Lili szemszoge:

Kifulladva tettem be a labam a korhaz bejaratan es siettem a surgossegi osztalyra.
Epp akkor tolta ki valami vizsgakoszerusegbol Balazs Akost.
Kicsit meghatodtam ahogy a fiam felmosolyog az apjara. Ugy, hogy csak azt hiszi egy idegen. Szerintem meg a hulye is kiszurta ebben a korhazban mennyire hasonlitanak egymasra.
-Akos!-rohantam hozza.
-Anyu!-nyujtotta felem a kezet.
-Eletem hova visznek?-kerdeztem aggodalmasan.
-Csak meg kell rontgenezni. On az anyuka gondolom.-nezett ram az egyik nover-Ide nem johetnek utana.-ezzel betolta az ajton a fiamat es bezarta azt.
-Lili beszelnunk kell.-tette vallamra a kezet Balazs.
-Mirol?-neztem ra.
-Tudom, hogy Akos a fiam. Ne is tagadd.-mondta hatarozottan.
-Igen.-hajtottam le a fejem.
-Miert nem mondtad? Vagy miert nem kerestel meg? Es multkor miert hazudtal a szemembe?-bombazott a kerdeseivel.
-Balazs elvetted a szuzessegem es ra ket hetre elhagytal. Amikor meg nem tudtam, hogy Akos bennem van. Hidd el en kerestelek, de nem talaltalak. Meg egy ido utan ugy gondoltam, hogy nem erdemled meg, hogy tudj rola.-mondtam a szemebe.
-Lili van ra mod, hogy elmondjuk neki? Mar epp eleg idot elveszitettem az eletebol.-mondta remennyel a szemeben.
-Majd meglatjuk.-vegszora kitoltak Akost.
-Jojjenek vissza a rendelobe.-hivott minket a nover, mi pedig kovettuk.
-En ugy latom Akos egy ideig fekudni fog. Ugyanis elrepedt a csont.-ismertette a doktor ur a fiam allapotat.
-Akkor most gipszbe kerulok?-nezett konnyes szemmel Akos.
-Attol tartok igen. Uram felrakna az agyra mig megcsinalom a gipszet.-szolt Balazsnak aki szo nelkul felemelte a fiut es elhelyezte ahogy az orvos keri.
Vagy negyed oraba telt mire eltudtak kesziteni es mehettunk utana.
-Varj Akos felhivom Lizit, hogy jonnon ertunk, mert otthon van a kocsi.-nyultam a taskamba a telefonomert.
-Majd en haza viszpek titeket.-ajanlotta fel Balazs.

Kicsit megkesve, me meghoztam a reszt. Sajnalom, hogy nincsenek ekezetek, de telorol vagyok. Azert remelem, hogy igy is olvashato.

xoxo
-B