- HOGY MI?!? - kérdeztem idegesen. - Mi az hogy te fogsz kinyírni?!?

- Figyelj! Nem tudom, de azt meg igértem hogy soha nem bántalak! Valahogy megoldjuk de most kérlek nyugodj meg! - mondta Ötös nyugtatgatva.

- De hogy az istenben lennék nyugodt ha a barátom fog megölni kevesebb mint 11 nap múlva?!?? - háborodtam fel. - Ezt nem tudom egyszerűen...

- Megemészteni...tudom. - szólt közbe és le ült az ágyra. - De esküszöm kiderítem hogy mi történik csak kell egy kis...

- Idő! Az a baj tudod, hogy nincs sok időnk. - fogtam a fejem.

*fújta ki lassan a levegőt Ötös*

- Akkor csak egy dolgot tehetünk.. - mondta és felállt.

- Ugyan mit?

- Beszélnem kell az Intézővel. - mondta.

- Mi?! Neeem! Tudod jól hogy ha oda mész meg fognak ölni! - csattantam fel.

- De ha meg nem teszünk semmit TÉGED fognak megölni! - kiáltott fel.

- Akkor sem teheted ezt! Azt mondtad szeretsz! - bukott ki egy könnyem.

*ekkor megfordult és oda jött hozzám*

- És komolyan is mondtam. - mondta hallkabban az előzőnél. - De nem nézhetem tehetetlenül ahogy meghalsz! Nem tudnám elviselni! - mondta ő is könnyes szemmekkel.

- De..

- Semmi de! Meg ígértem nem hagyom hogy bajod essen! Se általam sem más által. Semmi baj nem lesz! - nyomott egy puszit a homlokomra.

Nem tudom elengedni. Nagyon szeretnék élni..de ha Ötös meghal...semmi értelme nem lenne!

*megölelt és az ajtót nyitotta volna ki mikor a hallgatózok bezuhantak*

- Ti meg mi a fészkes fenét csináltok itt?! - kérdezte Ötös dühösen.

- Izé...sziasztok! - mondta Allison. - Hát nem akartunk hallgatózni..

- Pff..még hogy hallgatózni. Semmit se lehetett kintre hallani. - mondta Luther aki próbált fel állni.

- De hisz az előbb hívtatok ki engem is hogy hallgatózzunk. - mondta nevetve Klaus aki biztosra full részeg volt.

Hát ez nem igaz!! Ez borzalmasan cikii... Inkább elástam volna magam minthogy itt maradjak. Ekkor Ötös fogta magát és ki ment a szobából. Nem is lehetett kedve a testvére hülyeségét hallgatni és amúgy is dolga van...megöleti magát.

*később*

Hah, Ötös már 1 órája el ment... Kezdek nagyon aggódni! Lehet ideje lenne rendesen el beszélgetnem a többieknek hogy Ötös a végbe rohant?!
Na jó, beszélnem kell velük.

*álltam fel mikor kopognak*

- Igen? - kérdeztem hátha Ötös jött volna haza, de nem igazán reménykedtem benne hisz ő csak simán be teleportálna.

- Szia, csak én vagyok! - nyitott be Allison.

- Szia. - mondtam letörten.

- Hát veled meg mi van?? - kérdezte.

- Csak beszélni szeretnék veletek valamiről..

- Oh figyelj, nekem is van mondandóm! - le ültünk vissza az ágyra. - Az van hogy, sajnálom hogy hallgatóztunk! Nagyon sajnálom! Remélem meg tudsz nekem bocsátani. - mondta reménykedve.

- Jaj, persze hogy meg tudok! - nyugtattam meg. Semmiség az egész. Vagyis rohadt gáz volt, de azt most már hagyjuk. - nevettem el magam.

- Huh, akkor oké. - nyugodt meg majd egy nagy mosoly került az arcára.

- Mi az? - kérdeztem furcsán nézve rá.

- Háát tee meg Ötös..

- Jaj istenem! - nyomtam a fejem a párnába.

- Esküszöm mindenki sejtette. - jelentette ki. - De elsőnek nekem tünt fel!

- Mii?! - kérdeztem újból a fejemet a párnába nyomva.

- Istenem nyugi már! - nevetett fel Allison. - Nincs semmi gond. Össze illetek szerintem. - mondta és meglökött.

- Tényleg így gondolod?

- Öhm..nem!! - nevetett fel. - Te annyira egy kedves, okos, jószívű lány vagy míg ő egy..

- Arogáns, beképzelt, bunkó? - kérdeztem.

- Pontosan! - nevetett ismét Allison. - De ezért lesztek annyira jók együtt. Kiegészítitek egymást.

- Hát ha te mondod.. - tettem le magam mellé a párnát.

- De azt igazán el árulhatnád mikor történt ez az egész.. - nevetett.

- Hát az egész azt hiszem akkor történt mikor az első nap este el mentünk sétálni. Annyira kellemes volt, aztán megcsókolt.

- Uhhh.. Ez nagyon romantikus.. Ki gondolta volna hogy Ötös tud olyan is lenni. - nevettünk együtt.

Jó volt végre valahára valakivel ezt megbeszélni. Senkivel se tudtam és Allison olyan mint ha a nővérem lenne. Ezért muszáj most hogy erről beszéljünk.

- Figyelj! Szeretnék akkor beszelni valamiről.. - kezdtem bele.

- Jaj, tényleg bocs. Mond csak! - nézett rám mosolyogva.

*ekkor megjelent Ötös*

- ÖTÖS! - rohantam oda hozzá egyből és megöleltem.

- Hé! Baj van vagy mi?? - kérdezte aggódva.

- Nem, csak annyira örülök hogy jól vagy! - mondtam erre ő is szorosan átölelt.

- Allison, hát te? - kérdezte Ötös mikor végre elengedtem.

- Oh én csak beszélgettem Fifivel. - kacsintott egyet.

- Hát..oké. - majd rám nézett.

- Van egy kis probléma. - mondta Ötös. - Szeretne látni.

- De miért?! Nem gondolod hogy csapda? - kérdeztem vissza fel vont szemöldökkel.

- Nem tudom. De kétlem hogy bántani fog. Azt mondta beszél, ha te is ott vagy.

- Hát akkor..indulás.