Lili szemszöge:

-Lili ébredj! - riadtam fel Balázs hangjára.

-Mi történt? - kérdezem szememet törölgetve.

-Elaludtál. Kihozták Ákost a műtőből, most viszik át egy steril szobába. Azt mondták, hogy bemehetünk hozza. - ismertette velem a tényeket.

-Végre. - könnyebbülök meg - Hol a lányod? - nézek körbe.

-Zoli eljött érte, mert mar nagyon álmos volt.

-Értem. - bólintottam.

-Na gyere menjünk be Ákoshoz. - nyújtotta nekem kezét, amit megragadva felkászálódtam a kényelmetlen kórházi székről.

A szobához érve nagy levegőt vettem, és beléptem. Ákos ott feküdt gépekre kötve.

A látványtól újra kicsordultak a könnyeim.

Az egyetlen kisfiam most itt fekszik.

Beljebb mentem az ágyához és megfogtam a kezét, Balázs is ezt tette csak a másik oldalon.

-Kincsem! - pusziltam meg homlokát.

-A...Anya..-mondta elhaló hangon.

-Életem, hogy érzed magad?- érdeklődtem.

-Szarul. Hol van apa? - kérdezte.

-Itt vagyok Ákos. Sajnálom. Nem kellett volna megvennem azt az autót. Az egész az én hibám. - hajtotta le fejet Balázs.

-Ez nem igaz apa. - mosolygott rá Ákos.

-Lili? - hallottam meg az ajtóból egy hangot.

-Dávid. - mentem oda hozzá és pusziltam meg száját miközben átöleltem.

-Hiányoztál. - mosolyog rám.

-Te is nekem.

-Hogy van Ákos? - jött beljebb.

-Gyere kérdezd meg tőle. - húztam oda fiam ágyához.

-Hogy vagy? - kérdezte Ákostól.

-Kössz jól.

-Ákos tisztelettudóbban! - néztem rá szigorúan.

-Bocs. - húzta el száját.

-Te mit keresel itt?- intézte szavait Dávid Balázshoz.

-Talán valami gondod van vele? - húzta fel egyik szemöldökét a fiam apja.

-A te hibád, hogy Ákos idekerült. Te vetted meg neki azt a hülye kocsit! - emelte fel Dávid a hangját.

-Nem apa hibája, hanem az enyém. Én nem figyeltem eléggé az útra. - mondta Ákos.

-Na jó nekem ebből elegem van. Húzok innen. Lili jössz? - nézett rám.

-Ákos hamarosan visszajövök ígérem. - pusziltam meg fiam homlokát.

-Szeretlek anya.

-Én is szeretlek életem. - mondtam és kileptem a szobából.

A lakásig taxival mentünk. Dávid nem nagyon akart hozzám szólni csak a kezemet fogta.

-Dávid mi a baj? - kérdeztem mikor beléptünk a bejárati ajtón.

-Még te kérdezed? Arra érek oda, hogy ott vagytok együtt Balázzsal és egymásra mosolyogtok. Szerintem te meg mindig őt szereted. Ezért nem jöttél még hozzám. - vágja az arcomba.

-Pedig én hozzád akarok menni! - mondtam a szemébe.

-Akkor házasodjunk össze két hét múlva. - tanácsolja.

-Jó. Ha ennyire szeretnéd. De csak, hogy tudd én téged szeretlek. -öleltem magamhoz.

-Sajnálom, hogy így kibuktam, de elborult az agyam mikor megláttalak vele. - enyhül meg a hangja és derekamra teszi kezét.

-Tudom. Megértem. - mondtam, ő pedig ajkamra tapasztotta száját.

Sziasztok! 

Remélem ez a rész is elnyerte tetszéseteket. 

XOXO

            -B