*Ötös szemszöge*

A Nap sugarai egyenesen az arcomba világítottak ami rém zavaró így korán reggel. Nagy nehezen kinyitottam a szememet majd átfordítottam a fejemet a párnán mikor hatalmas meglepetés ért.

*Mia békésen szunyókált miközben én eléggé szorosan tartottam magamhoz*

- Megint mi a fenét csináltál Ötös?! - kérdeztem magamtól alig hallhatóan.

Hogy a francba került mellém Mia megint? Most tisztán emlékszem, hogy egyedül aludtam el. Erre reggelre itt terem mellettem egy édesen szunyókáló széps..akarom mondani lány.

*arcát vizsgálgatva feküdtem továbbra is*

Soha nem tudtam eddig ennyire közel kerülni hozzá. Azt leszámítva, hogy megcsókoltam. Most is csak pár centi van a fejünk között. A haja nem is olyan kócos mint a többi lánynak akik felkelnek reggel és mintha egy bokor lenne a fejük tetején. Bár mit is tudok én a nőkről? Igaza volt Allisonnak, az eddigi egyetlen kapcsolatom is csak Deloressel volt aki még mindig a szekrényem mélyen lapul egy táskában. Kínos is lenne ha Mia megtudná. Vagy akár meglátná.

*Mia hirtelen mocorogni kezdett mire én egyből lehunytam a szememet alvást tettetve*

Még a végén meglássa, hogy nézem álmában ami ismételten nem vetne rám jó fényeket.

*érzem, ahogy felém fordítsa a fejét óvatosan és már szinte égni kezd az arcom, ahogy ő is alaposan végig néz*

- Istenem de aranyos mikor alszik. - suttogta maga elé Mia.

- Aranyos?! - nyitottam ki hirtelen a szememet a hirtelen kijelentésre ezzel lebuktatva magam.

- AHHH! - kiáltott fel ijedtében Mia és levergődött az ágyról.

- Basszus jól vagy? - ültem fel a lány segítségére kelve. - Bocs nem akartam.

- Miért játszod, hogy alszol?! - állt fel a fejét fogva Mia rém piros arccal.

Nah ez vagy a düh vagy fülig elpirult. Hmm inkább a második. Ezt lehet ki kéne használni...

- Miért nézel álmomban? - húztam ravasz vigyort.

- Én csak...megnéztem, hogy fent vagy-e már. - fonta össze maga előtt a karjait.

- És szerinted aranyos, ahogy alszom? - nevettem el magam.

- Istenem de gyerekes vagy.. - forgatta meg a szemét.

- Bár igaz is kifejezetten nyugodtam aludtál egy gyilkossal egy ágyban. - vigyorogtam.

- Bunkó vagy! - sértődött meg még midig piros fejjel.

- Jó bocsánat. - töröltem meg a szemem. - Ülj vissza nyugodtan és mesélj, hogy kerültél ide.

*sóhajtott egyet és ledobta magát vissza mellém, tartva a távolságot*

- Nem tudtam aludni. - kerülte a tekintetem beszéd közben. - Abban reménykedtem, hogy legalább te is ébren vagy így át jöttem. Viszont te javában aludtál így ki akartam menni de rosszat álmodtál.

- Mi? Én? - vontam fel a szemöldököm.

- Igen. - húzott most ő ördögi mosolyt. - És mond..mit álmodtál?

- Bocs, de nem emlékszem. - túrtam az elfeküdt hajamba takargatva az elpirulásomat. - De miért aludtál itt?

- Az anyám kiskoromban mindig mellém feküdt mikor rosszat álmodtam. Szóval alkalmaztam nálad, mert erre valók a barátok.

Igeeen...barátok.

- Kedves volt tőled. - álltam fel. - De én nagyon is éhes vagyok szóval lemegyek, velem tartasz?

- Persze, én is éhen halok. - állt fel Mia is és picit rendbe szedve magát kilépett az ajtón majd a nyomában én is.

- Hát ti? - jelent meg a legrosszabbkor Klaus az ajtóm előtt egy nagy vigyorral az arcán mikor meglátott minket.

- Oh Klaus csak most ne! - tettem fel a kezem és tovább indultam Miaval a nyomomban.

Tessék ezt most tuti elkotyogja az egész családnak és rajtam meg Mian fognak gúnyolódni. Az álmomra pedig színtisztán emlékszem. Megöltem őt az álmomban... Teljesen mintha irányítottak volna úgy cselekedtem. Aztán mikor kiontottam az életét észbe kaptam és a teste felett rogytam össze könnyes szemmel. Szörnyű érzés volt.. De ezt nem mondhatom el Mianak, mert túlságosan is durva lenne, kínos és még sorolhatnám. Bár nálunk manapság minden kínos szóval...

- Jó reggelt! - köszöntünk Miaval szinkronban a többieknek.

- Mindenki olyan rémesen aludt mint én? - emelte fel a kávéját Luther fáradtan.

- Hát nem mindenki. - jelent meg Klaus nagy vigyorral az arcán.

- Mégis ki-

- Válaszokat kell kapnunk. - vágtam Allison szavába megóvva a tegnap éjjelt. - Khmm...szóval el megyünk az öreg egyik estéjére ami nemsokára megrendezésre kerül.

- Mindenki? - kérdezte Allison.

- Aki akar jön, aki nem az nem. - válaszoltam.

- Én menni akarok. - állt fel Luther. - Beszélni akarok a dolgokról.

- Ez ennél kicsit komplikáltabb a dolog Luther.. - sóhajtottam és leültem az asztalhoz. - Szerinted el fogja hinni, hogy az örökbefogadott gyerekei vagyunk akik vissza utaztak az időben?

- Akkor hogy vezessük rá a dolgokra? - kérdezte Allison.

- Elmegyünk. Felteszünk neki pár égető fontos kérdést majd lelépünk és meg mentsük az elnököt. - sétált be a konyhába Diego.

- Hányszor mondjam el Diego, hogy nem menthetjük meg az elnököt?! - fogtam a fejem. - A világ megmentése a cél vagy az eltűnésünk innen.

- Jó, te maradj a te tervednél én is maradok az enyémnél. - felelt morcosan.

Istenem de értetlen...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Mia szemszöge*

Nem is rossz ez az estélyi ruha.. Kicsit talán kihívó de nem igazán érdekel most. Azt mondta Ötös készüljünk el este nyolcra és legyünk elegánsak mivel ma van a nevelőapjuk party estje. Ott lesz egy csomó befolyásos ember gondolom és ott csevegnek majd az időjárásról.. Egyszóval dögunalom lesz. De ott akarok lenni és látni a férfit. Nagyon rossz dolgokat tett a többiekkel és őszintén kíváncsi vagyok most már ki lehet a "nagy" Sir Reginald Hagreeves.

Huh de különleges éjjelnek nézünk elébe. 🤗 Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.