Gyönyörű szép napunk van. Épp a kedvenc kávézómba készültem, hogy meg ihassak egy jó kis cappuccinot.
Pont nyitottam ki az ajtót és észre vettem hogy teljesen üres a hely..ez is ritka.
Egyszer csak meg csörrent a telefonom...

- Szia, mond csajszi mizujs? - mondtam Lilynek a legjobb barátnőmnek.

- El sem fogod hinni mit hallottam! - hangján annyira lehetett hallani hogy valami nagyon szaftos kis pletykát fog nekem most el fecsegni.

- Nah mesélj!

- Dominica azt mondta Ronnak hogy szereti. - ki tört a röhögés rajta.

- Úristenem!! Komolyan?! De hát nem is tetszik neki..

- Nyugi, nyugi! - nyugtalan felkiáltásomat hallva nyugtatgatni próbált. - Tudom hogy régen szeretted.. Vagy talán most is?!

- Miii??! Hogy én?! Tutira nem!

- Ahaa, hallom...

*le ülvén egy asztalhoz telefonáltam tovább *

- Mondom hogy nem! Hidd már el!!

- Jó, jó...a lényeg hogy össze jöttek.

- Szuper.. *forgattam meg szemeim és kézbe vettem az étlapot *

*hirtelen egy borzalmasan helyes srác jött be az ajtón és le ült a velem szemben lévő asztalhoz*

- Hahoo!! - mondja Lily idegesen mert nem válaszoltam a kérdésére*

- Jaj, mit mondtál?! Bocsi nem figyeltem.

- Csak annyit hogy el jöhetnél a hétvégén hozzánk. Tudod egy kis csajos estére.

- Hát persze már ránk fér a pihenés a sok doga és teszt miatt..

Én mindig is szorgalmas tanuló voltam. Hát Lily ennek az ellentetje.. Alig csinál házit, mikor hogy jött suliba és volt hogy nem jött be órára hanem el lógta a napot a hülye Rico nevezetű fiújával..

- Oké, akkor ez el dőlt. A szombat jó lesz? - kérdezte.

- Rendben az tökéletes. - mondtam kissé hadarva a kelleténél.

- Oké, akkor majd hívlak ha haza értem!

-Oks. DE VÁRJUNK, HOL VAGY?!

- Hát...öhm.. Riconál. - válaszolja zavartan.

-Hát de nem azt mondtad, hogy szünetet tartotok?!

- De, de vége a szünetnek! Mindegy most megyek.. Majd beszélünk puszii!

- Szia! - majd észre is vettem hogy kinyomott. - Nah de kedves... - mondtam durcásan.

Még mindig nem tudtam nem le venni a szememet arról a fiúról. Valamit nagyon furcsáltam benne. Érdekes ötözete miatt furcsáltam hisz valami kis egyenruhában volt. Lehet valami nyápicoknak való magániskolába jár?!

*hirtelen fel pillantott a fiú az étlapról és egyenesen rám nézett*

Isteneem!! Most tuti meg látott! Jó, semmi baj most fel nézel az étlapról és szépen fel állsz majd haza kullogsz!!!

*le tettem az étlapot majd arra lettem figyelmes hogy el tünt*

Hát ez rohadt fura... Úgy látszik ő is észre vette hogy kínos a helyzet.

*egyszer csak be lépett 4 fegyveres fekete öltönyös férfi*

Mi a.. Kik ezek?! És miért van nálunk fegyver?!!?

*majd minden szem rám szegeződött*

Ohh..basszus!!

*el kezdtek felém sétálni majd rám emelve a fegyvert el kezdtek faggatni*

- Hé, te lány! Láttál erre egy barna hajú fiút egyenruhában?!

*Hirtelen megszólalni is alig bírtam, de nagy nehezen ki nyögtem*

- Az előbb itt ült velem szemben egy fiú. - mondtam borzalmasan remegve.

- És nem hallottál semmit hogy hová készül? - faggatott tovább az ismeretlen férfi.

- N-nem..

*bólintott a férfi majd újból megszólat*

- Jó akkor intézzétek el, nem lehetnek szemtanuk!

Hogggyy miii?!??!

*fel emelték ismét a fegyvert majd mikor már azt hittem ennyi, kész mindennek vége, hirtelen megszólalt egy ismeretlen hang a hátuk mögül*

- Csak nem engem kerestek?! - pillantották meg az ismeretlen fiút.

- Már azt hittem, hogy sosem találtok meg.. - nevetett fel.

*el kezdtek rá lőni de a fiú hirtelen el tünt majd újból megjelenve egy kést el véve az asztalról bele szurta az egyik nyakába*

- ÚRISTEEN!! - kiáltottam fel majd gyorsan az asztal alá bujtam.

- Kukucs! Itt vagyok! - jelent meg újból.

*össze vissza lőttek majd egy golyó hirtelen eltalált*

Isteneem!! Mit csináljak?! Ahj...a karom..

*oda raktam a kezemet majd észre vettem hogy véres a pulóverem és a kezem*

Nyugodj meg!! Kell egy terv! Gyorsan...mielőtt el vérzek...mentő...MENTŐ! EZ AZ!!!!

*elő vettem a telefonomat a zsebemből majd hívni keztem a segélyhívót*

- Igen, tessék? - szólalt meg egy nő a telefonba.

- Kérem! Segítsen!

- Mondja, mi történt?!

-Meg.. *hirtelen el ájultam*