*Mia szemszöge*

- Oh jó reggelt Csipkerózsika! - vigyorgott Diego gúnyosan, miközben én a lépcsőn cammogtam le.

- Diego ne most! - nyögtem fel fáradtan levágva magam a kanapéra.

Szerencsére még csak Diego van ébren. Bár ha jobban bele gondolok nem is szerencse. Most hallgathatom a nyomorult megjegyzéseit és szurkálódásait. Az a baj, hogy teljes mértékben emlékszem a tegnap éjjelre.
Ebből kifolyólag nagyon másnapos vagyok és kimondottan fáradt.

- Egyáltalán mennyi az idő? - dörgöltem meg a szemem hát ha jobban kitisztul a látásom, de hiába.

- Ahhoz képest, hogy mennyire részeg voltál tegnap, kifejezetten korán kelő másnapos vagy. - szorongatott egy bögrét.

Oh kávé... Az kell nekem most. Meg egy kis fájdalomcsillapító. Meg egy sír amibe eltemethetnek, mert úgy érzem menten meghalok.

- Van kávé? - kérdeztem egyidőben Ötössel aki ugyan olyan nyűgösen baktatott le a lépcsőn.

- Nah felkelt a második ludas. - fordult felé. - Luther nagyon pipa rád.

- Miért? - ráncolta a szemöldökét közelebb lépve hozzánk és egy sokatmondó pillantással rám nézett.

Nah mintha én emlékeznék a kis összetűzésükre éjjel Luther.

- Telibe hányad a ruháját. - engedte el végre a rendes mosolyát a férfi. - Majdnem ott hagyott a fenébe, de Mia meg fenyegette, hogy ha ott mer hagyni téged kitárgyal mindent Allisonnak nyíltan.

- Úristenem... - fogtam a fejem elképedve a saját tettemen.

Jó..akkor lehet pár dolog nekem is kimaradt...

- Hát ez remek. - húzott egy kisebb vigyort Ötös is, de egyből megbánta a fejébe nyílalló fájdalom miatt.

- Mellesleg mondtál egy nagyon érdekes dolgot.. - tette le a kávéját Diego most már a szokásos modorával. - Szerzel táskát?

*a hirtelen kérdésére egyből Ötösre kaptam a tekintetem aki szintén így tett velem*

- Részeg voltam Diego. Nem is kicsit. Gondolom csak összevissza beszéltem. - rántott vállat jól színészkedve a fiú.

- Beavatnád a családod, ha szarban lennél? Megint... - egészítette ki magát.

- Ha nem venned észre eddig is nyílt voltam felétek. - tárta szét a karjait Ötös és egy gőzölgő bögre kávéval eltűnt a szemünk elől.

- Megyek vissza dőlök még egy kicsit. - húztam el a szám és felpattantam a kanapéról.

Viszont nem az én szobámban fogok pihenni - amit megjegyezek még mindig Ben tulajdonában áll -, hanem megyek "dumálni" Ötöshöz.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Kopp-kopp, bejöhetek? - kopogtam be az ajtón, miután pedig engedélyt kaptam a belépésre benyitottam.

- Szia. - motyogott valamit a fiú bár eléggé elmélyülve bámulta a falat.

- Érdekes, hogy van még szabad hely a szobád falain. - utaltam csodálkozva arra, hogy a fal tele volt számomra érthetetlen firkákkal, számokkal és betűkkel.

Nah én meg még panaszkodtam, hogy nehéz a matek. Akkor ezzel mi a fenét csinálnék?!

- Hát ja, próbálok megoldást találni és lojálisan gondolkodni. - vonta meg a vállát.

- Jutottál valamire? - kérdeztem mire lepisszegett.

Ezek szerint pont zavarom... Biztos most van egy hatalmas áttörés közepén, én pedig a hülyeségemmel bombázom.

- A fenébe! - dobta el a krétát az íróasztal mögé mint valami rakétát. - Semmire se! Az egész csak időpocséklás. - sóhajtott és levágta magát az ágyára morcosan.

- Miért nem mondod el a többieknek, hogy mire készülsz? - ültem le az ágy végébe.

- Úgy is csak ítélkeznének és netán meg is akarnának állítani.

- És tudod már, hogy fogod véghez vinni? - birizgáltam zavartan a takaró csücskét kerülve a szemkontaktust.

- Gondolom majd bemegyek, keresek valami eszközt majd végzek. - rántott vállát könnyedén. - Amiatt jobban aggódok, hogy az a perszóna nem fogja tartani az ígéretet.

Ebbe még bele sem gondoltam.. Mi lesz ha csak tényleg kihasználja Ötöst? Elvégezteti a piszkos munkát vele majd otthagyja. Ötös tuti össze szakadna. Így is megmondta, hogy nem akar többet gyilkos lenni. Erre ilyen dolgokra akarja az a nő taszítani. Ha át veri nem is tudom mit teszek..

- Hát nem egy megbízható személy annyi szent.. - sóhajtottam. - Csak tényleg légy óvatos, nehogy tőrbe csaljon..

- Megint.. - meredt a teleírt falra. - Legutóbb is nagyon sok évbe telt mire rájöttem, hogyan tudnék haza jutni. Akkor is egy nyomorult számnak hála ismét a gyerek testembe kerültem. Most pedig nincs időm kiszámolni, hisz mindjárt itt van újra a világ vége. Arról pedig nem beszélve, ha lenne elég időm megtalálni a képletet, milyen hatásokkal lenne a családra és rád.

Hát ezt nem hiszem el..

- Őszintén nem értelek. - tettem karba a karjaimat mire értetlenül rám emelte a tekintetét. - Valaki azt mondja, hogy a család tagja vagyok, míg te többször is nyomatékosítottad, hogy tévednek mint, ahogy az előbb is..

- Mi? - futott össze a két szemöldöke Ötösnek a hirtelen kirohanásomra.

- Szerinted ennyi idő után, ennyi történés után még midig nem tartozom közétek?! - lettem egyre dühösebb, Ötös fejét el nézve pedig ő egyre feszültebb.

- Mia nem csak...-

- Csak? - vontam fel a szemöldököm a mondta befejezésére ösztökélve.

- Mia a családom zűrös... - sóhajtott. - Egytől egyig elcseszettek vagyunk, te pedig ebbe nem tartozol bele. Te nem vagy elcseszett vagy egy rom. - furta mélyen a tekintetét az enyémbe. - Te kedves vagy, együttérző, oda figyelsz a szavaidra nehogy megbánts valakit, őszinte vagy, de egyben hazudsz csak, hogy a másiknak jó legyen. Magad elé helyezed a családomat, még Klaus is aki egy...ah nem is mondom mi. - húzta el a száját. - A lényeg, hogy nem vagy olyan mint mi Mia. Jó, neked is van képességed nem azt mondom, de belül te más vagy. És amúgy sem akarnék egy Allison-Luther féle hülyeséget folyt-

*hirtelen elhallgatott*

Miért hallgatott el?! Ennyi kedvességet még szerintem soha, de soha nem mondott nekem. Sőt lehet senkinek. De a vége... Valami fontos.. Valami Allisonékkal kapcsolatos. De mégis abba hagyta a mondandóját pedig látom rajta, hogy nagyon is elakarja mondani. Mégsem teszi helyette már a tekintetem is kerüli és újra elmereng a falon lévő képletek világában.

- Tudod...ne gondold azt, hogy nem vagyok belül egy rom. - húztam egy kis mosolyt ami egyből el is tűnt amint meg láttam a fiú értetlen tekintetét. - Én sem tudom, hogy a szüleim mit titkoltak előlem amiért...

- Ne folytasd. - tette fel a kezét. - Tessék még erre sem vagyok képes, hogy ezt kiderítsem.

- Azt hiszem nem akarom tudni. Mi van ha tényleg benne voltak nagyon a dolgokban? Lehet így lenne a legjobb, ha tiszta maradna az emlék róluk.

- Ki gondolta volna, hogy itt talállak. - nyitott be Ötös szobájába Allison egy nagy vigyorral a képen. - Mia tudnál jönni egy kicsit?

Ah, Allison! Remélem Ötös semmit se vett le a hülye utalgatásodból, se a nézésedből.

- Am..persze. - erőltettem egy mosolyt magamra majd miután becsukta az ajtót vissza fordultam Ötöshöz.

- Tényleg nem kevésszer vagy itt. - horkantott fel.

Tökéletes..szóval mindent értett Allison szavából. Bár hogy is ne értené amikor Allison kifejezetten nyíltan jegyezte meg. És Ötös nem is egy nulla IQ-val rendelkező személy.
Tényleg most már fel kell magamnak írnom, Allison kinyírását. Csak fokozza bennem a kísértést.

- Na igen... - tűrtem el az arcomból egy kósza tincset. - Akkor én most megyek is és meg nézem mit akar. - álltam fel mire egyből Ötös is.

- Én...hát..tudod. - túrt a hajába. - El kell innen tünnünk.

- Igen, tudom. - elöltettem egy mosolyt. - Csak kérlek akkor vigyázz magadra!

- Nem lesz bajom. - intett és el teleportált a szobából.

Remélem.

*ezzel el is indultam Allison keresésére*

Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.