Lili szemszöge:

Épp Lizinél voltam a kávézóban mikor megcsörrent a telefonom, és egy ismeretlen számot irt ki.
-Hantos Lili.-szóltam bele a készülékbe.
-Üdvözlöm Lili! Kovács Andrea vagyok Ákos tanárnője.-mutatkozott be.
-Történt valami Ákossal?-kérdeztem aggodalmasan.
-Ami azt illeti az ön fia elesett és nagyon fájt a bal bokája.-ismertette velem a helyzetet.
-Úristen. Hol van?-álltam fel az asztaltól.
-Az egyik vendégszereplőnk volt olyan kedves és felajánlotta, hogy elviszi a kórházba.
-De mi az, hogy a fiam megsérült? Ki figyel a gyerekekre, hogy ilyen előfordulhat.-idegeskedtem és kirohantam a kávézóból Lizi pedig értetlenül kiabált utánam-Ki vitte be a kórházba a fiamat?-tettem fel egy kicsit ingerülten a kérdést.
-Dzsudzsák Balázs.-mondta áhítattal a hangjában, mintha valami áldás lenne, hogy kimondhatja a nevét.. Nagyon gáz..
-Köszönöm, hogy értesített, nekem most le kell tennem. Viszlát.-raktam le a telefont.
Pont ma kellett gyalog mennem dolgozni. Most futhatok a korhazig.

Balázs szemszöge:

Épp most értem be a kórház sürgősségi részlegének ajtaján Ákossal a kezemben.
-Üdvözlöm Dzsudzsák Balázs vagyok egy azonnali vizsgálatot szeretnék kérni a fiúnak.-leptem oda a jelentkezési pulthoz-Meg ha lehet egy kerekesszéket.
-Azonnal uram!-szolt, majd áthajolt egy ablakon-Misi hozz egy kerekesszéket!-kiabálta úgy, hogy szerintem az egész kórház zengett.
Az a bizonyos Misi jött és hozta az előbb említett tárgyat. Amibe beleültettem Ákost.
-Jöjjenek majd bent felvesszük az adatokat.-intett, hogy kövessük. A fiamat tolva haladtunk utána.
-Mikor jön anya?-nézett rám kétségbeesetten a gyerek.
-Ne aggódj a tanőrnő már szólt neki. Biztos hamarosan megjön.-nyugtattam.
-Felvennem az adatokat.-jött hozzánk az a bizonyos Misi-Először is hogy hívnak kisfii?
-Hantos Ákosnak.-felelte. Alig várom a napot, hogy a nevemre vehessem.
-Mikor születtél?
-2008. január 25-én.
-Hol?
-Budapesten.
-Édesanyád neve?
-Hantos Lili.
-Édesapád hozott be?-kérdezte tőle.
-Nem. Ő csak egy vendégszereplő volt az iskolánkban. És segített mikor megsérültem.-nézett rám.
-Az anyuka mikor jön be? Fel kellene még vennünk pár fontos adatot.
-A tanárnő az iskolából már értesítette.-szólaltam meg hosszú idő óta először.
-Rendben. Akkor már csak azt kérdezem meg, hogy, hogy sérültél meg?
-Labdavezetés volt a feladat én pedig megbotlottam, és ráestem a bal lábamra.-ismertette sérülése okát Ákos.
-Köszönöm. Akkor majd szólítják.-állt fel és ment el, én pedig követtem.
-Uram elnézést. Nem lehetne megoldani, hogy minél előbb bemehessen?-érdeklődtem.
-Hát csak annyit tudok tenni, hogy azt mondom a doktor úrnak fontos eset.-mondta a lehetőséget.
-És úgy akkor mikor kerül rá?
-Egy negyed óra múlva, de ez így költséges lesz az anyukának.-ismertette a tényt.
-Írjanak mindent az én számlámra.-ezzel ott hagytam és visszamentem Ákoshoz- Minden rendben kis haver?-ültem le a kerekesszék melletti székre.
-Hát. Anyu nagyon mérges lesz ha megtudja.-nézett le a lábára.
-Hát az anyukák már csak ilyenek.-ismertem el.
-Az biztos, de Dani ki fog nevetni ha megtudja milyen béna vagyok.-mosolygott.
-Ki az a Dani?-érdeklődtem.
-A keresztapukám. Anyu öccse.-ismertette velem Danit.
Hogy is felejthettem el, hogy Lilinek van egy testvére?
-Hantos Ákos.-szólították Ákost.
-Na gyere derítsük ki mi baja a lábadnak.-toltam be a rendelőbe.
A vizsgálóban a doki megvizsgálta a gyereknek a lábát és mikor megnyomta azt a pontot ami fájt neki egy könnycsepp gördült végig az arcán.
A szívem szakad meg, hogy így kell látnom a fiam.
-Akkor most áttoljuk a röntgenbe és csinálunk pár képet a lábadról oké?-szolt az orvos.
-Jó.-válaszolt kicsit ijedten Ákos.
-Ne félj! Nem fog fájni.-súgtam a fülébe mikor visszaemeltem a kerekesszékbe.