*Ötös szemszöge*

Hát nem lesz könnyű kicselezni az öreget, de valahogy szóra kell bírnunk.
Ami persze nem lesz könnyű, hisz nem fog idegeneknek kiadni semmilyen információt. Szóval cselesnek kell lennünk. Bár van egy olyan érzésem, hogy Diego vagy Luther elfogja cseszni.
Valamelyik a kettő közül..

- Mehetünk? - sétált oda hozzám a nappaliba Mia egy csinos estélyiben.

Allison és a csodás ízlése. Ez a ruha eléggé kirívó mit ne mondjak. Mindenki megfogja majd nézni Miat és...ah nem ez a fontos Ötös!

- Persze. - mosolyogtam rá. - Mellesleg csinos vagy.

- Mondtam én, hogy eláll a lélegzete. - jött meg Klaus a szokásos vigyorával.

- Te meg a hülyeségeid Klaus.. - forgatta meg a szemét Mia mosolyogva.

Most csak én nem igazán értem a dolgokat?!

- Indulhatunk. - jelent meg Diego Luther mögött.

- Szuper, akkor irány az autó és kapjunk válaszokat. - csaptam össze a kezeim és kiléptem az ajtón.

Így hát elindultunk négyen. Én, Mia, Diego és Luther. Csak sikerüljön a terv..

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Miután megérkeztünk a helyszínre elöntöttek az emlékek. Az a fény és ragyogás amit mindig fenntartott eszméletlen volt. Már itt is imádta a nyomorult festményeket és szobrokat. Tele van az akadémia is velük.

*mind a négyen elindultunk a nagy tölgyfaajtón befelé mikor nem várt személyt pillantottunk meg*

- Lila?! - vonta fel a szemöldökét Diego dühösen. - Hogy kerülsz te ide?!

- Azt hiszed csak úgy bezárhatsz egy szobába és ott hagyhatsz amikor segíthetek?! - hajolt közelebb Diegohoz fenyegetően. - Szerencséd, hogy csíplek különben már rég a mogyoróidat fognád.. - mosolyodott el gonoszan.

Nah jó látszik, hogy gyogyós a csaj..

- Senkit se érdekel a beteges fétiseitek szóval lehetne, hogy a célra koncentrálunk?! - suttogtam dühösen a két személy felé.

- Le ne harapd a fejem öcsi.. - forgatta meg a szemét Lila és magával húzta Diegot a táncparkettre.

Hát ezek ki lőve...fantasztikus.

- Jó akkor váljunk szét. - mondta Luther. - Te menj Miaval az emeletre én pedig keresem itt lent. - nézett szét a tömegben.

- Jó, ha meg van szólj. - indultam el, de vissza fordultam. - És ne merj semmi hülyeséget csinálni! - mutattam rá fenyegetően.

*el indultunk a lépcsőn Miaval miközben a nagy tömeget kerülgettük*

Jó most komolyan... Ennyire fel kell vágni azzal, hogy van pénze?! Szerintem társaság felét se ismeri az öreg mégis itt van egy egész hadsereg.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Luther szemszöge*

Mindenhol arisztokrata emberek iszogatnak és cseverésznek. Jó unalmas mondhatom.. Jó szerintem itt lent nincs. Már az egész helyet átkutattam..

*épp indultam volna fel Ötösék után mikor megláttam*

Ott ácsorog 3 férfi társaságában és cseveg. Fiatal még valamennyire de ugyan olyan elégedetlenül és ridegen áll ott mint mikor meghalt.

- Apa.. - szólítottam meg a beszélgetést megszakítva az érkezésemmel.

- Minek neveztél? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel.

- Am...apának. - nyeltem egy nagyot. - Én vagyok az Luther. Tudod...egyes számú.

- Heh. - nevetett fel. - Nekem nincs fiam. - nézett lekezelően és hátat fordítva nekem elindult.

- De van. - Kiáltottam utána. - És nem is 1 hanem 7. Örökbe fogadtál bennünket. - mutattam magamra mire ő megfordult és ugyanúgy értetlenül méregetett.

- Utoljára mondom fiatalember! - emelte meg ő is a hangját mire a körülöttünk álló emberek elhallgattak. - Nekem nincsenek örökbefogadott gyermekeim és soha nem is lesznek, mivel egyszerűen ki nem állhatom a gyerekeket. És ha lennének se nevelném őket ilyen muszklis tökfejűeknek mint amilyen te is vagy. Most pedig hagyd el a házam de tüstént! - ordított a végére a vendekkel nem foglalkozva.

*én pedig teljesen összetörve fordítottam hátat és elkullogtam megszégyenülve és végig sértve*

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Diego szemszöge*

Ott hagytam Lilat mivel nekem is a célra kellene összpontosítanom. Nem lehetek vele egész este. Meg kell keresnem az öreget és szóra kell bírnom, még ha ez erőszakkal is jár. Az elnök a legfontosabb.

*lépkedtem volna fel a lépcsőn ami az emeletre vezet de helyette megláttam egy nőt*

- Elbűvölően nézel ki. - álltam meg mellette mire rám emelte a tekintetét.

- Ezzel próbál ledönteni minden nőt a lábáról? - vonta fel a szemöldökét.

- Am..Grace, ugye? - ráztam meg egy kicsit a fejem, hogy észhez térjek. - Mit keresel itt?

- Ez a férjem estélye így hát nekem is itt kellene lennem.. - nézett értetlenül. - Honnan ismered Regit?

- Az hosszú történet. - hazudtam. - Figyelj! - léptem hozzá közelebb, hogy suttogjak. - Ő nem jó hozzád. Hidd el és nem is lesz.

- Na és ezt pont maga fogja eldönteni.. - lépett hátra dühösen. - Hagyjon békén engem és Regit is. - indult el de el kaptam a kezét vissza rántva kicsit.

- Gyilkosságot fog elkövetni.. - suttogtam mire megpofozott.

- Hogy mer ilyen súlyos vádakkal vádolni a férjem?! - akadt ki teljesen de nem hívta fel magára a figyelmet.

- Hidd el! De ha nem hiszel nekem akkor higgy a saját szemednek. - szóltam utána. - Nézd meg az irodáját biztos lesz ott valami..

*szemében düh keringett, majd ott hagyott engem elvegyülve a tömegben*

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Ötös szemszöge*

- Hova az Istenbe bújt?! - kérdeztem ingerülten Miat. - Itt kell lennie hisz ez a saját estélye.

Minél hamarabb meg akarom keresni azt a pökhendi, elfogult szörnyeteget akit még anno apának hívtam.

- Ez még csak az első folyosó Ötös... - nyitott be a következő szobába Mia.

- De már akkor is bele kellett volna botlanunk. - túrtam a hajamba. - Lehet mégis csak lent van?

- Akkor már Luther vagy Diego szólt volna. - sóhajtott.

- Oh persze, mert Diego épp oda figyel a feladatra.. - forgattam meg a szemem. - Nekem ez a csaj sem szimpatikus...tuti valamit titkol.

- Ne legyél már olyan mint Diego. - fordult oda hozzám összeráncolt szemöldökkel. - Lila kedves lánynak tűnik ahhoz képest, hogy még csak nem rég ismertük meg. Nem hogy örülnél a bátyád boldogságának.

- Hivatalosan az öcsém, de hagyjuk. - sóhajtottam. - És biztos vagyok benne, hogy van valami ezzel a lánnyal. Annyira tapadós és szerintem csak ki használja Diegot aki biztos egy csomó dolgot ki ad neki amilyen hülye.

- Diego csak szerelmes. - nyitott be Mia a következő szobába. - És általában akit szeretünk azzal őszinték vagyunk és el mondunk dolgokat...

- Én is beavattalak minden féle dologba.. - húztam el a szám, mire leesett mit mondtam.

- És szeretsz? - fordult oda hozzám Mia felvont szemöldökkel zavartan.

- Mi?! Nem úgy értettem. Ah inkább hagyjuk ezt az egész szerelmes, Diegos hülyeséget. - fordítottam hátat hirtelen leplezve a rémes elpirulásomat.

Hogy lehetsz ekkora hülye Ötös?! Pont a legrosszabbkor kell megszólalnod. Ennél rosszabb már nem is lehet!

*épp a folyosó végén tartottunk síri csendben mikor nem is 1 hanem 3 fehér zakós férfival találtam szembe magam*

Oh, basszus...

Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.