Lili szemszöge:

Abban a pillanatban, hogy tudatosult bennem Ákos távol léte jegyet foglaltam egy Budaperstre tartó gépre. Muszáj visszaszereznem. Halott vagyok nélküle. Nem élek a fiam nélkül.
Gyorsan bedobáltam egy kisebb bőröndbe pár ruhát és már mentem is ki a nem rég rendelt taxihoz. Mikor beszálltam hívást indítottam telefonomról.
-Szia Lili!-köszön bele Dávid.
-Ákos elment.-mondom köszönés nélkül-Utána kell mennem. Vissza kell hoznom.-hadarom.
-Hol vagy most? Odamegyek.
-A repülőtérre tartok és egy óra múlva indul a gépem Budapestre.-közlöm vele.
-Várj meg megyek veled.-mondja vőlegényem.
-Nem kell. Csak megyek és jövök, de a fiam nélkül nem szándékozok visszajönni. Egy max két nap és itt leszel.-avattam be tervembe.
-Jól van. Vigyázz magadra. Szeretlek.-búcsúzkodik.
-Sietek. Ígérem.-mondtam és kinyomtam. Talán nem veszi észre, hogy én nem mondtam ki azt a bizonyos szót.
A reptérre érve gyorsan kifizettem a taxit és már rohantam is, hogy be tudjak csekkolni. Bőröndömet leadva sétáltam a megfelelő repülőhöz, hogy beszálljak.

Budapest:

Az út hamar eltelt. Amint megkaptam a bőröndöm leintettem az épület előtt egy taxit és gyorsan bediktáltam a régi lakásom címét.
A sofőr rekord idő alatt szállított a megfelelő helyre szállított. Fizetes után felbaktattam az emeletre és kulccsomómról előkeresve a kulcsot kinyitottam a bejárati ajtót és beléptem a már oly rég nem látott lakásba. Leraktam a bőröndöt a kanapé mellé, majd felkapcsoltam a villanyt.
10 éve, hogy nem jártam itt. Annyit tudok, hogy az öcsém használja néha mikor feljön és anya szokott időnként jönni, hogy kitakarítson, de semmi nem változott.
Előketestem a régi kocsimnak a kulcsát és bezárva a bejárati ajtót lementem a házsorhoz tartozó garázsok megfelelőjéhez. Ott bepattantam az autóba és kihajtottam. Visszazárva a garázsájtót újra beültem és gyorsan hajtottam Balázs házához. Talán még mindig ott lakik.
A sebességkorlátot többször átlépve fél óra alatt értem oda. Kikapcsoltam az övemet, kiugrottam az autóból, majd berohantam a nyitott kapun, fel a lépcsőn és benyitottam.
-Hol a fiam Dzsudzsák?-kiabáltam idegesen, mire megpillantottam őket.
Sokan voltak ott. Lizi, Gera Zoli, Szalai Ádám, Balázs és Ákos. Nem is láttam a lányát. Biztos az anyjával van.
-Anya? Te mit keresel itt?-kérdezte a fiam értetlenül.
-Lili?-állt fel Balázs. Lizi csak nézett, nem szólt semmit.
-Ákos pattanj megyünk!-mentem közelebb kiabálva.
-Lili megtennéd, hogy nem ordibálsz, mert itt alszik a lányom.-mutat Balázs a kanapén sziszogó kisgyerekre.
-Nem érdekel. Elviszem a fiam.-közöltem rendületlenül.
-Anya én itt maradok.-állt most már fel Ákos is.
-Azt már nem.-szögeztem le.
-Lili gyere velem.-jött oda hozzám Lizi és megfogott a karomnál, majd kivezetett az ajtón-Mi történt? Miért vagy ilyen?-faggat.
-Ákos megszökött. Egy hülye levélben közölte, hogy eljön az apjával.-kiabáltam.
-Annak alapján amiket mesélt én is ezt tettem volna.-közli velem nyersen.
-Mi?-kérdezek vissza.
-Hallottad. Ákos mindent elmondott. Még azt is, hogy mennyire ellenezted a focizását, pedig régen támogattad.-mondja a szemembe.
-Te ezt nekem ne mond-vágom oda-Egyébként nem látom a gyereked. Hol van? Otthon hagytad?-mondom neki indulatosan, de az egyből elszállt mikor megláttam egy legördülő könnycseppet a szemében.
-Képzeld meghalt.-közli sírva.
-Mi történt?-lágyulok meg egyből.
-A távozásotok után két hónappal elvetéltem. Meg kellett szülnöm a halott kisbabámat, érted? Te pedig nem voltál itt, hogy támogass. Egy ideig hívogattalak, de mikor folyton kisípolt befejeztem.-sírt jobban.
-Jézus Lizi annyira sajnálom.-öleltem meg ő pedig csak zokogott.
-Köszönöm. Egyébként már úton van a következő baba.-tette kezét hasára.
-Te terhes vagy?-kérdezem döbbenten.
-Igen. Zolival már 10 éve együtt vagyunk és azóta próbálkozunk az újabb babával és most összejött.-mondja könnyeit törölgetve.
-Hány hónapos?-érdeklődök mosolyogva.
-Négy.-mondja boldogan.
-Zoli tudja?-kérdezgetem tovább.
-Igen, de azt nem, hogy ikrek lesznek.-sutogja, hogy véletlenül se hallják meg a bentiek.
-Úr Isten. Gratulálok.-ölelem át ismét.
-Köszönöm.-ölelt vissza-Most pedig mesélj miért akarod elvinni Ákost Balázstól?-tol el magától.
-Mert nem szeretném, hogy ő és a felesége közelében legyen.-mondom ki nyiltan.
-Milyen felesége?-kérdezi értetlenül.
-Hát a felesége akivel közös lányuk van.-közlöm vele.
-Te nem tudod?-nyílik tágra a szeme.
-Mit?-kérdezel vissza.
-Miután elmentetek Balázs nagyon durván inni és nőzni kezdett.-kezdte-Majdnem a karrierjére ment a sok balhé amit okozott.-szám elé tettem kezem ámulatomban-Aztám egyszer csak egyik napról a másikra befejezte és közölte, hogy neki kell egy család. Rá egy hétre örökbe fogadta Dórit akit a saját lányaként szeret és nevel. Gondoskodik róla, ellátjatja és tiszta szívéből szereti. Teljesem egyedül, miközben focizik. Bár most már inkább csak edző.-meséli el nekem Balázs életét.
-Jézus.-mondom döbbenten.
-Ha tudnád, hogy Zoli, Szalai és Nagy Ádám hányszor támogatta haza holt részegen miközben a ti neveteket mondogatta és, hogy mennyire szeret és hiányoztok neki?-mondja Lizi.
-Jézus.-hajtom le a fejem.
-Elfogadsz egy tanácsot?-kérdezi.
-Persze.
-Szerintem hagyd, hogy Ákos itt maradjon pár napig. Aztán majd ha megunja visszamegy hozzád.-tanácsolja.
-De nem akarom itt hagyni.-mondom szomorúan.
-Engedd, hogy egy kicsit az apukájával legyen. Te tudod a legjobban, hogy mennyire is szerette mindig Balázst. Már az előtt mennyire rajongott érte. Utána meg csak még jobban szerette.-emléleztet Lizi.
-Tudom.-mondom szemébe.
-Akkor meg?-kérdezi.
-Jó maradhat.
-Na gyere mondjuk el nekik.
Amint beléptünk az ajtón Ákos reménykedő tekintetét láttam megy egyből.
-Maradhatsz.-mondom nehezen.
-Imádlak anya te vagy a legjobb.-jön oda hozzám és ölel meg.
-Tudom.-ölelem át őt én is-De nekem most mennem kell, mert semmi keresnivalóm nincs itt. Úgyhogy sziasztok!-intek, megfordulok, makd kisétálok az ajtón.
-Lili!-hallom meg hátam mögött Balázs hangját, mire megfordulok és bevárom, hogy elém érjen.
-Igen?
-Köszönöm, hogy itt maradhat.-kezd hálálkodni.
-Szívesen, de azért nagyon ne rontsd meg.-mosolyodok el.
-Nyugi nem fogom.-húzza ő is mosolyra száját.
-Nekem most mennem kell. Szia Balázs!-köszönök el tőle.
-Ne siess annyira.-mondja és magához húzva karjakba zár.
Oly régen nem éreztem már ezt a melegséget, mint amit az ő karjában szoktam. Ezért visszaöleltem. Nem tudom miért. Nem lett volna szabad.
-Talán ezt nem kellett volna.-tolom el magamtól.
-Sajnálom, de nem tudtam megállni.-kér elnézést.
-Nem haragszom, de most már mennem kell. Szia!-köszönök el ismét, majd távozok.

OMG!
1002 szó. Még sosem írtam ilyen hosszú részt. Remelem ez is elnyerte tetszéseteket. 

XOXO
     -B