*Mia szemszöge*

- Jól vagy? - fordultam a fiú felé idegesen.

- Miért ne lennék jól? - húzta fel az egyik szemöldökét meglepődve.

Az egész feje olyan mintha leöntötték volna egy vödör vízzel. Jó, elég napos idő van ma, és 24°C van kint, de azért ez túlzás.

- Csak kifejezetten izzadt vagy. - fogtam a kezembe egy szalvétát, majd közelebb ülve hozzá törölgetni kezdtem a homlokát. - Nem gondolod, hogy ez a Paradoxon Pszichózis?

- Mi?! Nem dehogy. Pusztán meleg van és ez a helyzet is kikészít. - sóhajtott.

- Első a tagadás. - ismételtem meg a fiút.

- Jaj, tényleg semmi bajom. Nem tagadok semmit! - rázta meg a fejét idegesen.

- Most komolyan tagadod azt, hogy tagadsz? - vontam fel a szemöldököm hitetlenül.

- Ah inkább hagyjuk! - ejtette a témát. - Komolyan ilyen nehéz velem beszélni? - kérdezte savanyúan.

- Egy fél órája kb. hogy találkozhattatok. - nevettem fel.

Esküszöm inkább kinyírná szerintem magát Ötös, ha össze lenne zárva akár egy napra is magával. Kifejezetten bonyolult személyiség szóval nem könnyű eset.

- Fárasztó vagyok.. - forgatta meg a szemeit egy apró mosollyal. - De meg kell szereznünk a táskát szóval bele kell húznunk.

- Miért? Előbb mondtad, illetve mondta, hogy benne van. - ráncoltam a homlokom értetlenül.

- Nem bízik bennem.

- Vagyis akkor magában... - ültem vissza a helyemre.

- Mint mondtam, bizalmatlan korszakomat éltem. - húzta el a száját és a mosdó felé pillantott. - Remélem nem vágja át ezt az idiótát és szökik meg a táskával.

- Kétlem. - mosolyodtam el nyugtatóan és óvatosan megfogtam a kezét az asztal alatt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Luther szemszöge*

Istenemre ha ilyen hosszas időbe fog telni amíg ilyen korban elmegyek pisilni inkább most meghalok. Mennyi vizet iszik ez? Vagy már egy 2 perce megállás nélkül van bent és csak csurog. Mintha a csapot nem jól zárta volna el az ember, úgy jön neki. Na jó, inkább hagyjuk a témát... Csak végre kijöhetne és mehetnénk már.

- Igaza volt Mianak. - utaltam Mia előbbi beszólására és neki dőltem a falnak mikor végre valahára kijött a "nagy" Ötös.

- Még fiatal vagy, addig örülj. Ezek után csak rosszabb lesz. - engedte meg a csapot, majd alapos kézmosásba kezdett.

- Akkor tényleg benne vagy a dologban? - kíváncsiskodtam.

- Igen. Viszont lenne egy jobb megoldás.

- Mégpedig? - vontam fel a szemöldököm.

- Tudod az van, hogy én tényleg nem akarok ilyen lenni... - utalt a 16 éves gyerekre kint. - És őszintén nem is bízom benne.

- De hiszen ez te vagy. - zavarodtam össze és közelebb mentem hozzá.

- Tudom, de mégis annyira gyerek még... Ha bele gondolsz nem lenne jobb egy olyan Ötös aki tényleg felnőtt? Nem csak szellemileg, hanem testileg is?

Hát ha így bele gondolok mintha tényleg kellemesebb lenne a társasága a nagyobbik Ötösnek.

- Hát de, gondolom. - vontam vállat.

- Akkor hát segíts! - váltott hirtelen hangsúlyt.

- De várjunk! - állítottam meg. - Te meg akarod ölni?! - emeltem meg egy kicsit a hangom.

- Nem, nem! Nézz rám! Én vagyok az igazi felnőtt Ötös, ő pedig csak egy szerencsétlen hasonmás. Mint a harmadik mellbimbó. Tudod, hogy attól is meg kell szabadulni.

- De hát ez egyszerűen téboly. - fogtam a fejem.

- Én amúgy is jobb vagyok mint az a kis taknyos kamasz. - fintorodott el.

Most komolyan így beszél saját magáról? Azért ez nem egy akció filmbe való jelenet.

- Hát jobb lenne egy kinézetre idősebb Ötös de.. - sóhajtottam - ...attól még ő az öcsém.

- Kezdjük ott, hogy én is az öcséd vagyok ha úgy vesszük. Vagyis a bátyád vagyok és leszek is.

- Ezt a pozíciót elvesztetted amikor 13 éves testben jelentél meg a kertben. - vigyorodtam el, de látva a savanyú képet abba is hagytam. - Akkor mit akarsz?

- Egyszerű a terv... - hajolt még közelebb és elkezdte felvázolni a tervet.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Ötös szemszöge*

- Jó sokáig voltatok. - gyanakodtam.

- Hosszú volt a sor. - felelt egyszerűen az öregebbik énem. - Benne vagyok. Viszont a képletet most akarom.

- Nah még mit nem. - forgattam meg a szemem. - Majd ha oda adtad a táskát.

Baromnak néz? Mert akkoriban nagyon béna voltam, ha ilyenekkel próbálkoztam.

- Oké, nyugi. - tette fel a kezét Luther idegesen leállítva minket. - Majd ha oda értünk cserélték és kész!

*nagy nehezen bólintottunk mind a ketten, majd fel is álltunk az asztaltól*

- Akkor hát induljunk. - igazítottam meg a zakómat, majd belecsúsztattam a zsebembe a kezeim.

- Mellesleg röhejes ez az egyenruha. - nézett végig rajtam még egyszer miközben siettünk ki.

- Egyenesen borzasztó. - húztam el a számat én is ingerülten.

Egy valamiben legalább egyet értek magammal. De a fő dolog most a terv bekövetkezése. Nincs már sok időnk, szóval sietnünk kell, ha időben ott akarunk lenni az elnök látogatásán.

*ezzel autóba szálltunk és elindultunk a nevezetes utcába ahol az elnök 1 óra múlva elhalad*

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Mia szemszöge*

Az élet kifejezetten nehéz. Bonyolult. És sokszor rémesen kínos. Na ezek a pillanatok az utóbbiba tartoznak. Itt ülni egy autóban ezekkel tiszta veszedelem. Nem is az, hogy az Ötösök folyamatosan szócsatáznak, még Luther hülyeségét is hallgassam. Olyan mintha egy rakás óvodással lennék bezárva. És mintha már órák óta mennénk pedig pontosan 10 perce indultunk el. Milyen messze lehet még az a rohadt utca? Huh...nyugi. Úgy gondolom két lehetőségem van. Az egyik, hogy befogom a fülem és hangosan dudorászok a többieket ezzel kizárva, a másik pedig, hogy menten kiugrok a mozgó járműből sérüléseket és egyéb károkat okozva magamnak. De esküszöm, egyáltalán nem túlzok még a második lehetőség is jobb annál, ami most folyik.

- Jól vagytok? - váltottam hirtelen témát a kialakult helyzet miatt.

- Mi? Miért ne lennék jól? - vonta fel a bozontos szemöldökét a nagyobbik Ötös.

Azok az ősz szemöldökök a legjobbak esküszöm.

- Izzadtok mint a ló. Mind a ketten. - mutattam az ingükre amin egy nagy folt díszelgett.

- Csak meleg van. - legyintett a fiatal.

*tovább nem vitatva mentünk tovább mikor végre valahára leparkolt Luther egy kisebb utcában*

- Tovább már gyalog kell menni. Arra! - mutatta az irányt "nagy" Ötös.

- Jól tudom merre kell menni! Voltam már itt. - vágott vissza "kis" Ötös.

Istenem, komolyan mint két óvodás. Az egészben az a vicces, hogy saját magukkal vitáznak. Ennyire nem "csípik" saját magukat?

- Miért nem az utcában szálltunk ki? - kérdeztem a három férfi mögött battyogva.

- Most komolyan, hogy a fenébe is került EZ a közelünkbe?! - mutatott rám az öreg értetlenül pillantva a barátomra.

- Már kikérem magamnak! Nem egy tárgy vagyok! - mordultam rá.

- Jobb lenne nem belezavarni a jövőbe és azt sem tudom mi lesz ezután szóval ne keverjük bele Miat. - sóhajtott a barátom és kicsit hagyta, hogy Luther a nagyobbik énével előrébb sétáljon.

- Kifejezetten bunkó vagy. - pufogtam és összefontam a karjaim magam előtt.

- Itt még igen. Majd jössz te és minden ezerrel bonyolultabb lesz és komplikáltabb. - vigyorodott el és gyengéden megfogta a kezem. - Inkább ne is figyelj rám. Vagy rá.

Perszee..mintha olyan könnyű lenne nem figyelni rá. Nehéz eset ő is mint a kisebbik. Végül is ugyan az a két személy. Szóval nem lehet ezt egyszerűen kizárni.

- Nem is akarok. De a te szavad...-

- Már nem ilyen ember vagyok. - szólt közbe. - Vagyis nem kell minket hasonlítgatni. Jobb vagyok mint ő és kész.

- Akkor az is igaz, hogy a korral nagyobb ego is jár? - vontam fel mosolyogva a szemöldököm.

- Hogyne. - emelte a tekintetét mosolyogva az égre.

Egyre ingerültebbek a fiúk...🤭 A végén még lehet szegény Mia fogja megjárni..
És mi a nagy terv? Luther az ősz hajú férfi mellé fog állni? Vagy a végére vissza áll a kamasztestű testvéréhez? Mint olvastátok eddig, nem mindig folytak úgy az események a könyvben mint a sorozatban.. Szóval okozhatok még meglepetéseket.🥰
Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.