Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2. Évad 10. Rész/ Epilógus

Lili szemszöge:

Két héttel később:

Ebben a pár hétben nagyon sok minden történt.
Először is Ákost három nap múlva kiengedték, majd Balázsnál lábadozott, miközben apja körülugrálta.
Az esküvőm holnap lesz. Hozzá megyek Dávidhoz. Nehéz volt megszervezni, de sikerült. 

Ki kellett választani a meghívókat, az asztal díszeket, a virágokat és persze a zenét. Meg, hogy hol legyen megtartva és persze a legfontosabb a ruha amiről nagyon nehezen tudtam eldönteni, hogy milyen legyen. De a legjobb, hogy segítségemre volt benne anya aki ezért feljött Pestre.

Meg persze Lizi, akinek már szépen növekszik a hasa. 

Ragaszkodott hozzá, hogy tartsunk lány búcsút. Amit én teljesen feleslegesnek tartottam, de ő mindenképpen ragaszkodott hozzá. 

Ezért az esküvő előtti délután összepakoltunk pár ruhát és elmentünk az Újpest hotelbe, mivel Lizi kikötötte, hogy nem maradhatunk otthon, mert akkor odajöhet Dávid és az nem jó.

-Lili jössz már? - lelkesedett legjobb barátnőm mikor kiértem a kapun, ő pedig ott parkolt a kocsijával.
-Itt vagyok, csak nyisd ki a csomagtartót. - mondtam.
Cuccom bepakolása után bepattantam Lizi mellé az anyósülésbe ő pedig rátaposva a gázra elindult a hotel irányába.
-Olyan jó lesz hidd el! - lelkesedett mint egy tinilány.
-Tuti..
-Na legyen már egy kis buli hangulatod. Tudod mit fogunk csinálni? - húzta fel szemöldökét.
-Na mit? - kérdeztem rá előre félve a választól.
-Amit régen szoktunk még a gimiben. Annyi filmet nézünk meg, és annyi popcornt eszünk amennyi belénk fér. És közben dumálunk egy jót. Hát nem nagyszerű? - kérdezte izgatottan.
-De szuper. - mosolyogtam.
Az út további része csendben telt.
Mikor odaértünk a recepción bejelentkeztünk, majd lifttel felmentünk a lakosztályunkba és ledobtuk a bőröndöket.
-Hát nem gyönyörű? - lépett ki az erkélyre.
-Nagyon. - mentem oda hozzá és leültem az egyik nyugágyra.
-Na ne álldogáljunk csak itt. Öltözzünk át pizsibe és kezdődhet a filmmaraton. - csapta össze két tenyerét Lizi, majd besietett.
Én is ugyanígy cselekedtem. Behúztam a bőröndöm a nekem szánt szobába és kicipzározva azt kivettem belőle a pizsim. Ami egy sima egyszerű bő pólóból és rövidnadrágból állt.
Mikor vissza kimentem a nappaliba Lizi már keresgélt a rengeteg film között.
-Találtál valamit?- néztem rá érdeklődve.
-A Rossz anyák jó lesz? - kérdezte a CD-ék között turkálva.
-Persze. - mondtam és befészkeltem magam a kanapéra amire szépen le volt rakva két takaró, és két párna.
-Na kész. - mondta Lizi és ő is elterült a kanapén, majd beindította a filmet.
Épp vége lett a filmnek mikor Lizinek rezgett a telefonja.
-Mindjárt. Egy pillanat. -szólt bele, aztán már bontotta is a vonalat - Lili ne haragudj, de le kell ugranom a töltőmért, mert otthon hagytam és Zoli most hoztam utánam.
-Oké.
Mikor Lizi kilépett az ajtón, felkeltem és elmentem addig a mosdóba.
Dolgom elvégezte után visszamentem a kanapéra és már épp lefeküdtem volna rá mikor újra kinyílt a lakosztály bejárati ajtaja.
-Gyors voltál. - mondom háttal Lizinek.
-Tudom. - hallottam meg annak az embernek a hangját akire nem számítottam volna.
-Mit keresel itt Balázs? - fordulok vele szembe - Hol van Lizi?
-Nem hagyhatom hogy feleségül menj Dávidhoz Lili. - jön közelebb.
-Ez jutott volna akkor eszedbe mikor tíz évvel ezelőtt enyelegtél az öltözőben egy szőke csajjal. - vágom hozzá vádlóan.
-Nem is engedted, hogy megmagyarázzam.
-Mert, nem akartam hallani. - mondom őszintén.
-Lili én még mindig szeretlek téged. - jön még közelebb.
-Balázs ne mond ezt. Most ne. Kérlek. -mondom szemébe, és felállok eddigi helyemről.
-Akkor csókolj meg, és mond, hogy semmit nem jelentek már számodra. - most már csak 20 centiméter választott el tőle.
-Nem tehetem. Holnap férjhez megyek. - hajtom le fejem.
-Akkor majd én. - mondja, felemeli állam és ajkait oly sok idő után ismét ajkaimra tapasztotta.
Először lassan csókolt, érzékien, majd mikor visszacsókoltam elmélyítette és egyre hevesebben kezdte falni ajkaim. Egy idő után már a kanapén tornyosult fölém és csókolt ahogy csak bírt.
Levegő hiánya miatt kénytelenek voltunk elválni egymás ajkaitól.
-Balázs.. - kapkodtam levegő után - Nem tehetem.
-De igen. Még nem mentél férjhez. - mondja majd újra ajkaimnak esett.
Ezúttal felemelt én pedig dereka köre kulcsoltam lábaim ő pedig meg sem szakítva csókunkat lépkedett be a szobámba, majd ledöntött az ágyra fölém tornyosult, és újra elvesztünk egymás csókjaiban és érintéseiben, annyi év elteltével.

Reggel:

A nap sugarainak gyenge fénye világított be a vékony függönyön keresztül.
Hátamat pedig egy kéz simogatja, amitől beugranak az éjjel történt dolgok.
Olyan hirtelen ugrok fel, mint akit hideg zuhany ért.
-Lili? - hallom meg Balázs hangját.
-Úristen. Hogy tehettem ilyet? - szörnyülködtem.
-Nem tettél semmi rosszat azzal, hogy velem voltál. - célzott az éjjelre Balázs.
-Te csak azt hiszed. - szóltam neki vissza, majd bőröndömhöz mentem és kivettem belőle a mára bekészített melegítőszettet, és gyorsan magamra vettem.
-Nem mondhatod, hogy rossz volt. - jött utánam Balázs mikor már kifele húztam a bőröndöm az ajtó irányába -Szeretlek Lili! - kiabál utánam.
-Én is Balázs, de nem csalódhatok benned ismét. Annyi év után végre csak boldog szeretnék lenni. Talán baj? - mondtam szemébe miközben könnyeim már folytak.
-Megadhatom neked a boldogságot amit annyira szeretnél, csak hagynod kell. - jön oda hozzám.
-Már késő. Mennem kell. - és ezzel elhagytam a helyiséget.
Bepattantam egy a hotel előtt parkoló taxiba és lediktáltam a sofőrnek a helyszínt.

Órákkal később:

-Mit mondott mielőtt lefeküdtetek? - kérdezte Lizi miután felhúzta az esküvői ruhám cipzárját.

-Hogy szeret. 

-Te is szereted? - kérdezi és szemembe néz.
-Igen. - hajtom le fejem.
-Akkor miért mész hozzá Dávidhoz? - kérdezősködik tovább.
-Mert nem szeretnék újra csalódni. - mondom az egyszerű választ.
-Honnan tudod, hogy csalódnál benne megint? Honnan tudod, ha meg sem próbálod? - zúdítja rám további kérdéseit.
Épp válaszolnék mikor kopogtatnak az ajtón.
-Anya itt az idő. - hallom meg fiam cseppet sem boldog hangját.
-Jövök. - lépek ki az ajtón.
-Gyönyörű vagy anya. - ad egy puszit arcomra.
-Köszönöm életem. - ölelem meg.
-Csak tudod jobban örülnék ha apához mennél feleségül és végre ismét egy család lehetnénk. - mondja szemembe.
-Ákos ezt már megbeszéltük. - mondom és felhangzik a bevonuló zene.
Belekarolok fiamba és úgy indulok meg az oltárhoz.
A sorok között megpillantom a családomat és a barátaimat.
Gera Zoli, Szalai Ádám, Nagy Ádám és az összes többi válogatott focista ott volt. Kivéve Balázst. Mosolyogva, de mégis csalódottan néztek rám. Ők voltak akik végig kísérték az egész kapcsolatunkat.
Ott volt Zoli mellett Lizi is aki szintén úgy nézett mint a többi focista.
Anyukám is ott állt könnyeivel küzdve, és mosolyogva.
Végül pedig megpillantottam Dávidot, aki ott állt az oltárnál szmokingban.
-Még meggondolhatod magad anya. - súgja fülembe fiam mikor átnyújta kezem Dávidnak.
-Gyönyörű vagy. - puszilja meg arcom jövendőbeli férjem.
-Azért gyűltünk itt ma össze, hogy.....- kezdte a pap a szöveget.
Konkrétan semmit sem hallottam, csak az elmúlt húsz év történései jártak az agyamban.
Mikor megismertem Balázst, barátok lettünk. Elhívott randizni, utána megcsókolt. Majd együtt jártunk a gimi végéig. Mikor is lefeküdtünk utána pedig közölte, hogy elmegy Törökországba focizni. Majd megtudtam, hogy terhes vagyok. Örültem, mert megérkezett szerelmünk gyümölcse, Ákos. Majd mikor elmentem a fiammal és Lizivel arra a meccsre és annyi év után ismét találkoztam vele. Mikor eltört Ákos lába és ő elvitte a kórházba. Mikor elmondtam a fiunknak, hogy Balázs az apukája. Mikor balesetet szenvedett Balázs és utána minden olyan jó volt. Majd mikor megláttam azzal a lánnyal. Tényleg nem hagytam, hogy megmagyarázza. Lehet, hogy akkor most boldog házasok lennénk és lenne még egy gyerekünk.
-Most szólaljon fel aki tiltakozik e házasság ellen, vagy hallgasson örökre. - szakított ki gondolataim közül a pap.
-Én tiltakozom. - hallom meg hangját - Nem mehetsz hozzá Lili. Szeretlek és te is szeretsz engem.
-Igaza van Lili. - csatlakoztak hozzá a focisták és Lizi is - Szeretitek egymást.
-Szereted apát anya. Nem tiltakozhatsz. - csatlakozott hozzájuk Ákos is.
-Szereted őt Lili? - kérdezte Dávid.
-Igen. - hajtom le fejem és kicsordul egy könnycseppem.
-Akkor legyetek boldogok. -puszilja meg homlokom.
-Köszönöm. - mondom neki.
-Ugyan. -legyintett - Gyere Dzsudzsák most legyél nagyfiú és vedd el feleségül! - kiabál Balázsnak.
-Ezer örömmel. - indul el felénk a vendégek közül pedig akik Dávidhoz tartoztak elhagyták a helyet. Így csak anya, Ákos, Lizi, az öcsém és a focisták maradtak velünk. Meg persze az időközben Ákos ölébe ugró Dóri.
-Szeretlek Lili. - jön oda Balázs és megcsókol.
-Én is szeretlek. - mondom miután ajkaink elváltak egymástól.
-Most akkor össze kell adni önökat vagy sem? - kérdezte az eddig csendben lévő pap.
-Igen. - mondta Balázs és megfogta kezem.
-Nos akkor. - kezdte a tiszteletes - Hantos Lili, fogadod hites férjedül az itt megjelent Dzsudzsák Balázst és szereted, támogatod, mellette leszel jóban rosszan, egészségben betegségben, míg a halál el nem választ?
-Fogadom. - mondom hatalmas mosollyal arcomon.
-Dzsudzsák Balázs, fogadod hites feleségedül az itt megjelent Hantos Lilit és szereted, támogatod, mellette leszel jóban rosszban, egészségben betegségben, míg a halál el nem választ?
-Fogadom. - mondja Balázs is mosolyogva.
-Akkor ezentúl férj és feleség vagytok. Balázs megcsókolhatod a menyasszonyt. - zárja le a pap.
Újdonsült férjem nem ellenkezett. Megfogta derekam hátra döntött és ajkait enyémekre tapasztotta, ezzel megpecsételve örök szerelmünket.
-Mostantól Dzsudzsák Lili leszel. - mondja mikor ajkaink elválnak egymástól.
-Tudom. - puszilom meg száját.
-Arra gondoltam, hogy mi lenne ha végre Ákos is megkaphatná a nevem, és örökbe fogadhatnád te is Dórit. - ajánlotta - Persze csak ha te is akarod.
-Persze, hogy akarom. Úgyis megszerettem a kislányt.
-Köszönöm.
-Apuci! - hallottuk meg Dóri hangját aki Ákos ölében volt még mindig.
-Mondd életem.
-Akkor Lili most az anyukám? - néz rám édes szemeivel.
-Igen. Az anyukád vagyok. - pusziltam meg arcát.
-Ez az! Most mar nekem is van anyukám. - tapsikol.
-Pontosan. Most már mind egy család vagyunk. - ölel át hármunkat Balázs.
-Örökké. - mondom ki a bűvös szót.
-Örökké. - mondja Balázs is, és megcsókol ezzel hitelesítve az előbbi szavakat.

   

                                                                    THE END

SZIASZTOK! 

HÁT ELÉRKEZTÜNK A VÉGHEZ. BALÁZS ÉS LILI ÚJRA EGYMÁSRA TALÁLT. ÉS BOLDOGAN ÉLNEK MÍG MEG NEM HALNAK. 

REMÉLEM EZZEL AZ UTOLSÓ RÉSSZEL IS ELNYERTEM A TETSZÉSETEKET.

XOXO:

-B

UI.: VÁROM A VÉLEMÉNYETEKET A KOMMENT RÉSZNÉL. 

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro