mindkettőnkkel. - meséltem a többieknek az eseményeket, miközben a pajta felé siettünk vissza.

- Diego az exed velünk is keményen elbánt. Rávett, hogy ne vegyek levegőt! - mondta Allison idegesen. - Majdnem megfulladtam!

- Engem is simán átdobott a falon, meg a tetőn. - húzta el a száját Luther.

- De hogy a fenébe csinálja?! - jött a kérdés Diegotól. - Olyan mint aki....-

- ...lemásolja a másik képességét. - fejeztem be a gondolatmenetét. - De ezek szerint ő is...

- Tuti. - felelt Klaus. - Ha úgy vesszük Lila is a tesónk. - mondta vidáman, mire Diegora rá tört a hányinger.

- Nem vér szerinti természetesen. - egészítette mi magát nevetgélve.

- Mi van akkor, ha csak 1 képességet tud egyszerre lemásolni? - kérdezte Allison. - Mert ha ez igaz akkor le tudjuk győzni.

- Ha. - jegyeztem meg. - Semmi se biztos az már szent. Halljátok? - álltam meg egy pillanatra, hogy teljes csend legyen.

- A pajta felől jön! - állapította meg Luther, majd egyszerre kezdtünk el rohanni az épület felé.

Oh basszus, ez Ötös.. És nem egyedül van az tuti.

- ...Lila komolyan beszélek! Ott volt! Tudod, jól, hogy a főnökök soha, de tényleg soha nem jönnek terepre. - hallottam meg a barátom hangját.

*belépve a pajtába megláttam a földön fekvő Sissyt, Lilat aki Ötössel szemben állt, és Harlent aki előtt ott guggolt az Intéző*

- Csak össze akarsz zavarni! - mondta ingerülten Lila, és eggyel közelebb lépett a barátomhoz. - Hazudsz!

- Most esik le....akkoriban nem is a szüleid miatt volt az egész. - gondolkozott hangosan Ötös, majd körül nézve megláttott minket. - Te kellettél neki. A kezdetektől.

- Nem! Nem! Ő szeret engem! Fel nevelt! - ordította lassan már könnyes szemmel a nő és még egy lépéssel közelebb lépett hozzá.

- Lila! - szólalt meg Diego mellőlem. - 1996. október 1-jén születtél, ahogyan mi is. - lépkedett lassan közelebb hozzá.

- HAZUDTOK! - kiáltott ránk a nő most már tényleg megmutatva könnyeit.

- El rabolt téged! - mondta Diego. - Ő senkit se szeret, pusztán a hatalmát.

*ekkor újabb golyózápor vette ismét kezdetét, amire elég időnk se volt, hogy hátra forduljunk*

- Mia... - hallottam a tompa nyöszörgést, de annyi erőm se volt, hogy a hang felé forduljak.

Az éles fájdalom.....rég éreztem már mit ne mondjak. Ahogy az élet kezd kiszállni belőled.. Ahogyan a kínszenves utolsó pillanataidat eléd. Biztos mindenkibe bele eresztett legalább 4-5 golyót...
Érzem, ahogyan a tüdőm is egyre jobban esik össze, miközben az a valaki még mindig szólongat, de komolyan már csak az alig dobogó szívemre tudok koncentrálni, meg arra, hogy még egyszer elsül a fegyver. Lila...őt is megölte az a szipirtyó.

"Mia könyörgöm!"

Ki? Ki könyörög?

*nehezen jobbra fordítottam a fejemet, de ott csak Lila élettelen szemeivel találtam magam szembe*

Oh szóval mellém esett...

*aztán balra fordítottam a fejem, ezzel meglátva a haldokló barátomat akinek a folytonos köhögése az élete véget jelentette*

Legszívesebben megfognám a kezét és kitartásra ösztönözném, hiszen nem lehet így vége! Nem lehet ez a sorsunk! Egy régi, koszos pajtában meghalni nem a mi sorsunk! Mégis nem tudok semmit se tenni... Nincs erőm. Érzem, ahogyan a feltörekvő köhögés mellett már a vér is dögivel jön a számból. Nekünk annyi.
Újabb lövés zördült el, amire már össze se húztam magam, hiszen nem mindegy már?!

*a megmoccanás helyett csak magamra erőltettem egy nagyon apró mosolyt, mire már megéreztem a szememből kibuggyanó sós könnyeket is amiket a fiú szemében is észre vettem*

"Nem lesz semmi baj!"

*ekkor pedig egy férfi lépett felénk gépfegyverrel a kezében*

Az utolsó elő svéd... Jött bosszút állni rajtunk, az Intézőn és még ki tudja, hogy kin. Meg is értem valamilyen szinten, hisz megöltük a testvérét. Vagyis nem pontosan mi, hanem ő. De önvédelem céljából, habár ez neki semmit se jelent. Hát nekünk reszeltek.

*Ötös vergődő testére emelte a fegyvert, kizárva a folyamatos nyöszörgésemet miszerint ne tegye, de ő csak tartotta a fegyvert*

Hát ennyi. Vége. Szia világ! Kár, hogy nem tölthettem benned több időt. Azt pedig még jobban, hogy ilyen emberekkel körül véve kell, hogy meghaljak. Csupa jó emberek, akik egyben a családom.

*vártam, és vártam, de az a fránya halál nem akart eljönni*

Megint a legjobbkor van a vég... 😅 Az a halál nem biztos, hogy itt és most fog eljönni, szóval nincs para.
Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.