Ákos szemszöge:

A veszekedésünk óta nem beszéltem anyámmal és Dáviddal.

Utálom Dávidot. Teljesen ellenem hangolja anyát és ezt ő nem veszi észre. Folyton a hülye vőlegényének ad igazat, ha veszekedünk. Mióta megismerkedtek teljesen megváltozott anya is. Előtte is ellenezte, hogy focizzak, de azóta még jobban, és nem érti meg, hogy nekem ez miért olyan fontos. Ez az egy dolog ami valamilyen szinten összeköt az apámmal. Akivel azóta nem találkoztam, hogy Bologna-ba költöztünk. Annyit tudok róla, hogy van egy lánya aki nagyon aranyos. A testvérem. Sok képet láttam már róla apa Facebook oldalán. Rohadtul szeretnék már vele találkozni, vagy legalább felvenni vele a kapcsolatot. Ezért is jelentkeztem a Bologna fc-hez, mert hallottam, hogy apa egyik barátja Nagy Ádám is ott focizik és így ő általa talán sikerül. Amilyen mázlim van felvettek és behívtak egy próba edzésre.

Most is pont oda tartok. Anyának nem is mondtam hova megyek, mert akkor tuti kiakadna é kiabálna. Amit nem igazán akarok.

Gondolatmenetemből a lefékező taxi szakít ki, ami jelzi, hogy elértem úti célom végét a stadiont. Kifizetem a fuvardíjat és kiszállok a járműből, majd besietek. Az ötözőben magamra öltöm az edzőcuccom és elindulok a pálya irányába. Ahol már szinte mindenki ott várta, hogy megérkezzen az edző.

-Szia, te biztos Hantos Ákos!- jött oda hozzám egy barna hajú srác.

-Szia!- köszöntöttem- Bocsi, de ismerjük egymást?-kérdeztem szemöldököm ráncolva.

-Fede Russo!- nyújtotta kezét, amit el is fogadtam- Év vagyok a három újonc közül az egyik, pont mint te.

-Örülök, hogy megismerhetlek Fede, de ha hárman vagyunk akkor hol a harmadik?-néztem körbe.

-Ott.- biccent fejével a hátam mögé, megfordulok és meglátok egy kb velünk egy idős srácot aki felszegett fejjel bemelegít és nem hajlandó senkire se ránézni.

-Üdvözlök mindenkit a mai edzésen!-jön ki az ajtón az edző- Köszöntök minden újoncot aki elnyerte a megtiszteltetést, hogy a nagycsapatban játsszon. Remélem nem kell bennetek csalódnunk.

-Nem uram!-mondja a harmadik srác akinek a nevét még mindig nem tudjuk.

-Örülök, most pedig nekem mennem kell csapatunk egyik legjobb hanem a legjobb játékosa fogja ma tartani az edzést. Köszöntsétek Nagy Ádámot.-konferálta fel.

-Köszönöm edző bá', de itt mindenki a legjobb.-mondta mosolyogva Ádám aki szinte semmit sem változott tíz év alatt.

-Ne szerénykedj fiam!-ütögette meg a hátát az edző- Én pedig most elköszönök sziasztok!-búcsúzott el és távozott.

-Na hát akkor kezdjünk is bele, de mindenek előtt köszöntétek egyik legjobb barátomat aki ma megtisztel bennünket a jelenlétével Dzsudzsák Balázst.- apukám neve hallatán kihagyott egy ütemet a szívem. Oly sok évig nem láttam és most a foci miatt újra találkozunk nagyon boldog vagyok- És persze eljött vele imádnivaló kislánya Dóri is.-mondta ki a húgom nevét.

Ekkor pedig kinyílt az ajtó és egy kislány szaladt ki rajta egyenesen Ádámhoz, aki ölébe vette, mögötte pedig megjelent az apukám akit már tíz éve nem láttam. Zsebre tett kézzel jött ki a fűre. Nem sokat változott ennyi év alatt, max annyi, hogy körszakálla lett.

Vajon felismer? Vajon emlékszik még rám? Vajon szeret még?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben mikor észrevettem, hogy kiszúrt a tömegből.

Arcára egy hatalmas mosoly húzódott miközben Ádám mellé lépett, de közben egész végig a szemembe nézett.

-Sziasztok! Dzsudzsák Balázs vagyok! Örülök, hogy itt lehetek és megnézhetem hogyan fociztok.-mondja végig mosolyogva.

-Na srácok kezdjünk neki!-tapsolt kettőt Ádám-Kezdésnek jöhet öt kör a pálya körül.

Másfél órával később:

Kifáradva és teljesen kifulladva dőlök hátra a pálya füves talaján, miközben már majdnem mindenki bement az öltözőbe.

-Boldog vagyok, hogy focizol.-hallom meg édesapám hangját.

-Felismersz?-kérdezem boldogan.

-Persze, hogy fel. Téged bárhol felismernélek Ákos.-ült le mellém- Ugye tudod, hogy nagyon hiányoztál?-nézett rám komoly arccal.

-Tényleg? Azt hittem már rég elfelejtettél.-hajtom le fejem.

-Ákos nézz rám-mondja komolyan- Attól a naptól kezdve, hogy találkoztunk a meccsen minden nap gondolok rád. Hisz te vagy a fiam. Egy rész belőlem.-néz szemembe.

-Te is nagyon hiányoztál. Mikor ideköltöztünk éjjelente mindig sírtam utánad.

-Az egész az én hibám.-mondja apa komoran.

-Hallottam, vagyis anya elmesélte mi történt, de én mindig is kíváncsi voltam a te verziódra is.-mondom hatrozottan.

-Majd később elmesélem. Inkább mond, hogy van anyád?-kérdezte érdeklődve.

-Lehetne, hogy ne beszéljünk anyáról?-kérdezem kicsit komoran.

-Mi a baj?-vált egyből aggódóra apa.

-Mi nem a baj?-kérdezek vissza.

-Ezt, hogy érted?

-Úgy, hogy anyával folyton veszekszünk. Most is a tudta nélkül vagyok itt, mert megtiltotta, hogy focizzak.-hajtom le fejem.

-Miért?-érdeklődik apa.

-Mert minden szinten el akar szakítani tőled. Főleg mióta ott van neki Dávid aki előszeretettel segít neki ebben.-mondom mérgesen.

-Ki az a Dávid?-most már apa hangja is megváltozott kicsit.

-Anya vőlegénye. Már kb két éve együtt vannak és múlt hónapban a születésnapján megkérte a kezét.-ecsetelem a sztorit.

-Férjhez megy?-kérdezi apa, de nem tudok neki válaszolni, mert hozzánk szalad a kislánya.

-Apucii.-öleli meg apa nyakát.

-Mond angyalom.-ülteti le ölébe apa.

-Ki ez a bácsi?-mutat rám aranyosan mitől mosolyognom kell.

-Dóri ő nem bácsi, hanem Ákos a testvéred.-néz rám apa.

-Te vagy a testvérem.-áll fel apa öléből és odajön hozzám, majd kis kezeit arcomra helyezi.

-Igen. Ákos vagyok! Neked mi a neved?-nézek rá mosolyogva.

-Dóri.-mondja és átöleli nyakam. Már most imádom a kislányt.

-Hol az anyukád Dóri?-kérdezem érdeklődve, mert nagyon kíváncsi vagyok rá.

-Engem apuci örökbefogadott mikor még baba voltam.-megy oda apához és átöleli.

-Tényleg?-nézek apára.

-Igen tényleg. Mikor elmentetek anyáddal nagyon magányos lettem. Sok rosszat csináltam amire nem vagyok büszke, de aztán egy nap hozzám került Dóri.-puszilja meg a kislány arcát.

-Ákos te mit keresel itt?-hallom meg annak a személynek a hangját akit a világon a legjobban utálok.