*megszólalt a csengő*

- Nyitom! - mondta egy nő aki sietve az ajtóhoz rohant. - Igen? - nézett ki majd meglátott egy kissé mocskos ruhás lányt.

*arca megmerevedett és ölébe kapott*

- Szívem, haza jött!! - kiabálta anya aki nagyon örült hogy látja a "kislányat".

- Anyaa..megfolytasz. - mondtam levegő után kapkodva.

- Fifi?! - rohant ő is hozzám. - Úristen de jó látni! Hol voltál?! Mi történt?!! Nagyon sok megmagyarázni valód van!! - mondta dühösen rám nézve, de egyből el lágyult.

- Jaj, mindegy! Most csak az a fontos hogy itthon vagy!! - szórított meg megint. - Gyere vetkőzz le és vacsora közben el mesélsz mindent! - jelentette ki.

- Apaa most nekem ehhez...

- Nem érdekel hogy nincs kedved! Végre napok óta együtt tudunk vacsorázni szóval menj öltözz át addig rendbe tesszük a konyhát. - vágott bele a szavamba anya.

Hah már meg szoktam.. Fel mentem majd mikor ki nyitottam az ajtóm teljesen olyan volt a szoba mintha nem is az enyém lenne. Bandák poszterei lógtak a falon mint egy gyereknek. De várjunk!! Gyerek vagyok! Annyi időt töltöttem felnőtekkel hogy már el is felejtettem hogy egy 16 éves kamasz vagyok aki imádja a zenét.
Ki nyitottam a szekrényt ami tele volt szebbnél szebb ruhákkal. Mostanában én csak kb. 1-et hordtam. Akkor vettem észre hogy a fekete kötött pulcsi amit Lilytől kaptam ki szakadt. Nem is tudom melyik menekülésünknél keletkezhetett a lyuk.

*fel kaptam egy kék farmert és egy fehér pólót majd indultam is le, ne hogy anyáék meg haragudjanak*

- Nah de csini valaki. - mosolygott rám anya. - Rég nem láttam ezt a pólót rajtad. Bár ha így bele gondolok a gyerekemet is rég láttam.

- Jaj anya ne csináld már! - nevettem fel. - Csupán 3 napig voltam távol és minden nap felhívtalak titeket.

- Az egy szülőnek sok! Majd meg tudod ha szülő leszel. - mondta és le rakott elém egy nagy tányér rizottót.

- Ki lesz szülő? - kérdezte apa be rontva a konyhába.

- Ah semmi, csajos dolog. - mondta anya apára mosolyogva.

- Ohm.. Oké..én most eszek. - nevettem fel mert elegem volt ebből a szülős butaságból.

*nyugodtan ettünk és közben nagyokat nevettünk. Természetesen nem szóltam Ötösről csak Allisonról és persze a sztorikból kihagyva sok mindent*

- Akkor mozgalmasak voltak az elmúlt napjaid. - mondta anya.

- Hát igen. - válaszoltam.

- Arra gondoltam..el mehetnénk valahova. - mondta apa. - Értitek, csak hárman.

- Oh csodálatos ötlet! - csattant fel anya. - Már mióta tervezzük de a munka miatt mindig csak húzzuk..

- És hova mennénk? - kérdeztem majd apával össze néztünk. - Dallas!

- Jaj ne kezdjétek már! Minden évben ezt mondjátok. - nevetett fel anya.

- Hát de ha az egy csodálatos hely. - védekeztem.

Mikor be fejeztem a vacsorámat úgy döntöttem el megyek megmosakodni és aztán lefekszek. Anyáék ezt persze megértették és el pakoltak addig.
Miután végeztem a fürdéssel megszárítottam a hajamat és az ágyból még felhívtam Lilyt. Neki se meséltem el többet mint anyáéknak. Főleg úgy hogy mostanában nem a állunk a legfényesebben. Eddig mindent megbeszéltünk, de mostanában mind a ketten titkolózunk és rossz döntéseket hozunk. Le tettem a telefont és le döltem. Kissé nehézkesen ment az elalvás mert kattogtam mindenen.

*az éjszaka közepén fel riadtam*

- Hahh! - ültem fel gyorsan majd az ágyam szélén meg pillanatottam valakit aki a földön ült.

Ötös? Mi a fene? Mit keres itt?!
Fel akartam ébreszteni de olyan békésen aludt. De mit keres itt? És vajon mikor jött?! Jajj ezek a kérdések már tényleg ki készítenek!

*Ötös el kezdett mocorogni*

Vissza feküdtem és be hunytam a szemem, nehogy észre vegye hogy fel vagyok. Nem láttam rendesen de mintha felkelt volna fel állt a földről majd fölém hajolt.

- Annyira sajnálom... - mondta majd adott egy puszit a homlokomra és el teleportált.