*Mia szemszöge*

Csodálkozom, hogy eddig egyetlen egy golyó sem talált el egyiküket sem, pedig ugyan úgy közelednek felénk az ügynökök akik egyáltalán nem sajnálják a golyót.

- Huh... - dőltem neki a fának hevesen dobogó szívvel. - Hogyan tovább? - néztem a két fivérre, akik szintúgy majd' kiköpték a tüdejüket.

- Komolyan mintha kilométereket futnánk, úgy érzem magam. Mindenkinek kicseszettül szúr az oldala? -lihegett Diego.

Anya régen azt tanította, hogy ilyenkor fél lábra kell állni és körkörös mozdulatokkal kell masszírozni az oldalunkat. Na de az ember, hogyan csinálhatná ezt a technikát itt és most amikor egy csata kellős közepén vagyunk?!

- Mindjárt ott vagyunk a háznál, már csak pár méter. - hagyta válaszon kívül Diego kérdését Ötös.

- Egyáltalán hol vannak a többiek? - kérdezte Diego pufogva. - Várjunk! Az ott Vanya! - mutatott az égre.

*Ötössel egyszerre emeltük a tekintetünket az ég felé mikor megláttuk Vanyat kék fénnyel körülvéve, és fehér szemekkel, ahogyan ellebeg felettünk*

- Mi a fene... - tátottam el kissé a számát.

- Indulunk kell! - rántott vissza a bámészkodásból Ötös. - Vanya ameddig lefoglalja őket addig eljutunk a házig, szóval indulás!

*ezzel ismét gyors rohanásba kezdtünk, mire hirtelen a hajamba egy erős szellő kapott az egészet az arcomba dobva*

Oh köszönöm természetanya! Jobbkor nem is jöhetett volna.

*ekkor még nagyobb fuvallat jött ami annyira erős volt, hogy két métert repültünk előre a kemény havas talajra esve*

- Mi a szar?! - nyögött fel Diego.

- Lökéshullám. - adott választ Ötös nagy nehezen feltápászkodva a földről. - Tovább! - siettetett minket.

*hátra néztem ezzel szemeim elé vetve a havas tájat ami most már inkább volt részben vöröskés mint fehér*

- Az ügynökök.. Vanya elintézte őket! - tátottam el ismét a számát a sok földön fekvő, véres embert látva.

- Nem teljesen! - utalt a még mindig épségben ácsorogó Intézőre és fogadott lányára akiken egy karcolás se volt.

Hogyan....-

- Vigyázz! - lökött el Digeo visszazökkentve a gondolatmenetemből, ezzel megmentve a felém száguldó test elsodrásától.

Várjunk! Ez Vanya volt!

- Vanya! - kiáltott Ötös a földön fekvő nő láttán. - Hogyan a fenébe...-

- ....tudtam vissza lökni ugyan úgy, ahogy az előbb ő tette az ügynökökkel? - bukkant fel hirtelen Lila gonosz vigyorral az arcán.

*Ötös támadásba lendült Lila ellen amíg én felálltam Diego segítségével*

- Siessetek! - kiáltott oda nekünk a fiú a nagy dulakodás közepette.

- Mi?! - emeltem meg a hangom, mire Diego elkapta a karom és futásnak eredt maga után ráncigálva engem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Mia! Jól vagytok?! - fogta meg a kezeimet Allison mikor a pajta elé értünk. - Hol van Ötös?!

- Lilaval harcol! Gyorsan menjünk segíteni! - kaptam ki a kezeimet a keze közül és már fordultam is volna mikor Diego megfogta a vállam.

- Ti maradjatok lányok! - nézett ránk. - Majd mi Lutherrel megoldjuk. - intett a férfinak, majd sietősen visszaindultak Ötös felé.

Nem, nem, nem! Segíteni akarok! Megint itt hagynak amikor szükség van ugyan úgy rám is.

*Allisonékat csendben otthagyva settenkedtem át a házba valami fegyver gyanánt, de még mielőtt beléphettem volna az ajtón egy ember jelent meg egyenesen a karjaimba esve, majd lepillantva rá Ötös nyúzott arcával kerültem szembe*

- Istenemre, jól vagy?! - tartottam a fiút nehézkesen.

Mintha az élet szállna ki belőle úgy el van gyengülve.

*óvatosan ellépkedtem vele a ház előterébe, mire nehézkesen leült a padlót borított deszkára*

- Ah, valami nagyon nem stimmel ezzel a lánnyal. - lihegett. - Pontosan tudja mit akarok, minden ütésemet kivédi, arról nem is beszélve, hogy valahogyan teleportál táska nélkül.

- Luther és Diego? - guggoltam le mellé, de ebben a pillanatban egy hatalmas puffanással valami beesett a tetőn.

- Luther! - ugrottam fel Ötössel együtt a földről a földön fetrengő férfihoz rohanva.

- Nagyon erős... - nyögte miközben nagy nehezen próbált feltápászkodott.

Erős? Hogyan lehet az a maximum 50 kilogrammos nő ilyen erős, hogy bezúdítsa őt - aki egy két lábon járó szikla, - a tetőn?!

- Gyere! - nyújtotta ki Ötös a kezét a férfinak aki most már könnyeben állt fel. - Hol van most? - nézett körül a sok törmelék között idegesen.

- Itt. - szólalt meg Lila a hátunk mögül, majd mintha Vanya tette volna, egy lökés hullámmal elsodort minket.

*nagy puffanással értünk földet mind a hárman, a karunkat, hátunkat, és a fejünket fogva*

- A nagyfiú azt hittem keményebb, de annyira egyszerű volt, hogy csak na. - nevetett fel a nő, miközben egyre közelebb lépkedett hozzánk.

*fejemet fogva néztem magam körül, mikor megláttam a falban egy hatalmas tátongó lyukat azon túl pedig Luther testét amiben szerencsére fel-le mozgott a tüdeje*

Most meg a falon dobta át?! Hogy a fenébe lehet ilyen erős?

*a tekintetemet Ötösre kaptam aki ismét Lilaval harcolt, de nagyon, nagyon különös módon*

Hogyan teleportál táska nélkül? Hogyan lehet erős? Hogyan tudott lökés hullámot előidézni? Sehogyan se áll össze a dolog, ha csak nem....oh.. Nem, nem az nem lehet! Lila nem lehet egy közülünk! Mondanám, hogy lehetetlen, de sajna nem az.

*Ötös Lila mögé teleportált, és már mért is volna rá egy erős ütést, amit Lila könnyedén kivédett és egyből vissza is szolgáltatott a barátom gyomrába*

- Mit üldögélek itt?! Segítenem kéne az Isten szerelmére! - motyogtam magam elé.

*ezzel felpattantam és Lila irányba futottam aki épp Ötössel volt elfoglalva így egy erős rúgással a térdhajlatába rúgtam, mire a nő összebicsaklott a földre*

"Hülye liba!"

*ekkor Lila már fordult is a földön a lábát meglengetve így egy rúgással kibuktatott, mire én is elhasaltam, Lila pedig már teleportált is el*

- Hogyan csinálod ezt?! - tette fel a kérdést Ötös mikor a nő megjelent a konyhapulton egy serpenyővel a kezében amit ide oda lóbált*

- Jobb vagyok nálatok! Mindannyiótoknál! - kerülte ki a kérdést, majd már el is tűnt és Ötös előtt megjelenve ütött volna egyet a barátomnak, de ő könnyűszerrel kikerülte így a hatalmas ütés a téglafalba végezte.

*a fal egyből megremegett, és kisebb darabokban hullott le a plafonról amolyan "kezdeti problémaként", aztán pedig még nagyobb darabokban kezdett el szakadni befelé*

- Pff...nincs igazán időm rátok, de nyugodjatok meg, elintézlek még titeket! - hagyott ott minket egy nagy gonosz vigyorral a nagy por és törmelékek közepette miközben az egész ház remegett.

*a plafonra emeltem a tekintetem ami minden honnan egyre jobban repedezett be, a por pedig megállás nélkül hullott le a vakolattal együtt*

- MIA VIGYÁZZ! - lökött el most Ötös egy hatalmas puffanással a földre ítélve, mire téglák hada zúdult le egy újabb tátongó lyukkal bővítve a tetőt, és még több porral vegyítve a levegőt.

Ohh, ohh, ohh... Na ez elég nagy baj. Sőt ha úgy vesszük hatalmas. 😬 A problémák tényleg egyre jobban tetőznek így a cím is adott, arról nem is beszélve, hogy szegény tetőnek mit nem kell átélnie.. 😅
Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.