*Mia szemszöge*

- Klaus mondom, hogy tegyél le! - nevetettem miközben Klaus úgy cipelt le a lépcsőn mint egy zsákot.

- Jó reggelt! - mosolygott Allison.

- Nektek is! - tett le valahára Klaus majd lehuppant egy székre ő is.

- Jó reggelt Mia! - köszönt kedvesen Grace. - Örülök, hogy jobban vagy! Mikor megvizsgáltalak nem találtam fizikai gondot. - mosolygott továbbra is és le tett elém két tükörtojást és egy kis sült bacont.

Nagyon kedves. Úgy helyezi el a tányéron az ételt, hogy mosolyogjon ránk. Annyira aranyos gesztus.

- Köszönöm Grace! - mosolyogtam vissza rá. - Mikor akarjátok kezdeni az edzést? - kortyoltam bele a narancslevembe.

- Reggeli után. - jelent meg hirtelen a mellettem lévő széken Ötös mire félre nyeltem. - Jó reggelt! - nézett körbe az asztalnál.

- Jó reggelt! - jelent meg Luther is.

Allison keményen végig nézett Diegon, Klauson és Ötösön. Azt nem értem viszont, hogy miért. Valamiről lemaradtam?!

- Nem akarsz velünk meg osztani valamit tesó? - jött a kérdés Klaustól mire Allison tarkón vágta.

- Hagyd csak Allison. - tette fel a kezét Luther. - Már úgy is mindegy.

- Le maradtam valamiről? - kérdeztem de egyből meg is bántam mikor minden szem rám szegeződött.

- Szóval akkor mesélj! - dőlt hátra Diego a székében.

Láttam, hogy Luther valamit nagyon nem akar meg osztani a testvéreivel.

*Ötösre pillantottam, hogy hátha tud valamit amit én nem, de csak alig láthatóan megrázta a fejét és a testvérére koncentrált*

- Az egész az után történt, hogy Ötös a jövőben ragadt, Ben meghalt, ti pedig itt hagytátok az akadémiát. - kezdett bele. - Apa egy bevetésre küldött ahol valami veszélyes folyadék szerűséget akartak el lopni.

- Balul sült el a bevetés? - kérdezte Allison szomorúan mire Luther csak bólintott.

- Majdnem meghaltam. Aztán apa jött és valami más állat DNS-ével megmentett. - fejezte be a történetét.

- Szerintem egyértelműen mondhatjuk, hogy gorilla DNS volt. - szólt oda Diego. - De ezt miért nem mondtad?

- Hagyjuk. Az egészről nem dönthettem. A lényeg, hogy megtörtént és már nem tudok vele mit tenni.

Az étkezés elég komor hangulatot vett fel. Senki nem akart megszólalni a téma után. Vagyis nem nem akart, hanem nem tudott. Hiába nem alakult jól a kapcsolatunk Lutherrel most igazán megsajnáltam. El vették tőle a döntés jogát..

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A kertben voltunk már. Mindenki kint volt. Azért örülök, hogy a nézeteltéréseink ellenére is a segítségemre vannak.

- Oké! - csapta össze a kezeit Ötös. - Tegnap át kutattam az öreg összes iratát de alig találtam valami feljegyzést arról nekünk hogyan segített. Szóval rögtönöznünk kell.

- Mivel kezdünk? - kérdeztem az ujjaimat tördelve.

Mindig ezt csinálom ha ideges vagyok. És mit ne mondjak nincs nyugodt életem mostanság.

- A képességed hasonló Diegoéhoz. - mutatott az említett személyre. - Neki is koncentrálni kell az irányításra. Neked is ezt kell megtanulnod.

- De hát minek?

- Hogy te dönthesd el, hogy kinek a fejében akarsz kutakodni. - lépett hozzám közelebb Diego. - Általában az adott helyre vagy személyre összpontosítok és akkor oda megy a kés.

*ezzel el dobta a háta mögött a kést mire az belefúródott egy tasakba ezzel szét szakítva*

- Hé! Ez az én gyümilevem volt! - rivallt Klaus Diegora.

- Szóval összpontosíts az adott személyre mint múltkor rám és sikerülni fog. - állt hátrébb Ötös mire a többiek körbe álltak.

- Ehhez minek kell körbe állni? - néztem körbe a többieken.

- Hogy megzavarjunk. - jött az értelmes válasz. - Ha be akarsz jutni valaki fejébe akkor ki kell zárnod a többieket. - Válassz valakit és próbálkozz!

*ezzel megint egy nagy levegőt vettem és lassan kifújtam. Lehunytam a szemem és koncentrálni kezdtem*

Kit válasszak? Ötöst nem akarom. Allisont se. Diegot és Luthert se. Klaus gondolataitól pedig lehet meg örülnék szóval maradt kizárólag Vanya.

*a gondolatok cikázni kezdtek a hallójáratomban*

Hallottam, ahogy Luther Allisonon rágódik pedig itt most egyáltalán nem ez a fontos. Klaus valami kis tasakról beszélt a zsebében amit be kéne kapnia. Na vajon mi lehet az...

"Bár nekem is volna.."

- Megvan! - kiáltottam fel hangosabban a kelleténél.

- Mit hallottál? - kérdezte Ötös izgatottan.

*erre nem feleltem csak fogtam magam és Vanya elé sétáltam majd egy nagy ölelésbe vontam amit viszonzott*

- Köszönöm! - suttogta a fülembe majd el engedtük egymást mire láttam, hogy kicsit mosolyog.

- Oké akkor jöjjön a következő. - intett vissza Ötös.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Órákon át gyakoroltunk mire már a délután is el érkezett. Eléggé el fáradtan mit ne mondjak. A fülem kétszer bevérzett de nem nagyon foglalkoztam vele. Természetesen Allison máris rohant ilyenkor hozzám. Diego tanácsai nagyon jól jöttek. Igaza volt Ötösnek, az övéhez hasonló a képességem.

- El fáradtál? - ült le mellém Ötös egy kávéval a kezében.

- Ja egy kicsit. - mosolyogtam rá fáradtan. - Mindig ilyen sok kávét iszol?

- Hát tudod valamivel fenn kell tartanom a felnőtt érzetet. - mosolyodott el. - Amúgy nem, pusztán csak a teleportálás nagyon kimerít. - sóhajtott.

- Tudod..gondolkoztam. - ültem feljebb a kanapén. - Lehet hülye ötlet, de haza kéne mennem..

- Hogy mi? - kerekedett el Ötös szeme. - De Mia! Ezt már megbeszéltük. Maradsz hisz gyakorolnod is kell és itt amúgy is jó helyed van meg a többiek is hiányolnának.

- Nem, félre értesz Ötös. - ráztam meg a fejem. - Csak egy kis időre amíg hozok magamnak pár ruhát és hasonlókat.

Már nagyon zavar, hogy bő ruhákban kell mászkálnom. Szegény Allisonék megtesznek mindent, hogy valamiben tudjak lenni de még Grace varró tudása se nagyon segít.

- Biztos készen állsz te erre? - tette le kávéját és felém fordult teljesen. - Nagyon felkavaró lehet és nem szeretném ha...-

- Tudom. De már át gondoltam. - sóhajtottam. - Ha már egyszer felajánlottad nem jönnél el velem? - kerültem a tekintetét a kissé kínos szituáció miatt.

- Ha szeretnéd akkor el megyek veled. - kortyolt bele a kávéba. - Ennyit én is megtehetek érted.

*idegesen bólintottam és fel álltam a kanapéról*

- Akkor úgy egy óra múlva. - jelentettem ki majd meg sem várva a válaszát az emelet felé vettem az irányt, hogy egy kicsit még egyedül lehessek.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Klaus szemszöge*

- Klaus ez már nem normális. - fogta a fejét Ben.

- Shh Beni baba! Az egész tökéletes lesz. - igazítottam meg a terítőt.

- Úgy sem fog egyikük se bele menni a hülyeségedbe!

- Dehogynem. Mindenki látja, hogy oda vannak egymásért. Szerintem még meg is fogják köszönni nekem.

- Szerintem ezt Allison nem fogja jó szemmel nézni.. - sóhajtott Ben. - Mikor fogsz már leszokni mások magánélete bele kotnyeleskedéséről?

- Sohaaaa. - tapsikoltam össze a remekművem láttán.

Egy Isten vagyok szerintem. Sőt nem is. Hogy is hívják azt a fazont?! Amm...na az a íze aminek nyila van és akit meg lő vele azok szerelmesek lesznek egymásba. Na az vagyok én.

*vigyorogtam boldogságomban*

Hát Klaus mi a fenét tervezhet? Csak nem Allison szerelmi életével játszadozik? 🤭
Ha tetszett nyomjatok egy ⭐-ot és találkozunk a következő részben.