*Mia szemszöge*

- Szerintem akkor indulhatunk is. - fordult meg a tengelye körül Ötös és magával ráncigálva indult kifelé a pajtából.

Hova ez a nagy sietség?! Még azt se annyira tudjuk, hogy Harlennel minden rendben van, és nem-e lesz még további gond.

- Hova sietünk? - álltam hirtelen elé ezzel megállásra kényszerítve a barátom.

- Csak.... - ekkor hirtelen elhallgatott.

- Mi az? - néztem rá értetlenül, majd magam mögé pillanattam amerre ő is. - Basszus... - nyögtem ki miközben a számat akaratlanul is eltátottam.

Az Intéző! Hogy a francba került ide?! Az ott mellette pedig...

- Lila.. - fejezte be a gondolatmenetemet Diego. - Mi történik?!

- Hát drága testvérem - fintorodott el Ötös, - az eljövőtülökből ítélve rohadtul igaz az elképzelésem. - mondta indulatosan és feléjük eredt.

Szóval egyre gondoltunk.. Viszont ha megint megakadályoztuk....elképesztő. Pedig erről tényleg nem tudtunk.

- Hé! Várj már! - indultam utána, én utánam pedig Diego szedte gyorsan a lábait.

- Beszélek velük, ti addig maradjatok! - intett le minket undokan, mire bennem felment a pumpa.

Mi?! Na neeeem! Tuti nem! Tudod kit rázz le kis anyám!

- Ácsi! - fogtam meg a kezét mire megállt. - Megyünk mi is, ha tetszik, ha nem! Nem engedünk egyedül a közelükbe!

- Mia, számtalanszor elbántam már mind a kettővel. - forgatta meg szemeit a fiú.

- Khmm...mégis él és virul mind a kettő. - tett csúnya megjegyzést Diego. - Oké szerintem az lesz a legjobb ha együtt megyünk. Allisonék maradnak a Harlen kölyökkel mi pedig hárman megnézzük miért vannak itt.

- Diego egyértelmű, hogy miért vannak itt... - túrtam bele a hajamba frusztráltan. - Harlen okozta volna a világvégét.

- HOGY MI?! - kerekedtek el szemei a férfinak.

- A lényeg, hogy Harlen okozta volna, de tudatunkon kívül megelőztük. Gondolom most pedig jöttek megtartani a szokásos prédikációt. - indult el újra Ötös a nyomában velünk. - Amúgy szép volt Mia!

- Nem volt nehéz összerakni. - rántottam lazán vállat mintha nem jelentett volna sokat a mondandója.

Uuhhh dehogynem! Nagyon is sokat jelentett ez a kis dicsérete. De persze én sem vagyok egy kiskutya, hogy örüljek ha a gazdi meg dicsér. A lényeg, hogy lazának kell tűnnöm. Mellesleg pedig nekem is van annyi egóm mint neki, hogy összerakjam a szálakat.

- Nah, végre. - nézett a karórájára lomhán az Intéző. - Azt hittem soha nem értek ide.

- Meg  volt a csapattréning? - vigyorodott el Lila pimaszan.

Lila... Diego átverése után nagyon meggyűlöltem, de most, hogy azóta elsőnek találkozunk még jobban utálom.

- Szia Mia! - emelt ki engem az Intéző mire észbekaptam az elmélkedésből. - Hogy vagy? Remélem nem tört össze a családodról felfedezett új információ. - gyújtott rá nyugodtan egy cigarettára, majd lassan beleszívott, hogy aztán könnyedén kifújja. - Mellesleg Ötös nagyon csúnya dolog volt akkora rumlit hagynod a bizottság irattárában!

- Oh, bocs. Majd máskor jobban figyelek. - tettetett szomorúságot a barátom. - Szóval ismét elnapoltuk a világvéget vagy végre annyiban marad és béke lesz? - vonta fel a szemöldökét és a zsebébe süllyesztette a kezét.

- Esküszöm annyira jó lenne, ha megtanulnátok, hogy az idővel babrálni szörnyen veszélyes, és őrült dolog. - kerülte ki a kérdést a cigarettázó nő.

Pfff..ha tudná, milyen dolgokat tennénk még szívesen...leesne az álla.

- Szerintem meg annyira jó lenne, ha végre a sírban maradnál te banya! - köpte felé a szavakat Diego.

- Téged is jó látni Diego. - fordult felé az Intéző. - Tényleg le se tagadhatjátok, hogy "tesók" - mutatott idézőjeleket, - vagytok. Mind a ketten megbízhatatlan, önfejű, briliáns elmék vagytok akik örömmel szúrják hátba a biztonságot. - mondta dühösen.

- Hát tudod, ahogy tartja a mondás: Ez van! - gúnyolódott Ötös. - Szóval mi lesz? Mindenki nyugodt szívvel haza kulloghat?

- Pfff...persze. - tette karba a karjait Lila. - Azt hiszitek örökre menekülhettek a bizottság elől, mert ti Hargreevesek vagytok akik csodák határos módon képességgel születtek? - kérdezte a cinikusan. - A frászkarikát!

- Ti csak ketten vagytok, mi viszont heten. Egyértelmű a nyereség. - jegyezte meg Ötös.

Én, Ötös, Diego, Allison, Luther, Klaus, Vanya... Oh Ben.. Szegénykém annyira fog hiányozni, még így is, hogy aligha láttam párszor. Jó, csak egyszer. De az is valami.

- Ismét tévedsz Ötös számú. - dobta le a kissé havas földre az elszívott cigarettát a nő. - Nem vagyunk ketten.

*ekkor hirtelenjéből kék fények kezdtek el villogni mindenfelé, mi pedig tátott szájjal figyeltük a sok-sok aktatáskás nőt és férfit akik öltönyben, fegyverrel a kezükben jelentek meg körülöttünk*

- Ügynökök. - nyeltem nagyot mikor körülnéztem.

- Pontosan nem tudom, hogy mennyien vagyunk, de hétnél biztosan többen. - kuncogott fel a nő, Lila arcán pedig egy gonosz mosoly jelent meg.

Hát ha így tippelnem kéne egy számot az a hadsereg lenne. Bár az nem egy szám, de na. Szóval vagyunk heten egy hadsereg ellen.

- Esélyeink? - kérdezte Digeo kb. sziszegve mintha nem lenne 3 méterre tőlünk az ellenség.

- Nagyooooon kevés. - húzta el a szót Ötös. - Mia a kezedet. - nyújtotta felém a kezét amit én készségesen elfogadtam.

- Szóval a futás mellett döntesz? - folytatta Diego.

- Ennyi fegyveres ügynök ellen egyáltalán nem tudnánk felvenni a harcot, szóval igen, menekülünk. - húzta el a száját Ötös.

- Aranyos. - pillantott a kezeinkre Lila vigyorogva, mire egy szúrós pillantást vetettem rá.

Hülye liba. Hogyan tudtam én ebben a....oh már ki se mondom..

- Oké, Diego háromra elkapod a karom és elteleportálok. Annyi elég lesz, hogy vissza menjünk. - motyogta a barátom. - Egy...
Kettő...
Három! - ekkor már fordult is Ötös és magával rántva engem elkapta Diego kezét.

*kék fény és máris pár méterrel előrébb jártunk tőlük, mire golyók hada kezdett el záporozni felénk*

- A traktor! - kiáltottam futás közben a fiúknak akik úgyszintén észre vették a piros roncsot és balra véve az irányt bevetődtünk mögé a golyókat elkerülve.

- Azért nem mondom öcsi, de nem lehet volna a pajtába teleportálni legalább? - lihegett fáradtan Diego miközben Ötös még mindig szorosan közre fogta a kezem.

Hát ja, az nem lett volna rossz ötlet0. Nem igazán bírja a tüdőm a futást.

- F-fáradt vagyok! - lihegte a fiú.

-Esküszöm, ha ezt túléljük annyi kávét fogok neked főzni, hogy örök életet kapj! - fogta meg a testvére vállat Diego. - Hogyan tovább? Egyre csak közelednek. - nézett ki egy kicsit a jármű mögül, de egyből vissza is rántotta a fejét az elszáguldó golyók miatt.

- El kell érnünk a pajtáig, még amíg mondatni távol vannak. - guggolt fel ülésből Ötös, majd az ökleit összeszorítva próbálkozott teleportálni, de semmi kék fény nem jelent meg. - A képességem nullán. - sóhajtott.

- Akkor marad a futás. - sóhajtott Diego is. - Istenemre, napi 3 nyers tojást eszem meg, erre pár métert nem bírok lefutni. Tiszta röhej. - nevetett fel kínjában.

*ezzel egy kisebb sóhajt elhagyva felálltam óvatosan majd kilesve a traktor mögül láttam, hogy nem csal a fülem*

- Abba maradtak a lövések. - fordultam a fiúk felé.

- Hát akkor futás! - mondta Ötös, és újabb futásnak eredtünk a pajta felé.

Huh ez rosszabb mint a maraton futás...

Huh micsoda "összecsapás". 🤭 Nagy slamasztikában van a Hargreeves család, de csapatmunkával minden megoldható, nem? A cél a szemük előtt lebegve csakis annyi, hogy mindenki épségben érjen el a pajtáig. De a nagy kérdés az, hogy ez menni fog mindenki számára?
Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.