*Ötös szemszöge*

- Mi történt? - teleportáltam le az emeletről aggódva.

- Levelünk jött. - pillantott rám Mia rémülten.

Levelünk? Mi ez a többes szám? Az egész családnak?

- Mégis kitől? - kaptam ki Allison kezéből a kis borítékot majd elolvastam a feladót. - Reginald?!

- Bonsd már fel! Biztos valami fontos dolog van benne. - rivallt rám Allison.

*feltéptem a borítékot mire szemünk elé került egy nem túl hosszú üzenet*

- Meghívást kaptunk tőle egy vacsorára. - pillantottam fel a lapból idegesen.

- Mi az, hogy vacsora? Egyáltalán honnan tud rólunk? - zavarodott össze Allison.

Szóval bevált a kis rögtönzött "tervem".
Még egy esélyt kaptunk, hogy vissza jussunk a mi időnkbe.. Ezt nem ronthatja el senki. Kifogom deríteni mit titkol még az öreg.

- A meghívó ma estére szól és mindenkinek jönnie kell. Még Klaus se maradhat ki. - sóhajtottam.

- Nekem is? - szólalt meg Mia ijedten mire rá kaptam a tekintetem.

- Persze, valamilyen szinten te is a család tagja vagy. - felelt helyettem Allison.

- Megyek beszélek azzal a három észlénnyel.. - utaltam Diegora, Lutherre és Klausra.

- Én elintézem Vanyat. Mellesleg pedig ők a fivéreid. - forgatta meg mosolyogva a szemét Allison miközben Ötös elsietett. - Bolondok...

- Csodálkozom, hogy még nem kaptál idegösszeroppanást ezek között. - nevetett Mia.

- Ah közel állok hozzá nyugi. - kuncogott Allison is.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Mia szemszöge*

- Ki kell öltözni? - húztam el a szám a szekrényem bámulása közben.

- Egyáltalán nem kell. - felelt hátra dőlve az agyamban Ötös.

A szüleimmel gyakran mentünk át a szomszédokhoz egy vacsorára vagy netán egy ebédre. Ott pedig mindig a megfelelően kellett viselkedni és öltözködni.

- De mégis csak egy vacsora, nem?

- De, de attól nem kell menyasszonyi ruhában megjelenni. - forgatta meg a szemeit.

- Akkor megyek így. - rántottam vállat becsapva a szekrény ajtaját.

- Miért érdekel annyira, hogy mit veszel fel? - ráncolta a szemöldökét értetlenül.

- Jó benyomást akarok kelteni. Őszintén még nem beszéltem az apátokkal és...-

- Nevelő apánkkal. - vágott közbe Ötös savanyúan.

- Szóval még nem beszéltem a nevelő apátokkal és jó benyomást akarok kelteni. Végül is a tiszteletre méltó és nagy Sir Reginald Hargreevesel fogok találkozni. - húztam ki magam büszkén.

*Ötös fejét elnézve próbáltam komolyan beszélni, de hirtelen tört ki belőlem nevetés*

- Jó, csak nem akarok úgy ki nézni mint aki egy farmról jött. - nevettem még mindig bájosan miközben Ötös is elmosolyodott.

- Már azt hittem komolyan beszélsz. - forgatta meg mosolyogva a szemét.

- Ha túl sokat forgatod ki fog esni. - utaltam a folytonos szemforgatásra.

- Oh ennyi idiótával egy házban nem lenne csoda.

- Ötös! Mia! Siessetek már! - kiáltott fel Diego morcosan.

- Nagyon kedves vagy. - mosolyogtam Ötösre gúnyosan.

- Tudom. - vigyorgott majd lesiettünk a többiekhez.

- Most, hogy itt van mindenki indulhatunk? - igazította meg a haját Allison.

- Kellemes este lesz biztos.. - húzta el a száját Luther és kilépett az ajtón mire követtük.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Ötös szemszöge*

- Biztos ide kell jönni? - kérdezte Diego a puccos éttermet bámészkodva.

- Azt írta vacsora. - feleltem a kérdésére.

- Mintha nem lett volna régen is egy puccos seggfej. - nevetett Klaus aki most "tiszta" volt valamennyire.

*beléptünk az étterem ajtaján, de meglepődtünk*

Full üres a hely. Vagyis nem teljesen mivel középen egy szép kerek asztal meg van terítve. Ahogy elnézem a többiek is elég értetlenül állnak ott.

- Hát akkor üljünk le.. - sóhajtott Allison és az asztal felé indult a nyomában velünk.

- Kicsit bevagytok feszülve. - suttogta oda nekem Mia mikor helyet foglalt mellettem.

- Hogy ne legyünk idegesek amikor most találkozunk a halott nevelőapánkkal aki borzalmas gyerekkort nyújtott nekünk és nagyon sok információt eltitkolt előlünk. És persze csak az ő segítségével tudunk megmenekülni a vilagvégétől. - ráncoltam a szemöldökét idegesen.

- Jó igaz.. - húzta el a száját a lány.

- Mellesleg pedig egytől egyig mindenki hót pipa rá szóval nem csodálom. - rántotta vállát.

Allison és Vanya idegesek amit nyíltan ki is mutatnak. Luther pipa amiért teljesen feleslegesen volt a Holdon. Klaus sose szívlelte, ahogy én se. És végül Diego...hát ő végül is mindenért pipa rá és légyszívesebben most is kinyírná ha nem lenne fontos az öreg.

*ekkor nagy hanggal kicsapódott az ajtó és megjelent a mindig morcos és elégedetlen férfi*

Mint mindig öltönyben volt. Már itt is ősz volt ami elég fura, hiszen még nem annyira öreg. Könyvekkel a kezében lépkedett szaporán felénk. És végül az a nyomorult monokli az egyik szeme előtt.

- Na jó, most mondják el ki maguk és honnan a fenéből jöttek! Maguk után nézettettem, de nem lehetnek se FBI ügynökök, se CIA ügynökök, se KGB ügynökök. Szóval kik maguk és mit akarnak tőlem?! - hadarta el gyorsan.

*egymásra pillantva a testvéreimmel vártuk valamelyikünktől a választ de mindenki síri csendben volt*

- Hah...szóval. - kulcsoltam össze a kezem az asztalon.

- Tudunk a merényletről. - mondta Diego dühösen.

Nah ne! Még ezt is elrontja ez a tökfej..

- Hogy micsoda?! - állt fel hirtelen Reginald az asztaltól.

- Félre érted! - álltam fel én is. - Elmagyarázunk mindent, de ehhez nyugodtnak kell maradnunk.

*pár pillanatra csendben maradt és mintha vívódott volna magában, de aztán vissza le ült*

- 10 percet adok. Mindent magyarázzanak el! - parancsolt ridegen. - Mellesleg nem lennénk itt ha az nap este nem szól utánam. - nézett rám.

Hát legalább bevált és ennek örülök. Egy kérdést se tudtam volna feltenni neki és legalább a kis "b tervem" felkeltette az érdeklődését.

- Hogy is mondjam.. - kezdte most Allison. - El hinnéd ha azt mondanánk, hogy a jövőbeli örökbefogadott gyerekeid vagyunk?

- Hogy micsodáim? - nevetett fel cinikusan. - Nevetséges. Utálom a gyerekeket.

- Mégis kell majd neked 7 különleges képességekkel rendelkező baba akiket örömödre kínozhatsz. - sóhajtott Klaus unottan.

- Tételezzük fel, hogy igaz. Fejtsétek ki mit jelent, hogy különleges képességekkel bíró gyermekek.

- Hát már nem vagyunk gyermekek. - válaszoltam. - Mi vagyunk azok.

- Én itt mégis nyolc ember látok. - emelte fel a fejét tekintélyt parancsolva.

- Bemutatom első számút vagyis Luthert aki szupererős. - mutattam Lutherrel aki egy kisebb intéssel köszönt. - Kettes számút vagyis Diegot aki tökéletesen bánik a késekkel. Hármas számút aki bárkit rá tud venni bármire.

- Mégiscsak ez lett a veszte.. - tett csúnya megjegyzést Diego ezzel közbevágva.

- Azt pletykálják, hogy beversz egy jó nagyot magadnak! - tette le az italát Allison mosolyogva.

*erre Diego ökölbe szorította a kezét és egy jó erős ütéssel telibe orrba vágta magát*

- Látom igazán forrófejú az úr. - pillantott lenézően Diego felé aki erre felugrott a székről és már indult volna neki, én viszont gyorsan elé teleportáltam ezzel vissza fogva őt.

- Diego! - néztem rá dühösen mire pufogva, de le ült.

- Aztán négyes számú vagyis Klaus aki kapcsolatba tud lépni a túlvilággal. - folytattam. - Én Ötös számú vagyok és tudok az időben teleportálni és a térben ugrálni. - itt már ki is nyitotta az egyik könyvét és elkezdett valamit körmölni.
- Ő pedig itt Mia akit nyolcas számúnak lehetne venni. Gondolatolvasással bír.

- És te ki vagy? - nézett itt Vanyara aki kissé megszeppenve ült ott.

- Vanya vagyok.

- És neked milyen képességed van? - vonta fel a szemöldökét.

- Ez bonyolult..neki sajna nincs képessége. - válaszoltam gyorsan mielőtt valaki ezt is elrontja.

*erre Vanya csak lehajtotta a fejét mire Mia kedvesen megsimogatta a hátát*

- Én, Vanya, Diego, Allison, Klaus, Luther és Ben vagyunk testvérek. - ittam a vizembe. - Vagyis az örökbefogadott gyermekeid.

- Ki az a bizonyos Ben? - vonta fel megint a szemöldökét értetlenül.

- Sajnos Ben kiskorunkban meghalt. - válaszolt Allison szomorúan.

- Amúgy most is itt van. - szólalt meg Klaus.

*erre megint körmölni kezdett*

- Válaszokat akarunk! - csapott az asztalra Luther ingerülten. - Vissza kell jutnunk a saját időnkbe!

- Luther! - szóltam rá. - Figyelj segítened kell nekünk mivel nem vagyunk ide valók.. - sóhajtottam. - Tudnunk kell mindent amit tudsz a térbeli ugrálásról.

*vett egy mély lélegzetet és felállt*

- Egyedül úgy érzem veled tudok szót érteni. Szóval ha bármit is meg akarsz tudni jöjj innen távolabb velem. - kapta össze a könyveit az asztalról és a pult felé sétált.

- Istenem de beverném azt az arrogáns fejét. - pufogott most már hangosan Diego.

- Remélem válaszokat ad.. - sóhajtottam és utána teleportáltam pár méterre távol a többiektől.

Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.