*Ötös szemszöge*

Az ágyamban álmodtam már az igazak álmát amikor egy csörtető hangra kipattantak a szemeim.

*felültem és hallgatózva vártam a következő kisebb zajt de semmi*

Szépen lassan kezdtem ki nézni a szobámból majd a nappaliból, mert ki akarna egy rablóbanda vagy az ügynökség emberei csapdájába esni.
A félhomályban csak egy alakot láttam eddig. Hirtelen lebukott a pult mögé. Ezek szerint vélhetőleg meglátott. Csendesen lépkedtem a pult mögé felmérve a terepet, hogy milyen fegyvert tudnék használni ha rám támad.

*már épp ugortam volna neki mikor felpattant és be húzott egy nagyot*

- Aucs! - néztem a szemébe az idegennek aki már nyúlt is a villanykapcsolóért.

- Mi fenéért ijesztgetsz hajnalok hajnalán? - rivallt rám Mia.

- Ez én is kérdezhetném! - fogtam az orrom miközben megéreztem a csurgó valamit az orromban.

- Ahj mutasd! - tolta el a kezemet viszont amint meglátta a vért fordult és letépett egy papírtörlőt. - Ezt tartsd oda.

- Én is tudom mit kell vele tenni.. - forgattam meg a szemem. - Lány létedre jó erősen ütsz.

- Attól, mert lány vagyok nem kell gyengének lennem.

- Viszont dunsztom sincs, hogy hova céloztál. - nevettem fel.

- Oh téged nevetni is hallani? - húzta el a száját. - Mindig csak mérgelődsz. Nagy előre lépés.

- Mit ne mondjak te sem vagy oly kedves! - szűkült össze a látásom.

- Kedves vagyok. Azzal aki megérdemli. - emelete fel a fejét, hogy tekintélyt parancsoljon.

Jaj, ne is próbálkozz! Rám nem hatnak a kis próbálkozásaid.

- Szóval minek vagy lent? - kérdeztem mikor már alább hagyott a vérzés.

- Éhes voltam. - rántotta meg a vállát.

Tényleg...ki is ment a fejemből, hogy alig evett vacsorakor. Pedig Allison nem főz olyan rosszul és Mia keze is benne volt. De akkor valami bántja ami miatt ilyen.

- Nem ettél vacsorakor sokat. Tán nem ízlett a főztöd?

- Nem voltam éhes. Ennyi.

- És minek bújtál el? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Le esett a kanalam. - mutatta fel az evőeszközt. - Vége a kihallgatásnak, uram? - nézett velem farkasszemet.

Hogy lehet ilyen makacs? Meg pimasz? Meg kedves?

- Tudod...hiába próbálsz fölém kerekedni.. - mosolyogtam el gúnyosan. - Úgy is tudom, hogy legbelül úgy remegsz tőlem mint a nyárfalevél.

- Tőled? - nézett végig. - Most nem látom mitől kéne félnem..

- Annak ellenére, hogy nem én húztam meg a ravaszt a szüleid halálakor én is simán, bűntudat nélkül megtehettem volna. - léptem hozzá közelebb mire egyet hátrált. - Nem tudod miket tettem és halvány rózsaszín gőzöd sincs, hogy még mit fogok! - hangzottak el a szavak mire a lány fogta magát és csapot-papot otthagyva fel sietett az emeletre.

Komolyan, hogy képzelheti, hogy én tűröm a hülye lázadásait?! Ugyan olyan idióta mint a többi korabeli. Így kihozni a sodromból..

*tovább nem pufogva az előbb történteken én is vissza vonultam a szobámba és folytattam nyugalmas pihenésemet*

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*reggel*

Reggel hatalmas kiabálásra keltem.
Szememet még alig nyitottam ki, de máris hangos csapódással nyílt ki az ajtóm.

- Ötös! Nem láttad Miat? - rontott be Allison idegesen.

- Nézd meg a konyhában. Úgy is szereti betörőnek tettetni magát. - mondtam gúnyosan és feljebb húztam a takarót.

- Nem Ötös! Komolyan! Nincs a házban. - erre már felkaptam a fejemet.

- Akkor hol van? - emeltem meg a hangom.

- Szerinted ha tudnám nem kérdezném?! - akadt ki jobban. - Mikor láttad utoljára?

- Hajnal tájékán. - dörgöltem meg a szememet.

- Mit csináltatok ti hajnal.. - itt elhallgatott majd szúrós szemmel nézett rám. - Mit tettél?!

- Semmit.

- ÖTÖS! - ordított rám.

- Lehet, hogy megsértettem... - túrtam bele a hajamba. - De tényleg nem direkt akartam csak ki csúszott vagy nem tudom.

- Nem hiszlek el! Hogy lehetsz ilyen bunkó?! Nem tudom mivel sértetted meg de most segíts fel kutatni, hogy hol van! Mi el megyünk Lutherrel és Diegoval. Klaus itthon marad addig pedig te is menj és keresd!

- Jó, oké! - ezzel ott is hagyott.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hova mehetett? Nincs is pénze..
Azt pedig kétlem, hogy vissza megy a házukhoz hisz túl sok emlék törne fel.
Ah kétlem, hogy oda ment volna. De akkor hova?

*így kattogtam a hollétéről majd miután elkészültem kocsiba pattantam és indulás*

Elsőnek a fánkozót nézhetném meg, bár nincs pénze de mindegy is.

Ott aztán nem találtam szóval indultam tovább a városban. Egy helyet se tudok ahová mehetne. A parkot néztem mikor egy rabló ellopott egy táskát.
A "jó" szívemnek hála segítettem a nőnek és vissza szereztem a táskát. Egyszerűen csak így láttam helyesnek. A rabló pedig annyira balfácán volt, hogy egy öreg asszonyt is nehezebb elkapni mint őt. Mivel nem találtam sehol pedig már órák óta kerestem úgy gondoltam a haza út előtt megiszok egy kávét.

- Mit adhatok? - kérdezte a nő mire újabb vendég érkezett.

*hátra fordultam és meglepődtem*

Ott állt tőlem úgy 5 méterre az a lány akit órák óta keresek. De sajna ő is észre vett, így fordult is és ki lépett az ajtón.
Na nem, ezt nem hagyom!

*kiléptem utána de ő már nagyon sietett így majdnem el hagyta az utcát de én gyorsabb voltam*

- Mia! - teleportáltam elé mire megijedt és a földre esett.

- Hogy a fenébe..

- Naa nee.. - fogtam a fejem. - Allison mindent el pletykált rólunk de azt nem mondta mi az én képességem? - mutattam döbbentem magamra.

- A-azt mondta bonyolult. És te sem mondtál többet.. - mondta levegő után kapkodva.

- Figyelj! Beszéljük meg a dolgainkat! Mindent elmagyarázok még azt is amit az előbb láttál! - nyújtottam felé a kezemet.

*erre ő arrébb tolta és saját önerejéből felkelt a földről*

Hmm..ebből is egy erős személyiségű aktivista nő lesz.

- Szóval egy kávét? - mutattam vissza a fánkozóra. - Vagy ehetsz epres fánkot is ami a kedvenced.

- Nem is az a kedvencem. - indult el vissza a fánkozó felé.

- Azért eszel mindig olyat? - mosolyogtam gúnyosan. - Láttam amikor Allisonnal is azt ettétek. És mondtad is neki.

- Milyen jó megfigyelő vagy. - forgatta meg a szemét. - De azért hallgatózni nem kéne.

*erre a mondatára valamilyen okból fogva kissé elpirultam*

- Nem hallgatóztam csak arra jártam. - húztam ki magam.

- És ott hagytad a füled mi? - vonta fel a szemöldökét mire nekem egy kissé gúnyos mosoly jelent meg az arcomon.

Egész nap őt keresem erre ő így szurkálódik. Hogy lehet ilyen idegesítő személyisége? Jó és sem vagyok egy leányálom elismerem.
Inkább csak csendesen lépkedek vissza vele az épületbe.

Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.