42.Rész ~A Svéd Fivérek~
*Ötös szemszöge*
- Oh basszus! - sóhajtottam fel majd egyet hátra léptem mire az egyik férfi egyből támadni kezdett.
*elkapta a zakómat és a falnak passzírozva nyomott oda fájdalmasan mire a másik fickó is oda jött nagyot beverve a gyomromba*
- Ötös! - kiáltott fel Mia a segítségemre sietve, de a harmadik svéd is akcióba lendült és neki esett Mianak.
*a két svéd mögé teleportáltam egy nagy rúgással viszonozva az előző cselekedetüket. Mia közben a harmadik svédtől szépen védte az ütéseket és vissza is ütött ököllel. Míg Miara pillantottam újabb ütés ért engem majd elkapva megint nekidobták a testem a falnak*
- Rohadt svédek. - pattantam fel a földről megindulva feléjük.
*egy vázat a kezembe vége széttörtem az egyik fején de közben a másik kibuktatott majd nekem esett a földön fojtogatva. Mia is a földre került, hangos koppanással érte a falat a koponyája*
- Ötös! Mia! - jelent meg Diego, majd a svéd felé fordulva a késeivel neki állt harcolni a három férfival.
*ütötték, rúgták egymást miközben én is felkeltem és neki estem az egyiknek. Diegot eközben az egyik svéd fojtogatta míg a másik a falnak fogta. Mia felé pillantottam aki még mindig a falnak dőlve feküdt mire megint egy nagy ütés ért és ismét a falnak lettem passzírozva*
- Lila! - jelent meg a nő a folyosón ahol az egyik végén Diegot ütötte verte a két svéd, nem olyan messze tőle Mia fekszik, én pedig a folyosó másik végén a falnak szegezve vergődök.
*a nő indult volna meg Diego felé mikor megtorpant és ahelyett, hogy hozzá ment volna, hozzám jött és hatalmasat lekevert az engem fojtogató svédnek*
- Lila.. - nyöszörögte Diego.
*összeszedve magam fogtam és gyorsan megindultam az engem tartott svéd felé majd nagy lendülettel kilöktem az ablakon ami nagy zörgéssel tört darabokra miközben kizuhant róla a svéd*
- Miért nekem segítettél?! - tapadtam a nőnek.
- Jaj, inkább megköszönhetnéd! - tárta szét hitetlenül a karját Lila miközben Diegot még mindig agyonra verték.
*hirtelen eszembe jutott Mia aki csukott szemekkel a földön heverve feküdt*
- Basszus Mia! - siettem volna oda lányhoz de láttam a törött ablakból, hogy Reginald épp várakozik a feleségével a ház előtt.
*oda pillantottam Miara majd vissza Reginaldra majd megint Miara, mire idegesen a lépcsőn lefutva rohantam a ház elé mivel sikeresen semmi erőm nem maradt a teleportálásra. A ház elé érve már szálltak be az autóba így csak egy mondatra volt időm*
Mintha megállt volna egy pillanatra. Felém nézett, de nyomban be is szállt az autóba és elhajtott. Remélem azért megértette amit mondtam..
- Hol van?! - ért ki lihegve Diego mire észre vettem, hogy Lila is követett, de még Diego előtt.
- Nem tudtam megállítani. - sóhajtottam. - Basszus Mia! - kiáltoztam fel és vissza rohantam az emeletre.
*a lány még ugyan úgy feküdt lehajtott fejjel kissé a falnak dőlve*
- Mia! - rohantam oda hozzá és letérdeltem. - Mia hallasz?! - vettem a kezembe az arcát kissé rázogatva.
*de ő még midig nem mozdult*
- Istenem! Most azonnal el kell őt vinnem innen. Öhmm...haza! Igen! Anya majd segít rajta!
*felkaptam az ölembe óvatosan és indultam volna le az emeletről, de inkább ökölbe szorítottam a kezeim és próbáltam teleportálni*
- Ez az! - kiáltottam fel idegesen mikor a kék fény megjelent az ökleim körül, majd mintha nem is lettünk volna ott.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
*Mia szemszöge*
- Ötös! - kiáltottam fel hirtelen felülve az ágyban.
- Hé, hé nyugi! - jött közelebb Ötös. - Semmi baj!
- Mi? Én...hogy kerültem az ágyamba? Illetve Ben ágyába.. Mi van Diegoval? Te jól vagy?! Én jól vagyok egyáltalán? És mi van a három fickóval? - zavarodtam össze a kimaradt események hatására.
- Mia nyugi! - tolta vissza a fejemet a párnára. - Csúnyán beverted a fejed és nem lenne jó ha felzaklatnád magad..
- A fejem.. - fogtam meg óvatosan a kötést rajta. - Bevertem mikor harcoltam és utána..minden kiesett...
- Haza hoztalak mivel elájultál a nagy ütés miatt anya szerint. - ült le az ágy végébe. - Diego jól van, vagyis eléggé össze veszett Lilaval ami nem csoda..
A svédekkel pedig leszámoltunk vagyis nem teljesen, mert még biztosan támadni fognak mint, ahogy már mondtam.
- És te? Jól vagy? - kérdeztem idegesen.
- Igen Mia jól vagyok.. - sóhajtott gondterhelten. - Viszont az én hibámból komolyabb bajod is lehetett volna.. - állt fel az ágyról és ideges járkálásba kezdett.
Általában ezt csak akkor csinálja ha gondolkozik, de úgy látszik most már akkor is ezt fogja mikor ideges. Amúgy ez egy rém idegesítő szokás. Rendesen beleszédülök..
- Már dehogy a te hibád.. Én nem voltam elég óvatos és tessék bevertem a fejem. Nagy cucc mondhatom.. - ültem fel és összefontam magam előtt a karom.
- És mond mi van ha úgy bevered a fejed, hogy emlékezet kiesésed lesz mint Vanyanak? Hmm?! - jött közelebb dühösen. - Elfelejtenéd, hogy ki vagy, el felejtenéd Allisonékat, el felejtenél engem is! - akadt ki teljesen.
- Ötös nyugi! - állítottam le mielőtt tovább mondja. - Igazad van ebbe bele sem gondoltam.. - sóhajtottam. - De akkor sem lehet a te hibád amikor én voltam ilyen szerencsétlen...
- Kitartó voltál és ügyesen is védekeztél. - ült le vissza az ágy végébe, hogy egy kicsit lenyugodjon.
- Láttál harcolni? - mosolyodtam el.
- Néha oda pillantottam miközben engem is szanaszét vertek. - túrt a hajába egy apró mosollyal.
- Még úgy látszik jobban oda kell tennem magam.. - nevettem fel kínomban.
- Majd tovább gyakorlunk ha rendbe jössz...addig is ne mászkálj más fejében! Elég megterhelő lenne az agyadnak. - mondta szigorúan.
- Tudod.... - vakartam meg a kézfejem zavaromban. - Próbáltam alkalmazni a képességem a svéden akivel harcoltam..
- És?
- Őszintén megijedtem... A gondolataik, hogy mit akarnak velünk és főleg veled tenni szörnyen meg ijesztett. - hajtottam le a fejem.
- Hé! Semmi baj! - emelte fel a fejem egy bátorító mosollyal. - Ügyes voltál és megtettél mindent.
- De tehettem volna többet is. - dőltem vissza a párnába.
- Gyakorlással mindent el lehet érni. - rántott vállat.
- Egyébként min vesztek össze Diegoék? - kíváncsiskodtam.
- Hát röviden Diegoval mind a ketten élet-halál között voltunk míg te eszméletlen voltál. Megjelent Lila majd ahelyett, hogy Diegonak segítene akit idézlek: "szeret" - mutatott idézőjeleket - nekem segített.
- De miért?! - gondolkodtam hangosan.
- Kedves vagy. - mosolyodott el gúnyosan Ötös. - De amúgy én sem értettem, de mint mondtam biztos vagyok benne, hogy valamit titkol és ez a tette csak még jobban felkeltette bennem a gyanút.
- Jó ez tényleg fura.. Ha én választottam volna akkor ahhoz megyek segíteni akit szeretek és fontosabbnak tartok.. - gondolkodtam el.
- Oh akkor te is engem mentenél meg? - vigyorodott el Ötös ezzel csapdába csalva.
- Naa jóó ezt vissza kaptam.. - nevettem fel zavaromba és eszembe jutott a nemrég történt megjegyzésem. - És Reginaldal mi lett? - tereltem a témát.
- Én hülye ott hagytalak eszméletlenül, hogy utána eredhessek, mégsem tudtam egy kérdést se feltenni neki.. - húzta el a száját dühösen.
Oh most komolyan magára haragszik egy ilyen kis dolog miatt? Akkor ezért mondta, hogy az ő hibájából nagyobb bajom is eshetett volna. Istenem de gondoskodó..
- De akkor is jól tetted, hogy utána mentél. - bólintottam mosolyogva.
- Na mindegy! A lényeg, hogy a terv elbukott, te majdnem meghaltál, Diego szíve összetört, én pedig tehetetlenül nézhetem ezt végig. - sóhajtott.
- Hát értem tehetnél valamit.. - mondtam egy sokatmondó mosollyal.
- Mégpedig? - vonta fel a szemöldökét Ötös.
- A fejem majd szét szakad és aludni is jól esne.
- És?
- És szerintem te is fáradt vagy, szóval pihenjünk. - csúsztam arrébb az ágyban.
- Már megbocsájts de már egyszer itt aludhattam nálad ezzel kiegyenlítve a nálam alvásodat.
- Mindegy, majd valamikor vissza adod a mait. - rántottam vállat és megpaskoltam a mellettem lévő helyet. - Na gyere már! Nyugodtabban is pihennék. - sóhajtottam.
- Hah jó de tényleg utoljára. - forgatta meg a szemeit mosolyogva és lekapta a cipőit.
*majd befeküdt mellém tartva a tisztességes távolságot*
- Örülsz? - szólalt meg pár perccel később.
- El se tudod hinni mennyire. - válaszoltam csukott szemmel és el aludtam.
Megint milyen kis aranyosra sikeredett a vége. 🥰 Sajna nem tudok együtt érezni Miaval mivel én is ha ideges vagyok oda-vissza járkálok. Ami sokak elmondása szerint tényleg rém idegesítő.. 😬😂
Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro