*Mia szemszöge*

- Hát te mi a fenéért búslakodsz itt ha kérdezhetem? - dobta le magát mellém a kanapéra Klaus egy üveggel a kezében.

Whiskey. Soha többet nem akarom látni azt a sátáni löttyöt.

- Ötös elment megölni Deltát aki a volt társa, hogy megbosszulja a "hasonmásába" eresztett golyót és egyben, hogy ne veszélyeztesse a saját maga létét.

- Mia, te ittál valamit? - vonta fel a szemöldökét vigyorogva. - Mert aki ilyeneket hord össze az tuti nem józan. - nevetett a saját viccén.

- Nem Klaus, nem ittam. - sóhajtottam. - Mond...te voltál már szerelmes? - tettem fel a számára hirtelen kérdést.

- Mi? Hogy én? - fordult felém, de az előző mosolya már sehol se volt. - Jah volt valaki. De már nincs. Szóval mindegy is. - nevetett fel.

Ismerem én ezt a nevetést. Nem az a jóízű boldog nevetés, ez inkább a kínkeserves.

- Oh, hogy itt van! - kiáltott fel hirtelen a témát elhessegetve és kihúzott egy használt cigarettát a füle mögül. - Egész nap fel-alá keresgéltem. - gyújtotta meg a szálat, majd jó hosszasan beleszívott a füstöt pedig még annál is lassabban fújta ki.

- Ismertük? - kérdeztem tovább boncolgatva a témát.

- Nem ti nem, mivel ő 196... - itt elhallgatott, - várjunk! - pattant fel hirtelen mellőlem. - Itt van! Semmi baja! Úristen Mia! - fordult felém boldogan.

- Öhmm...mi? - vontam fel a szemöldököm értetlenül, de ebben a pillanatban a nyakamba ugrott.

Am...mi? Lemaradtam valamiről? Mellesleg ez a szorítás...huh...kezd fájdalmassá válni..

- Köszönöm Mia! - szorongatott. - Egy Istennő vagy! Helyre hozhatom a dolgokat! - engedett el mire újra levegőt kaptam.

- Klaus én tényleg nem igazán érte... - kezdtem bele de félbeszakított.

- Most mennem kell! Nincs időm elmagyarázni. - ölelt meg még egyszer és már rohant is tovább.

Naaa okééé. Ennél furább segítségnyújtásom se volt még. De legalább segítettem neki. Azt hiszem. Viszont az én dolgommal mi lesz? Valahogy meg kell oldanom, ha kell egyedül. Már csak egy megfelelő hely kéne. És persze egy rakat bátorság.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Ötös szemszöge*

- Haza jöttem! - kiáltottam el hanyagul magam és becsaptam az ajtót az elhangzottak nyomatékosítsa miatt.

- Hát te? Hol jártál? - jelent meg Allison egy ronggyal a kezében. - Azt hittük, hogy elraboltak.

- Pfff...persze. - forgattam meg a szemeim mosolyogva.

- És mi ez a vigyor? - vonta fel a szemöldökét. - Olyan...hogy is mondjam...vidám vagy.

Én? Vidám? Aligha vagyok vidám, boldog vagy netán kedves. Szóval én meg ez a szó egyáltalán nem passzol össze.

- Hagyjuk. - mondtam sejtelmesen. - Mia fent van?

- Oh szóval miatta vagy ennyire vidám? Csak nem valami romantikusat terveztél neki? - vigyorodott el a nő.

- Én meg a romantika? Allison ismerhetnél... - sóhajtottam és elindultam a szobák felé mikor Allison hirtelen elkapta a karom.

- Figyelj! Nem akarom, hogy Mianak bántódása essék! - nézett rám szigorúan.

Miről beszél? Én akarom a legkevésbé, hogy valami bántódása essen.

- Bántódása? Miről beszélsz? - voltam fel a szemöldököm.

- Tudom milyen vagy és nem szeretném ha Mianak csalódnia kéne. Az a lány már ténylegesen a családunk tagja és nagyon megkedveltem, ahogy a többiek is. Arról nem beszélve, hogy nagyon elcseszett múltja van.

- Mire akarsz kilyukadni? - lettem egyre ingerültebb.

- Arra, hogy senki se akarja, hogy bántódása essen szegény lánynak miattad. - fonta maga előtt össze a karjait tekintélyt parancsolva.

- Most komolyan beszélsz? Egyáltalán semmit rosszat nem akarok neki és ha kérhetem ne hasonlítgass össze magaddal aki a férje mellett bele van zúgva egy idióta baromba! - mondtam ki ezeket a súlyos szavakat a számon.

- Kikérem magamnak.. - kezdett bele de én közbe vágtam.

- Hagyj békén minket Allison! Semmit se tudsz, és remélem nem is fogsz rólunk. És ne merd Miat befolyásolni vagy megváltoztatni! - méregettem szúrós szemmel a nőt, majd tovább indulva otthagytam.

*a szobák helyett inkább a fürdő felé vettem az irányt*

Pfuuu ez az Allison. Minek üti bele mindig az orrát a más ügyében? Inkább rendbe szedem magam, és lehűtöm magam hideg vízzel. Az majd biztos segít. Nem lenne jó ha ilyen dühösen mennék be Miahoz, mert a végén még rajta tölteném le a dühöm.

*a csapot megnyitva a hideg víz a kezeimbe áramlott majd arcomhoz emelve lehűtötte dühtő kicsattant arcom*

Annyira nem értem az ilyen kapcsolati hisztiket. Annyira fél mindenki, hogy elrontja a kapcsolatát. Pedig mindig jön a következő kapcsolat, ha tetszik ha nem. Megismerkedsz valakivel, aztán a következővel, majd a következővel és így tovább. Ha elcseszed elcseszed. Mia is egy a sok közül gondolom. Jó elég baljós így kezdeni egy kapcsolatot, és ha belegondolok nem kéne...ah inkább mindegy is. Mia nem olyan. Mi nem vagyunk olyanok mint a többiek. A mi kapcsolatunk különleges, hisz nem vagyunk átlagosak.

- Ötös jól vagy? - jött egy kopogás az ajtó túlsó feléről egy vékony hanggal társítva. - Vagy megint csupa vér vagy? - kérdezte már halkabban.

- Nem Mia, nem vagyok. - sóhajtottam, és elfordítottam a zárban a kulcsot, hogy beléphessen.

*az alkalmon kapva máris nyílt az ajtó és belépett rajta a barátnőm egy aggódó tekintettel majd látva, hogy semmi bajom megnyugodott*

- Azt hittem baj van.. - kapott a mellkasához és lehunyta a szemeit.

- Mondtam, hogy nem lesz gond. - léptem hozzá közelebb és átkaroltam, hogy egy kicsit lenyugodjon.

Egyszer a frászt fogom rá hozni. Érzem előre.

- Akkor minden zökkenőmentesen ment? - tolt el magától óvatosan, hogy a szemeimbe nézzen.

- Igen, semmi gond. - mosolyodtam el újra a gondolatra. - Deltának annyi.

- Akkor biztonságban vagy? - vonta fel a szemöldökét hitetlenül. - Bár mikor vagy te biztonságban?! - nevetett fel.

Ilyen családban, ilyen képességgel, ilyen élettel SOHA. Talán majd egy másik életben. Talán.

- A létezésemet most már nem veszélyezteti semmi. - nyitottam ki az ajtót, és kiléptünk rajta. - Viszont...-

- Oh ne! Viszont mi? - komorult el lány.

Ezt közölni nem a legegyszerűbb az tuti.
Nem is így kéne. Kettesben. Ahol nem zavarhat meg se Klaus hülyesége, se Allison aggodalmai, se senkié.
Fontos téma, és nem akarom, hogy Mian kívül tudjon rajta bárki is. Vagyis ha Mia úgy akarja elmondja.

- Szerintem inkább menjünk be a szobádba, majd ott elmondom. - néztem szét a folyosón majd a lányt betessékelve a szoba ajtaján becsuktam az ajtót.

- Szóval? Mi az? Kezdesz megrémíteni.. - ült le az ágyam végébe a lány zavartan, idegesen és egy picit morcosan.

- Huh...hát megtudtam egy számodra fontos dolgot.

- Ötös se szórakozz már! Mond el mi az! - állt fel idegesen. - Egyre jobban aggódom.

- Szóval.... - kezdtem bele. - Megtudtam, hogy miért voltak célpontok a szüleid.

Dammm dammm dammmm.😲
Végre idáig is eljutottunk, hogy kiderül egy nagyon régi titok ami igazán mindenkit érdekel. Lehet, hogy csak tényleg egy apró dolgot követtek el Mia szülei ami a jövőt veszélyeztette volna, vagy netán nagyon beleásták magukat a bizottság köreibe?😬 Természetesen a legjobbkor kell abbahagyni, szóval holnap kiderül a nagy titok ami lehetséges, hogy felforgassa az egész család életét.
Ha tetszett nyomjátok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.