Balázs szemszöge:

A sportnap az iskolában eléggé viccesre sikeredett mikor kiderült, hogy nekünk is ott kell maradni egy ideig.
-Minek kell itt maradnom?-mérgelődött Nagy Ádám-Tanulnom kellene az érettségire.
-Haver ne aggódj! Úgy át fognak engedni mint a huzat. Be se kell menned olyan okos vagy.-nyugtatta Gera. Ez a gyerek a korához képest nagyon okos.
-Könnyű mondani te már vagy húsz éve túl vagy rajta.-mérgelődött Ádám.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy öreg vagyok?-tettetett sértődést Gera.
-Srácok nyugi inkább menjünk nézzük meg a kicsiket.-ajánlottam, de inkább csak a fiamra voltam kíváncsi.
-Nem csak Ákost akarod helyette látni?-érdeklődött Zoli.
-Ki az az Ákos?-érdeklődött Ádám.
-A fiam.-mondtam kíváncsian.
-Neked mióta van gyereked?-értetlenkedett.
-Nyugi kölyök. Elmagyarázom. Csak menjünk már ki akkor.-türelmetlenkedett Gera.
Miközben sétáltunk az iskola udvarara Zoli mindenbe beavatta Ádámot.
-Húha..-ámult a sok információtól.
Épp mondani készültem valamit mikor az egyik kisfiú odafutott hozzánk.
-Bácsik segítsenek kérem!-kérlelt minket ijedten-Ákos elesett és nagyon fáj a lába.
-Úristen hol van?-kérdeztem aggodalommal a hangomban.
A fiú csak megragadta a kezem és húzott.
Egyszer csak egy füves részhez értünk, ahol megpillantottam Ákost a földön ülve szemeben könnyekkel.
-Mi történt?-érdeklődtem aggodalommal a hangomban.
-Ahogy próbáltam vezetni a labdát megbotlottam és ráestem a bokámra.-nézett sírva ránk-Nagyon fáj.
-Ne aggódj minden rendben lesz.-nyugtattam- Ádám szólj az egyik tanárnak!
-Perc és jövök!-szólt majd elsietett.
-Megtudod mozdítani?-hajolt le Zoli is.
-Nem.-gördült le még egy könnycsepp a szeméből.
-Ákos drágám mi történt?-jött oda hozzánk az egyik tanárnő Ádámmal.
-Andi néni elestem és nem tudom mozdítani a lábam.-nézett az említett végtagjára a gyerek.
-El kell vinni a balesetire.-mondta egyből a tanárnő.
-Majd én elviszem.-ajánlottam.
-Tényleg?-hallottam meg a meglepődést Ákos hangjában.
-Tényleg.-biztosítottam, majd térdhajlatához és a hátához nyúltam, hogy fel tudjam emelni az ölembe.
-Köszönjük uram!-hálálkodott a tanárnő-Értesítem az anyukát, hogy menjen a kórházhoz.
Mikor kiértem a kocsimhoz beültettem Ákost a hátsó ülésre, és becsatoltam a biztonsági övet.
-Tíz perc és a kórháznál leszünk.-nyugtattam fiam.
-Köszönöm Balázs.-mosolygott rám könnyes szemekkel.
Bárcsak apának hívna! Alig varom, hogy megtudja az apukája vagyok.
-Haver hívj a vizsgálat után.-mondta Zoli mikor beültem a kormány mögé.
-Majd hívlak.-feleltem neki és beindítva a jármű motorját kihajtottam az iskola parkolójából egyenesen a kórház irányába.

Köszönöm, hogy ennyien elolvastátok eddig a történetem. 

Épp ezért hálám jeléül itt a következő rész.

                                                                    xoxo:

                                                                                          -B