Hogy hol ébredtem fel? Tudja a nyavalya. Valami sötét hely ahol alig pislákol a lámpa. A kezemet és a lábamat a székhez költözték amin ülök, bár meg kell hagyni ez eléggé elcsépelt ötlet volt. Viszont a legrosszabb, hogy a fejem majd szét szakad! De nagyon!

*ekkor valaki be lépett a terembe*

Nyugodtan sétálgatott körülöttem és csak kuncogott halkan.

- Engedjenek el! - kiáltottam oda.

- Jaj aranyos, hogy azt hiszed parancsolgathatsz nekem.

*hangjáról egyből felismertem a kedves elrabolómat*

- Mit akarsz tőlem? - néztem rá. - Ha meg akartál volna ölni akkor már meg tetted volna.

- Azt hiszed csak úgy ki nyíratnálak?! Tudod te mennyi gondot okoztál TE nekem? - jött közelebb dühösen az Intéző. - Nem fogok veled könnyedén végezni azt megígérhetem. Lassú és fájdalmas halálod lesz drága.

- Magának komoly gondjai lehetnek ha fiatal lányokat raboltat el, hogy aztán lassan megölje azokat. - mondtam a képébe rezzenéstelen arccal. - Tudja már nem tud rám ijeszteni, már nem vagyok az a "kislány" akivel legelsőnek találkozott.

- Tényleg? - mosolyodott el. - Pedig van neked egy betegesen jó ajándékom! - szólt vagyis inkább ordított az ácsorgó fickónak majd be hozott valamit.

- Alig látok valamit... - hunyorítottam de még mindig semmi.

- Hát akkor kérnék egy kis fényt! - kiáltott ismét.

Amint a lámpa fénye megragyogtatta el vesztettem a fejem.

-MIT KERES ITT?! - kiabáltam a nőre aki vigyorogva húzta közelebb Ötös testét.

- Nyugi még él. Vagyis már nem sokáig, ahogy te sem mivel mire a kínzásodnak vége addigra ő is felébred majd együtt távoztok. - nevetett a nő mintha valami fő gonosz lenne.

- Őt hagyja békén! Biztos nem akarja a legjobb emberét megölni. Hagyja életben! - sziszegtem.

- Nem érdekel mit tett Ötös, ahogy az sem hogy milyen ember volt. A világnak sokkalta jobb lesz egy ilyen pszichopata nélkül. - nevetett. - Amúgy meg szerinted nem bosszulná meg a halálod? Nevetséges. Viszont ha most megbocsátasz el kell intéznem még pár dolgot. - ezzel ki lépett a teremből.

Remegtem az idegtől. Ha már nekem meg kell halnom legalább Ötös élje túl. Próbáltam minden erőmet össze gyűjteni de a kötél sehogy sem szakadt el. Jó mégis csak jó ötlet volt ide kötni a kezem. Szörnyű látni, ahogy a fiú a lábam előtt hevert ájultan. Biztos őt is ugyan úgy el kapták mint engem.

Már egy jó órája ott ülhettem keservesen, hát ha van valami ötlet amivel ki jutunk ebből a szorult helyzetből.

- Na el is intéztem a dolgaimat. - lépett be és vigyorgott gonoszan. - Gyere ideje menned!

- Nem megyek sehova!

*bár hiába, mert két férfi be jött és székestül ki ráncigáltak egy másik helyiségbe*

- Na hát most, hogy ketten maradtunk Ötös. Remélem minél hamarabb felkelsz, mert akkor a barátnőcskédnek nem kell sokáig szenvednie. - mosolygott és egy hatalmasat bele rúgott Ötösbe.

Életem legrosszabb időszakán mentem keresztül. A fájdalomtól alig tudtam gondolkodni. Beszédről még csak szó se eshet, mert ha egy mukkot is szóltam még jobban rám vertek. Az orromból ömlött a vér, a szám pedig lehet még rosszabb állapotban. Egyáltalán nem tudtam a fizikai fájdalom miatt másra gondolni csak, hogy tényleg véget lehetne vetni az életemnek egyszerűen.

- Elég volt! - kiáltott rájuk az Intéző aki örömmel nézte végig a kínzásomat. - Még életben kéne hagyni. De ideje lenne meg nézni a plusz egy főt is. - ezzel elment.

Mindenem sajgott és örültem, hogy  vége. Vagyis nagyon remélem, hogy vége. Ismét vissza hurcoltak az előző helyiségbe ekkor pedig  megpillantottam, hogy Ötöst aki ugyan olyan borzalmas állapotban volt mint én és ki lett kötözve valaminek.

- Sajnálatos módon még mindig eszméletlen. - röhögött a nő. - Szóval ki találtam még egy kis elfoglaltságot neked amíg a szőke herceg fel ébred.

Mondanék olyan sok mindent. De akkor miért nem bírok egy szót se ki adni?! Lehet a fájdalom hatására vagy az is lehet, hogy még hallgatok a félelem miatt. De nem hagyhatom annyiban, küzdenem kell! Meg kell tennem érte...

- Mivel akar engem még kínozni?! - ordítottam neki miközben a könnyeim patakban folytak. - Nem elég, hogy így kell őt látnom?

- Addig nem lesz elég amíg nem csillapítom a felétek irányuló dühömet! - mondta össze szorított állkapcsal. - Most pedig szúrjátok hasba! - szólt a két fickónak. - Had érezze a fájdalmat.

*a két férfi közeledni kezdett felém mire én még jobban ráncigálni kezdtem magam a széken*

Nem éreztem mást csak a hirtelen beke nyilalló fájdalmat a hasamba. Az egyik még fogta és megforgatta bennem amitől torkaszakadétomból kiáltottam.

- Shh! Ne keltsük fel Ötöst! - vigyorgott. - Ha nem kell fel időben te szépen lassan, fájdalmasan el vérzel. - el is indult kifelé és a két férfi kíséretével.

- Ötös.. - nyöszörögtem nehezen miután ki mentek. - Kérlek fel kell kelned. Segítened kell! - csordult ki újból könnyem.

Ő csak feküdt ott továbbra is. Nem tehetek mást, magamnak kell megoldanom a problémákat. Nincs több meghátrálás se semmilyen kifogás! Menni fog, ha valamilyen folytán sikerülne magamat regenerálódni akkor ki szabadulhatnék valahogyan.

*erősen koncentrálni kezdtem, mély lélegzetvétellel de semmi*

- Újból! - kiáltottam magamnak.

*ismét el kezdtem koncentrálni de ekkor megint bele nyilallt egy nagyot  amitől kizökkentem*

- Hahh ez így nem megy... - hajtottam le a fejem. - Erősnek kell maradnom de nem megy...cserben hagytam mindenkit és magamat is..

- N-nem.. - hallottam meg egy hangot.

*fel kaptam a fejem és az ébredező Ötöst pillantottam meg*

- Ötös! - kiáltottam neki boldogságomban. - Megijedtem, hogy már nem biztos, hogy fel fogsz kelni.. - folyt le egy könnycseppem.

- F-figyelj! - mondta nehezen. - Meg tudod csinálni! Én hiszek benned!

- De nem tudom magam regenerálni és hozzád se tudok oda menni..

- De, ide tudsz. Keresned kell valamit amivel el tudod vágni a kötelet. - köhögött fel keservesen.

*össze vissza kapkodtam a tekintetem a nem túl világos szobában de semmit se láttam mivel kb. az egész üres volt*

- Nincs semmi! - kiáltottam.

- Akkor csak egy dolgot tehetsz...tudom nagyon fájni fog de..

- Csak mond már!! - vágtam a szavába.

- Össze kell törnöd magad alatt a széket!

- De azt hogy?! Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy a földhöz vágjam magam. - sziszegtem, mert egyre jobban folyt a vérem.

- Fogd meg magad és erőből hátra kell vetned magad. Sokszor tettem már én is nyugi! Hiszek benned, menni fog!

*erre csak bólintottam mivel beláttam, hogy mindent meg kell tenned a szabadulás érdekében*

Elsőnek alig mozdult meg a szék. Másodjára már majdnem hátra vetettem magam. Aztán harmadjára végre sikerült de nem épp, ahogy azt elképzeltem. Az egyik kezem még mindig oda volt kötözve de már ez is több a semminél.

*oda vánszorogtam Ötöshöz aki már kezdte ismét el veszteni az eszméletét*

- Várj, mindjárt jobb lesz! - tartottam ébren a fiút aki megmosolyogva ezt nehezeket pislogott.

*a sebek kezdtek össze húzódni bár nem teljesen, mert nem tudtam a fájdalom miatt rendesen koncentrálni*

- Oké ez így megteszi. - mondta Ötös és el kezdte ráncigálni a kezét hát ha el szakad a kötél. - Ide hoznád azt az egyik fa darabot? - mutatott egy eléggé éles bár egy vámpírt is alig lehetne meg ölni vele széklábra.

*oda nyújtottam neki majd sikeresen el vágta*

- Cserkésztábor? - nevettem fel de egyből meg is bántam, mert a nevetés és a nyílt hasi seb nem a legjobb párosítás.

*Ötös csak megmosolyogta a kérdésem és felsegített*

- Ki kell innen jutnunk. - nézett körbe a helyiségben.

- Elég erős vagy a teleportáláshoz?

- Remélem. - ezzel meg is próbálta és sikeresen elsőre haza jutottunk a nappaliba. - Skacok! - kiáltott gyengén.

*Allison le szaladt és amint meglátott minket majdnem el ájult*

- Mi az lett veletek?! - kiáltott fel mire a többiek is jöttek. - Gyorsan Fifi te feküdj le a kanapéra addig hozom az elsősegélycsomagot! Diego! Te segíts Ötösnek! Klaus! KLAUS! FIGYELJ MÁR! Te hozz vizet mert csupa vér mind a kettő. - osztotta ki a feladatokat és mindenki ment a dolgára..

Allison le ápolt minket és már is enyhült a fájdalmam a sok pirulától. Mélyeket lélegezve feküdtem ott miközben Klaus Ötöst nyüstölte a sok tapasszal.

- Mi van ha ide jön? - kérdeztem Ötös aki le sütötte a szemét.

- Akkor megölöm. - mondta egyszerűen.

- Helyesbítek! Megöljük! - javította ki Luther. - Nem maradhat megtorlás nélkül.

*Ötös csak fel kelt a fotelből és a konyha felé vette az irányt biztos kávéért*

- Kérsz? - nyújtotta át nekem mikor vissza tért két csészével.

- Köszönöm. - hajtottam le a fejem.

- Akkor mi most magatokra is hagyunk! - mondta Allison amivel  Klaus ellenkezett de végül csak ki ment utána.

- Ahogy látom téged sem kíméltek.. - szorította ökölbe a kezét mikor újra le ült.

- Ezek csak sebek. Majd begyógyulnak. - mondtam könnyeden. - A lényeg, hogy itthon vagyunk és élünk!

- Majdnem nem úgy történt..

- Engem az nem érdekel! Jól vagyok és remélem, hogy te is.

- Én jól vagyok de te nem igazán, ahogy elnézlek. - pillantott végig rajtam ismét.

*egyszer csak megszólalt a csengő*

- Ne! - suttogta nekem és az ajtóhoz siető Allisonnak.

*Allison el lépett az ajtótól de ebben a pillanatban mindenki a földre vetette magát mivel egy hatalmas golyózápor indult neki*

Még szerencse, hogy gyorsan reagáltunk mivel az ablakok csak úgy törtek be és az ajtót sem kímélték.
Ekkor be nyitottak. Vagy 6 felfegyverzett férfi állt mögöttük pedig ott volt Ő.

- Nem kellett sok, hogy rád találjak drágáim. - nevetett fel a nő.

Nem tartott sokáig a nevetése mivel le jöttek a többiek és el kezdtek küzdeni a fegyveresekkel. Luther le tarolt egyből hármat is míg engem és Vanyat Allison biztonságos helyre nem vonszolt Ötös és Diego is be szállt a "buliba".

Sok golyóval és puffanással később el hallgatott minden. Nagyon meg ijedtünk a lányokkal. Lassan ki néztünk a folyosó végére ahol egy csomó vért és lőszert találtunk.

*Ötös egy késsel a kezében állt az Intéző mögött körülöttük egy csomó hullával*

- Szóval ennyi lenne? - nevetett fel. - Nem fog ez ennyire könnyedén menni higgyétek el!

- Végeztünk! Nem fogod többet bántani egy szerettemet se SOHA! - ordította Ötös.

- Hát az nem hiszem! - ekkor oldalba verte Ötöst, elő kapott egy pisztolyt a ruhájából és mellkason lőtt engem.

*a térdemre érkezve össze estem*

- Fifi! - kiáltott Ötös és a többiek.

- Ötös! - dobott neki oda egy kést Diego amit Ötös bele állított az Intéző mellkasába.

*ő is össze esett de csak nevetett, mert tudta, hogy nekem sincs túl sok hátra*

- Fifi! - futott oda hozzám Ötös és le fektetett.

- Semmi baj! - simítottam végig a fiú arcán ahol könnyek folytak végig.

- Nem! Nem hagyhatsz itt! Küzdenek kell mint mindig! Kérlek nem halhatsz meg! - borult rám sírva.

- Srácok! Már hívtam a mentőket! - szólt Diego.

- Hallod ki kell tartanod! Menni fog! - látta meg a reményt Ötös.

De én már nem láttam semmit, mert lehunyódott a szemem.