*Mia szemszöge*

- Hogy lehetsz ekkora hülye?! - tettem fel a kérdést inkább a falnak mintsem az előttem heverő fiúnak.

Hogy juthatott eszébe a könyvtár?! De most komolyan....EGY KÖNYVTÁR?!??!
Egész éjjel őt keresem, erre megtalálom a városi könyvtárban. Hogy mi vezetett ide? A szemközti bárból kifelé jövet kicsit fura volt a könyvtár ajtaját nyitva látni éjjel 11-kor.

- Ötös mi a fenét csináltál? - fontam magam előtt össze a karom, a lehunyt szemű fiúval szembe.

- M-mia? - nézett fel rám kómásan.

Mi ez a sok üveg? Van itt egy, kettő, három, négy üveg whiskey. Ennyire csak nem ihatta le magát. Bár még három üveg nincs felbontva, de viszont a másik eléggé hiányos.

- Ötös mi történt? - guggoltam le hozzá.

- Semmi se történt Mia. - rántott vállat. - Menj haza!

- Csak akkor ha te is. Nem vagy a legjobb állapotodban.

- Pfff...na ne mond. - emelte szájához az egyik üveget mire kikaptam a kezéből. - Mia ne már! Add vissza! - kapott a kezemben lévő üveg után, de én még távolabb tartottam tőle.

- Na azt már nem! Szerintem épp eleget ittál. - ültem le mellé kissé közelebb mint képzeltem. - Mesélj mi a baj?

- Most komolyan? - emelte rám a tekintetét lenézően. - Eszem ágában sincs senkivel se megosztani a bajom. - mondta ingerülten és egy új üveget kezdett el felbontani.

- Tudod attól, mert megnyílsz egy bizonyos személynek nem leszel egyáltalán gyenge, vagy netán sebezhető. Aggódok érted, mivel a mai este nagyon kiakadtál és csak úgy szó nélkül otthagytál. Egész éjjel téged kereslek az ismert bárokban és az utcán erre itt vagy és alkoholba fojtod a bánatod amit nem vagy képes megosztani velem, akivel általában mindent megosztasz. - mondtam dühösen, kicsit se kedvesen.

- Istenem Mia nem érted, hogy csak belefáradtam a gondokba?! - emelte meg a hangját mire kissé megugrottam.

- Akkor mond el és lehet tudok segíteni. - emeltem meg én is a hangom. - Ezzel a nyomorult búslakodással semmire se mész, azzal pedig pláne ha engem is kizársz.

- Tényleg tudni akarod, hogy mi a bajom?! Hát nem is tudom hol kezdjem... - ült feljebb a polcnak dőlve még mindig ingerülten. - Nem tudom mi tevő legyek Mia. Az utolsó esélyünk Reginald volt és most ennek is annyi. Nem tudok megoldást, ami hatalmas probléma, hisz mindjárt itt az újabb világvége, de úgy érzem ez is csak egyedül engem érdekel az egész családban. Vagyis de, van egy megoldás, de annyira nem akarom azt választani, hogy csak na. Napok óta nem alszom rendesen Mia.. Napok óta. Az összes problémát borzasztóan unom és teljesen tönkre tesz. - hadarta el gyorsan, kínszenves és fáradt hangsúllyal.

- Istenem... - borultam a nyakába hirtelen, ami nem kis meglepődést okozott a fiúnak. - Annyira sajnálom, hogy így érzel. Esküszöm mindent megoldanék helyetted, de egyszerűen nem tudom. Nem is értem hogyan nem bolondultál még ebbe bele.. - öleltem át szorosabban.

Hiba volt-e megölelni? Igen, lehet elragadtattam magam. De egyszerűen nem bírtam ki. Ahogy összetörten mesélni kezdte a dolgokat teljesen elszörnyűködtem. Nem csoda, hogy össze van törve amikor tényleg nem segít neki senki, miközben mindenki tőle várja a megoldást. Ebbe pedig én is bele tartozom. De ezen változtatnom kell. Nem hagyhatom, hogy ennél mélyebbre süllyedjen. Segítenem kell neki és a többieknek is. Össze kell kovácsolnom a családot.

- Mond...mit értettél azon, hogy van egy megoldás, de nem akarod megtenni? - vállam el tőle, hogy a szemébe nézhessek.

- Nem igazán akarok róla beszélni... - sóhajtott. - De..azt hiszem jó lenne már valakinek elmondani.

- Én meghallgatlak, de tényleg! - tettem a vállára a kezem. - És hidd el egyáltalán nem fogok ítélkezni.

- Találkoztam ma az Intézővel. - nyögte ki kerek perec.

- Várj mi?! - kerekedtek el a szemeim. - Mit akart? És egyáltalán mikor történt ez?

- Az most mindegy.. A lényeg, hogy olyat kér tőlem amihez egyáltalán nem fűl a fogam. - sóhajtott.

- Mi lenne az? - néztem rá újra ijedten.

Kérlek Istenem, csak nehogy azt mondja vissza kell mennie a bizottsághoz. Kérlek, kérlek!

- Egy táskáért cserébe ki kéne iktatnom 12 embert akik a biztonság legfelsőbb körébe tartoznak.

- Várj megint! - állítottam meg idegesen. - Azt akarja, hogy ölj meg 12 embert egy nyomorult táskáért cserébe?! Mit ártott az a 12 személy neki?

- Ha ők eltűnnek a rivaldafényből, ő kerülhet a helyükre úgy feltételezem. - túrt a hajába ő is idegesen. - De hidd el komolyan nem akarom. Ezért is vagyok itt és iszom le magam a sárgaföldig.

- Komolyan nem hiszem el ezt a nőt..

- Annyira belefáradtam Mia. - hajtotta le kótyagosan a fejét a vállamra.

Uh na ez....huh oké..nyugi Mia. Nincs semmi gond. Csak kezeld úgy a helyzetet mint egy....ohm mint egy profi.

- Figyelj! Most már segíteni fogok és nem csak én de a család is. - erőltettem egy mosolyt.

- Pff..nah azt megnézem. - forgatta meg a szemeit.

- Azt hiszem még bunkóbb vagy részegen mint józanul. - kuncogtam és a számhoz emeltem az egyik üveget.

- Na-na-na! - kapta ki a kezemből. - Kiskorú vagy.

- Nem tudok melletted józanul megmaradni most, testileg pedig te is szóval add ide! - kaptam ki sikeresen a kezéből. - Lassú.

*erre kitört belőle a nevetés, amit én egy nagy vigyorral viszonoztam*

- Amúgy mit olvasol? - vettem ki az öléből egy eléggé vastag könyvet. - Csak nem romantikus könyv? - húztam gúnyos mosolyt.

- Hát ha szerinted Albert Einstein romantikus kapcsolatot ápolt a fizikával akkor igen. - kacagott Ötös és újabb kortyot fogyasztott a whiskey-s üvegből.

- Jézusom! Einsteinről még az iskolában is nehéz volt tanulni fizikán, nem hogy itt is azt olvassam. - dobtam le magam elé a könyvet ijedten amin Ötös szintén jól szórakozott.

- A csávó szó szerint egy vicc. Akkora egy okostojásnak tartják a mai napig, pedig én sokkalta intelligensebb vagyok ennél a nyelvnyújtogató bohócnál.

- Oh tényleg? - emeltem fel egyik szemöldököm mosolyogva.

- Hogyne. - meredt maga elé mosolyogva. - Sokkalta tapasztaltabb vagyok és sokkalta több mindent elértem az eddigi életem folyamán mint ő. Olyan egyenleteket fedeztem fel amit ő soha a büdös életben nem értene meg. És mégis kit ismernek el jobban?! Tényleg nevetséges.

- Mélységesen sajnálom, hogy nem ismerik el a tökéletes egódat. - kezdtem el komolyan beszélni, de a végére mégiscsak elnevettem magam.

- Te sem vagy a legkevesebb részegen. - forgatta meg mosolyogva a szemét Ötös.

- Alig ittam még. - mutattam fel az üveget amiből tényleg nem kicsit hiányzott. - Hupssz..

Basszus nem is tudom mikor ment le a torkomon ez a lötty. Már kifejezetten elvagyok az alkohollal. Mondhatni barátságot kötöttünk. Már nem megyek egyből a mosdóba kidobni az egész napos ételt a gyomromból egy korty bor miatt. És ez tényleg nagy cucc.

- É-és ki a vendég? - utaltam a fiú mellett heverő gyertyatartóra.

- Oh milyen illetlen vagyok! - csapta magát homlokon Ötös, amit végig nézni is rossz volt. - Mia bemutatom neked Delorest egy nagyon-nagyon régi barátomat. Delores - fordult itt a baba felé - ő pedig itt Mia a mostani legjobb barátom.

Ohm..... Most komolyan ez megőrült? Sok volt a pia? Vagy honnan a csudából szedte elő ezt a próbababát? És még neve is van. Olyan ismerős ez a Delor-
Oh basszus...Delores lehet akiről akkoriban beszéltek nekem Allisonék. Ezért nem akarta elmondani Ötös?
De miért van kapcsolata egy ismétlem....PRÓBABABÁVAL?!

- Most kezet kéne vele fognom? - vontam fel a szemöldököm zavartan. - Miért van nálad? És mi az, hogy egy régi barát?

- Huh...hol is kezdjem... - vakarta meg tarkóját kótyagosan. - Miután a világvége után ragadtam nem volt más társaságom Deloresen kívül. Egész végig ott volt mellettem és emberi hiány miatt elkezdtem beszélni hozzá. Pusztán azért maradt mondhatni ép az elmém, mert mellettem volt.

- Oh már értem... - bólintottam.

- Nem gondolod, hogy meg kéne beszélnünk azt az akkori dolgot? - dobta fel az új témát Ötös miközben felém fordult zavartan.

- Uh..figyelj! Szerintem most egyáltalán nem vagyunk abban az állapotban semelyiken se, hogy ezt megvitassuk. - kezdtem el tördelni az ujjaim. - Lehetne ezt józanon? Emlékezni szeretnék, és ahogy elnézem ezeket az egyre üresedő üvegeket kétlem, hogy sikerülni fog.

- Hát én már csak tényleg abban reménykedem, hogy nekem is felejtést hoz és elfelejthetem ezt a borzalmas estét. - nyújtózkodott egy hatalmasat.

- Nah, hát az remek lenne. - tettem le magam mellé az üveget és a vállamon pihenő fejére döntöttem a fejem.

Na ezt a részt is kifejezetten vártam már. 🤗 Tényleg kicsit túl sok volt a whiskey annyi biztos.😅 12 embert el tenni láb alól nem lesz egyszerű, de majd biztos megbírkózik vele a mi kis csapatunk/családunk. De az is meglehet, hogy kisebb-nagyobb gondokba ütköznek.
Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.