*Allison mellém ült és átkarolt*

- Figyelj! - szólt rám. - Tudom hogy most ez nagyon durva, de meg kell nyugodnod!

- Hogy mi?!! - csattantam fel. - Nyugodtam kezdem a napot majd egy tűzharcba keveredek ahol megsérülök, majd nem el véreztem, majd egy idegen házban találom magam ahol egy teleportáló fiú van és azt mondod nyugi???!!

- Tudom ezt most borzalnasan nehéz megemészteni.. - néz rám együttérzően.

Az nem kimondható...

- És miért kéne itt maradnom?! Miért nem mehetek haza?!! - kérdeztem.

- Sajnálom, de túl veszélyes! Ha a szüleid meg látják a karod akkor egyből kérdezősködni fognak és ezzel nagyon sok probléma lehet..

- Még hogy probléma?! Velük kéne lennem és nem egy idegen házban!! Nem értek semmit és ez teljesen megőrjít!

-Oké, oké! Mi lenne ha meg nyugodnál és el magyaráznám az egészet? - kérdezte Allison.

Hahh, igen az jó lenne...

-Oké..meg nyugszom. - feleltem.

*Allison el mesélte a családja történetét és hogy kinek milyen képessége van*

- Szóhoz sem jutok...és akkor te..izé..miért nem mondtad hogy nyugodjak meg?!

-Nem akartam használni rajtad a képességem.. - felelte.

Hát ez hihetetlen... Minden annyira hihetetlen hogy csak na..

- Szóvaal..akkor még ma maradsz ugye? - kérdezte Allison, erre én kissé el gondolkodva bólintottam.

- Szupeeer, akkor megyek és készítem az ebédet! Gyorsan össze ütök valamit. - majd ki is ment.

*legszívesebben aludtam volna csak hogy ne ezen kelljen kattognom, de nem tudtam*

Hahh ez az egész...és ez a srác is.. Allison borzalmasan kedves és megértő velem. Örülök neki hisz legalább el tudom mondani valakinek hogy mi folyik most bennem.

*fel keltem és a könyves polc felé indultam hogy legalább valami jó könyvel el tereljem a gondolataimat*

- Én az elsőt választanám. - szólalt meg egy hang mögülem.

-Úristeen!! Majd nem halálra rémültem! - mondtam dühösen.

*Ötös volt mögöttem, újból a fotelben ücsörgött*

- Mit akarsz?! - kérdeztem még mindig dühösen.

- Oh, hát csak figyelek rád nehogy el fuss újra.. - vigyorogva felállt.

- Jaj de vicces! - grimaszolva mondom.

- Ami azt illeti az első a legjobb könyv a szobában. Csak hallgass rám!

-Tényleg?! Ezek szerint nagyon ismert vagy a könyvekben.. Mily meglepő.. - forgattam meg szemeim, majd vissza fordultam a könyvek felé.

- Hát az biztos hogy nálad sokkalta jobban.

- Akkor ki a kedvenc íród ha szabad kérdeznem?? - fordultam újból felé.

- James Cameron..ki más?! És neked? - nézett rám vigyorogva.

- Majd meg tudod egyszer.. - ezzel a mondttal vissza fordultam.

- Jajj ne szórakozz már! - csattant fel.

*oda lépett hozzám közel és meg fordított*

Olyan közel áll...érzem az illatát, azt az erős kávé illatot ami árad belőle..

- Ha ennyire tudni akarod Janne Bennett.. - majd meg kerükvén a srácot le ültem az ágyra.

*oda teleportál mellém, majd le ül*

- Szóval nem akarsz erről beszélni?? - kérdeztem Ötösre mutatva.

- Ugyan mit kéne ezen megbeszélni? - kérdezte.

- Oh csak veszélybe kerültem és azt sem tudom miért vagy hogy, hogy kerültem ide...de tényleg ah semmiről nem kell beszélnünk!! - ezzel fel áltam majd az ajtó felé siettem de elém teleportált.

- Jó, el mondok mindent, de ne szaladj el! - mondta duzzogva.

Tudtam én hogy ez be válik. A szüleimnél is be szokott.

*le ültem vissza az ágyra*

- Az egész miattam van.. - fogta a tarkóját és sóhajtott egy nagyot.

- Na erre én is rá jöttem, már akkor nem voltál szimpi amikor be jöttél a kávézóba... - mondtam.

- Akkor ezért figyeltél ennyire? - kérdezte.

- Pfff.. Hogy figyeltelek?! Alig pillantottam rád. - mondtam el titkolva az igazságot.

- Aha..persze.. A lényeg hogy miattam kerültél bajba ezért annyi volt a lekevesebb mikor megtaláltalak, hogy megmentelek...és utána ide hoztalak..ennyi!

- Hogy mi???!! Még hogy "megmentettél"?! Alap járaton ha nem találkozunk nem is kerültem volna bajba! Mire vársz hogy köszönjem meg?!? - mondtam teljesen felháborodva.

- Nem, én ezt egyáltalán nem mondtam! Sajnálom, jó? - ült le mellém.

Hahh, ez az egész kész téboly..

- Figyelj.. - kezdett bele újra.

- Hé Fifi! -Csak szólok hogy..Oh Ötös? - szólalt meg Allison. - Kész az ebéd, gyertek le!

- Oké egy pillanat és megyünk! - kiabáltam utána.

-Figyelj, ezt még feltétlenül folytassuk. - jelentettem ki.