*Mia szemszöge*

- Vanya! - rohantunk oda Allisonnal a lányhoz. - Úristen annyira hiányoztál. - öleltem át szorosan.

- Am...lányok van egy pici gond.. - vakarta meg a tarkóját Ötös.

- Azt hiszem te vagy Allison. - mutatott az említett személyre Vanya. - Te pedig... - nézett itt rám.

- Öhm..Mia. - távolodtam el a nőtől értelmetlenül. - Mi történt vele? - néztem Ötösre.

- Balesete volt és elvesztette az emlékezetét nagyjából. - felelt Ötös.

Mi?! Basszus akkor teljesen elfelejtett mindent? Leonardot vagy Haroldot vagy hogy hívjákot is? Mindent amit tett? És mindenkit akit eddig ismert és szeretett?! 

- Akkor nem emlékszel ránk? - kérdeztem szomorúan Vanyatól.

- Sajnálom..biztos kedves lány vagy meg minden, de nekem még így túl zavaros. - hajtotta le a fejét Vanya. - De nyugodj meg senkit se igazán ismerek csak nevek és pár jelző hozzájuk amit Ötös mesélt.

Ez teljesen lehangolt.. Hallottam már olyanról, hogy visszajöttek az emlékek, de akkor se tudom el hinni, hogy ez pont vele történt..

-  Akkor belevághatunk? - csapta össze a kezeit Ötös majd a lépcsőn fel sietett a többiekhez.

*mindenki oda gyűlt körénk és helyet foglalt*

- Szóval...am, hogy is mondjam. - túrt bele a hajába Ötös. - Amikor teleportáltunk..

- Amit szörnyen elcsesztél. - tette hozzá Diego.

- Ha tudnátok mennyire elegem van már ebből a rohadt mondatból...
Bocs, igen elszúrtam, de ne szajkózzátok már folyamatosan! - fújta ki dühösen a levegőt. - Szóval amikor teleportáltunk nem kerültük el a világvéget.

- Hát akkor? - húzta fel az egyik íves szemöldökét kíváncsian Allison.

- Magunkkal hoztuk. - felelt Ötös.

- Mi?! - akadt ki Diego. - Mi az, hogy magunkkal hoztuk?

- Úgy, ahogy mondom. Kezdetben én ennél pár nappal később jelentem meg. Viszont amit ismét láttam nem volt szép... - dörzsölte meg a szemét. - Megint ott volt mindenki most azon belül most már Mia is. - fordult felém.

Naa erről még én sem hallottam...

- Háború dúlt de keményen. - folytatta. - Ott harcoltatok ismételten nélkülem. Menni akartam segíteni mikor valaki megállított.

- Ki? - kérdeztem.

- Hazel. - válaszolt. - Már öreg volt viszont egyáltalán nem akart bántani. Sőt majdnem eltalált egy lövedék, de ő megmentett. Azt mondta ha itt meghalok mindennek vége és nem segíthetek nektek. Aztán megjelentek az új ellenségeink. A svéd fivérek.

- Svéd fivérek? - kérdezett vissza Allison. - A bizottság küldte őket?

- Igen és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára találkoztam velük szóval támadni fognak újra amint megtalálnak.

- Mit csináltál?

- Én semmit. Viszont Hazel az életét adta értem, hogy ide kerüljek. - sóhajtott fáradtan. - És ide adta ezt.

*mutatott fel egy kazettát amit mindannyian értetlenül néztünk*

- Mi van rajta? - kérdeztem és kivettem a kezéből, hogy szemügyre vegyem.

- Azt nem tudom, de Elliottnak van kazettalejátszója, szóval pillanatokon belül kiderül. - indult meg egy szoba felé. - Nem jöttök?

*erre mindenki felkapta fejét és Ötöst követve egy kis sötét szobában találtuk magunkat. A kazettát behelyezve a kazettalejátszóba elkezdőtött a felvétel*

Csendben néztük amin az elnök látogatása található. Nem gondoltam volna, hogy saját szemmel is látom és nem csak magam elé képzelem, ahogy töri órán tanítják. Ekkor pedig a bizonyos lövés zördült el, mire minden ott lévő ember pánikba esett.

- Ennyi? - kérdezte Diego mogorván. - Miért fontos ez?!

- Valamin át siklottunk... - indította el újra a felvételt idegesen Ötös.

*újra elindult mikor Ötös hirtelen megállította*

- Az ott...

*Ötös rá nagyított a felvételre, így már teljesen világossá vált számukra az ismeretlen fickó*

- Apa.. - fejezte be Luther mondandóját Allison. - Mit keresett ott?!

- Hát szerintem egyértelmű..ő ölte meg Kennedyt. - mondta Diego leszörnyülködve.

- Képes lett volna erre? - tette fel a kérdést Allison.

Én csak némán álltam és hallgattam a körülöttem lévő vitákat és elmélkedéseket amiket a felvétel okozott. Egyáltalán nem ismertem a nevelőapjukat, de ezek után és az elhangzottak alapján soha nem is akarnám megismerni. Azt hiszem.

- Várjatok már! - szólt közbe Klaus. - Egyáltalán az öreg, hogy került oda?

- Honnan tudhat ennyit a teleportálásról? - kérdezte Luther mire mindenki Ötösre nézett. - Van ötleted?

- Én sem értem hogyan tanított meg. Azt hittem csak úgy légből jött és neki is ez az első...de mi van ha nem én vagyok az első aki teleportálni tud? - tette fel a nagy kérdést Ötös rémülten és idegesen.

*miután mindannyian ki jöttünk a szobából zavartan leültünk vissza a nappaliba*

- Lehet lepaktált a biztonsággal? - kérdeztem összezavarodva.

- Nem tudom. - válaszolt Ötös. - Bár az is megfordult a fejemben, mi van ha ő maga is ügynök volt..

- És Kennedy lett volna a célpont? - kérdeztem vissza mire bólintott.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mindenki úgy gondolta jobb lesz le pihenni, mert most az egész Hargreeves családot nagy sokk érte. Egyedül én nem vagyok annyira szétesve. Sőt kifejezetten jól vagyok. De a körülöttem lévő elgondolkodó, összetört és fáradt lelkű testvérek kisugárzása rám is kihat.
Most is csak kattogok a család lelkiállapotán ahelyett, hogy aludnék. Tényleg fárasztó nap volt a mai, de legalább együtt a család. De akkor miért nem megy az alvás?

*csak forgolódtam még órákon keresztül mikor az órára néztem, pontban hajnali kettőt ütött*

Szuper...reggel úgy fogok kinézni mint egy élőhalott..
Lehet át kéne mennem..ah nem biztos nincs ébren. De mi van, ha ő sem tud aludni és csak kattog?

*kikeltem az ágyamból és egy pulóvert felvéve kiléptem az ajtómon síri csendben*

A hideg kő miatt majd' le fagy a lábam.
Lehet papucs is kellett volna. Vagy egy zokni. Oh Mia ne szórakozz már vendégeskedsz egy flúgos férfi lakásában aki hisz az űrlényekben és annak is tart. Jó hogy nem padlófűtést nem kérek...

*meg álltam az ajtó előtt amiben tudomásom szerint Ötös alszik majd kicsit közelebb hajolva hallgatóztam*

Semmi hang. Még szuszogást sem hallok. Lehet nincs is bent? Vagy elnéztem a szobát? Mindegy, bemegyek. Végül is mi veszteni valóm van? Legfeljebb elküld a bús égbe és kinevet. Nem nagy veszteség...pff dehogy.

*a lehető leghalkabban nyitottam be a recsegő ajtón nehogy felkeltsem az akár alvó fiút*

A sötétben alig láttam valamit is, de a hold beáramló fénye kisegített ebben.
Óvatosan lépkedtem nehogy felbukjak egy szétdobált cipőben vagy bármiben.
Ahogy közelebb értem az ágyhoz megpillantottam őt. Nyugodtan szuszogott, haja egy picit kócos, kezei pedig feje mellett hevert. Hogy milyen arányosan alszik..ilyenkor olyan nyugodtak az arcvonásai. Bár kell is nekik a pihenés, ahogy a szemeinek is, hisz annyit forgassa.
Istenem minek is jöttem át? Nem tudok aludni és? Hülyének fog nézni biztos vagyok benne. Úgy nézhetek ki mint egy 5 éves aki rosszat álmodott. Nem vagyok normális... Inkább vissza kullogok a szobámba és inkább nem alszom.

*indultam volna el újra halkan mikor Ötös megszólalt*

- Ne tedd ezt Mia! - motyogta.

- Mi? - fordultam vissza értetlenül.

- Sajnálom nem akartam! - forgolódott a fiú miközben motyogott. - Tudod, hogy soha nem bántanalak..

Bántana? Miről beszél ez?

*vissza léptem az agya mellé ahol a fiú forgolódott. Szemei le voltak hunyva és motyogott folyamatosan. Ekkor pedig egy könnycsepp folyt ki az egyik szeméből borzalmasan lassan mintha attól félne valaki meglátja*

Rosszat álmodik.. Rosszat álmodik amiben én is jelen vagyok a hallottak alapján. És az a könnycsepp....ennyire nem akar elveszíteni?

- Kérlek ne tedd ezt! - motyogta tovább még keserűbben.

- Shh Ötös! Semmi baj! - érintettem meg a fejét. - Csak rosszat álmodsz.

*viszont a fiú nem reagált más kép, nem is kelt fel és nem is hagyta abba*

Basszus mint egy kis gyerek....hmm gyerek..
Anya mindig amikor rosszat álmodtam odabújt hozzám és simogatta a hátam.
Na én ezt tuti nem csinálom. De nézni, ahogy így fetreng és keserűen motyog...ah nem tehetem meg, hogy simán elmegyek. A barátok segítenek egymásnak. Szóval segítek, de nem úgy mint anya segített akkoriban nekem.

*csendben és óvatosan tűrtem fel a takaróját, hogy mellé feküdhessek a bizonyos távolságot megtartva*

Így. Itt vagyok mellette de tisztességes távolságra. Bár a motyogást még mindig nem fejezte be...

*ekkor hirtelen felemelte karját amitől egyenesen kivert a frász majd közelebb húzott magához és átkarolt*

Mi a... Huh azt hittem felkelt és kérdőre von. De úgy látszik tovább alussza az igazak álmát. Bár ez a közelség kicsit zavaró. Viszont abba hagyta a motyogást is valahára szóval csak van benne jó.

- Nyugodj meg Mia nem hagylak el! - motyogta megint.

Oh ez nagyon aranyos volt....
De azért remélem ez volt az utolsó megszólalása ezen az éjjelen.

*ezzel lehunytam én is a szememet és végre valahára elnyomott az álom Ötös karjaiban*

Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.