*Mia szemszöge*

- Hé! - kiáltottam a nagy dulakodás közepette, de senki sem hallotta. - Luther csinálj már valamit! - kiáltottam oda neki.

*ő továbbra is ott állt görnyedve az ágyékát fogva összeszorított szemekkel*

Istenemre! Ilyen gyerekes viselkedést se láttam még. Hogy az Istenbe állítsam le őket?! Megfogni se tudom egyiket se mivel összevissza teleportálgatnak miközben verekednek.

- Ebből már rohadtul elegem van! - ordította el magát Luther és ki egyenesedett, mire a két Ötös oda teleportált hozzá és egy jól célzott rúgással ismét megrúgták.

*Luther ismét összegörnyedt az Ötösek pedig eszeveszettül teleportálgattak összevissza*

Hogy nekem is mennyire elegem van már! Nyomorult Paradoxon Pszichózis. Fuhhh de elegem van belőle.

- Álljatok már le! - kiáltottam és egy hirtelen elhatározásra nekik indultam. - Istenem ez lehetetlen... - sóhajtottam fáradtan.

Folyton fojtás elteleportálnak mire oda érnék hozzájuk és keményen leállítanám őket. Csak ütik és ütik egymást, ami annyira nem is lenne vészes, de mi van ha elérkezik náluk a hetedik szakasz?!

- LUTHER! - kiáltottam ismét oda, de már aligha lehetett hallani a fáradtságomtól.

*ekkor egy lövés zördült el ezzel vissza rántva a való világba a két dulakodót*

- Basszus! - nyögte ki az idős férfi majd egyből a karórájára pillantott. - Elkéstem...

*mindannyian a kerítés felé rohantunk ahol a sikítozó tömeget láttuk, gyorsan elszáguldó autókkal vegyítve*

Meghalt. Kennedy most halt meg Reginald keze által.

*ekkor kék fény és egy újabb ember érkezett köreinkbe*

- ITT MEG MI A FENE TÖRTÉNIK?! - kiáltott most már ő is.

Itt van.... Érzem ahogyan az ereimben megfagy a vér. Ahogy teljesen fehér lesz az arcom. Ahogy remegni kezd a kezem az idegtől. Ahogy fájdalommal telik meg a lelkem és kb. úgy mindenem. Itt van ő. Akinek az arcát örökre kiakartam törölni a fejemből.

- Delta... - vett mély levegőt az öreg kinézetű Ötös.

A barátomra pillantottam aki a tekintetével sem méltatott, lefagyva nézte a jelenetet.

- Kik ezek az emberek akik miatt nem tudod elvégezni a munkád?! - lépkedett oda dühösen a férfihez majd rám pillantott.

Tekintete most is ugyan olyan sötét mint az nap éjjel. Ő is öltönyben mint, ahogy többi ügynök szokott lenni.

- Most maradj egy kis időre csendbe! - fogta a fejét az öreg Ötös.

- Nem figyeltél és most másnak kellett kinyírnia az elnököt. Tudod te, hogy elcseszted?! - dühöngött Delta.

*Ötös végre rám pillantott ezzel látva az ijedt arcomat máris kapcsolt és oda rohant hozzám*

- Jól vagy?! - fogta meg mind a két kezem idegesen a többieket kitakarva.

- Azt hiszem... - nyeltem nagyot. - Kell a táska.. Most vedd el a táskát amíg nem figyel! - pillantottam a vitatkozó férfiaktól alig egy méterre levő táskára.

- Basszus! - csapta magát fejbe a fiú. - Oké, maradj egy pillanat! - fordult volna mikor már Luther sietett oda hozzánk a táskával a nagy kezeiben.

- Siessetek már! - lökdösött minket félre Luther, de pont ebben a pillanatban nézett felénk Delta és az öregebbnek kinéző Ötös.

- Hé! - rontott utánunk egyből a fitt Delta mire.

- Nem tudok teleportálni! - nézett rám és Lutherrel Ötös idegesen.

Oh ne, ne....hát természetesen kifárasztotta magát ezzel a hülye fogócskával.

*Delta épp meg akart ütni engem mire Luther elkapta a karját engem félre lökve*

- Simán elintézzük. - mondta könnyedén Luther, de ekkor Delta gyomron térdelte és jól fejbe rúgta mind ezt egy időben.

- Nah persze. - öltött fel az arcára egy pszichopata mosolyt.

A kinézetre öregebbik Ötös csak állt és gondolkozott mit kéne tennie. Teljesen lefagyva. Mintha az életét mérlegelte volna.

*ekkor Ötös támadt neki nagy erővel, és egy ütéssorozatot adott neki, amiből Delta csak párat tudott védeni*

- Tudom ki vagy! - szólt oda verekedés közben Delta a barátomnak aki csak felvonta a szemöldökét. - Ismerősek az ütéseid Ötös! - vitt be egy fájdalmas ütést Delta neki vigyorogva. - Nem jó egy idősíkon ugyanannak a személyeknek lennie.

- Majd csak megoldom. - ütött vissza Ötös és kibuktatta Deltát aki egyből felugrott.

- Luther jól vagy? - kúsztam oda a földön fekvő férfihez aki nem tűnt túl élőnek. - Luther!

Hát ez kész. Akkora ütés érte előbb a fejét, hogy elájult. Vagyis itt vagyunk ketten Ötössel, ami még így sem pontos mivel én meg sem moccanok. Egyszerűen nem bírok. Az égető érzés, ahogy alig tudok levegőt venni fájdalmasan marja a tüdőmet.

*gondolataimból egy fájdalmas reccsenés és egy kiáltás rántott vissza, mire gyorsan oda kaptam a tekintetem*

- Ötös! - kiáltottam a fiúnak aki a földön feküdve fuldoklott Delta lábától.

*felugrottam és teljes erőmből neki futottam ezzel lelökve a fiúról*

Lehet tovább kellett volna gondolni ezt a kisebb tervet...

*ekkor elkapta a hajamat és már lökött is volna félre, de én a karjába csimpaszkodva ugrottam a hátára így kizökkentve őt az egyensúlyából hátra estünk*

- Ahjj a hátam... - fogtam a derekamat eltorzult arccal a földön fetrengve.

- Hülye liba! - kapott volna a lábam után, de ekkor megjelent Ötös és rátaposott a kezére, majd bevert egyet a férfinak.

*felálltam, majd újra támadásba lendültem volna mikor Ötös leintett és újra verekedésbe kezdett Deltával*

- Foglalkozz a táskával! - kiáltott oda nekem két ütés között.

Tényleg! A táska!

*megindultam ismét az őrizetlen táskáért, de pont ekkor kapott észbe a másik Ötös és ő is rohanni kezdett felé. Én értem oda hamarabb viszont ő is elkapta az egyik végét így mint valami nevetséges komédiában oda-vissza húzogattuk az aktatáskát*

- Add ide! - sziszegtem a fogaim között.

- Nekem kell! - rántotta volna ki a kezemből, de vasmarokkal fogtam.

- NEEEEE! - kiáltott egy hang majd azt követően újabb lövés zördült el.

*a hang forrásához kaptam a fejem mikor megláttam Deltát*

A pisztoly csöve egyenesen rám mutatott. Nem is! A mellettem fogó aktatáskás Ötösre. És már késő volt. A pisztoly elgördült ezzel egy golyót elhagyva maga után az ősz hajú férfiba fúródva.

*gyorsan oda pillantottam az öreg férfira akinek gyengült az aktatáskán lévő fogása és egyszerűen hátra dőlt*

- NEE! - kiáltottam el én is magam és elejtettem a táskát.

*leguggoltam és a barátomra néztem majd a hasonmásra, azután pedig Deltára akinek levakarhatatlan mosoly ül az arcán*

- TE NORMÁLIS VAGY?! - tápászkodott fel a földről a barátom dühösen.

- Kettőt egy csapásra. - emelte fel győzelemittasan a kezeit. - Így legalább nem leszel útba. - fordult Ötös felé.

- Hogy te... - indult meg indulatosan a fiú Delta felé, de az egyet gondolva felkapta a táskát és egy pillanat alatt elteleportált.

- Ne, ne, ne! - sietett Ötös is az öreg énjéhez.

- Mit tegyünk? - nyomtam a kezem a férfi mellkasára amiből ömlött a vér.

- Ohmm... - gondolkodott el a fiú.

- ÖTÖS SIESS MÁR! - kiáltottam feszültem az egyre elterülő vértócsára meredve.

- El kell vinnünk valahova! Valahova...ami..ah nem tudom! Menjünk haza és ott ellátjuk. - állt fel gyorsan a fiú.

- Sietünk kell, mert ha elvérzik..

- ...megszűnök létezni. - fejezte be a mondatomat.

Huhuuu micsoda pillanatok, Delta rendesen bekavart a tervbe.. 😬 Főszereplőinknek gyorsan cselekednie kell, ha nem akarnak búcsút mondani.
Na de vajon mi lesz az ősz hajú Ötösünkel? És Deltával?
Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.