Lili szemszöge:

-Anya mikor indulunk már?-türelmetlenkedett Ákos a kanapén ülve.

-Ákos életem, nem késünk el sehonnan még van legalább egy óránk, hogy odaérjünk Balázshoz.-jöttem ki a szobámból-És most, hogy te elkészültél itt az idő, hogy én is felöltözzek.-mentem be ruhámmal együtt a fürdőszobába.

Mivel még nincs olyan hideg ezért egy hátul hosszított ruhát választottam.

Balázs szemszöge:

Egész nap vártam, hogy végre jöjjenek Liliék. Végre találkozhatok úgy Ákossal, hogy már mindent tud. Alig várom, hogy apának szólítson.

Amikor régen jártunk Lilivel mindent elterveztünk. Mindig azt mondtuk, hogy nagy családunk lesz legalább három gyerekkel, de hát ez nem jött össze. Most viszont minden erőmmel azon leszek, hogy visszaszerezzem és egy család legyünk. Ákos, Lili és én.

Elmélkedésből a telefonom csengése szakított ki. Ami Nagy Ádám haverom számát írta ki.

-Mond!-szóltam bele miközben kihangosítottam a készüléket.

-Csá! Csak azt szeretném kérdezni, hogy minden rendben van-e?-érdeklődött.

-Minden. Nem rég fejeztem be a főzést. Épp most terítek.-raktam szét az étkezőasztalon a tányérokat és az evőeszközöket.

-Te aztán nagyon le akarod nyűgözni a fiadat.

-Le hát.-adtam az egyszerű választ-Zoliról tudsz valami?-érdeklődtem mások haverom felől.

-Egész nap nem hallottam felőle..-mondatát a csengő szakította félbe.

-Ádám most le kell tennem megjöttek Ákosék.-nyúltam a telefonhoz.

-Sok sikert!-hallottam még mielőtt kinyomtam.

Teljesen izgatott voltam mikor az ajtó irányába mentem.

-Sziasztok!-nyitottam ajtót.

-Apa!-ölelte át derekam egyből Ákos.

-Szia kis haver!-öleltem át én is. Hihetetlen érzés először átölelni a fiam.

-Szia Balázs!-köszöntött Lili is.

-Gyertek be!-álltam el az ajtóból.

-Milyen finom illat van itt.-szippantott a levegőbe a fiam.

Lili szemszöge:

Nagyon meghatódtam mikor Ákos apának szólította Balázst. Sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik.

Balázs háza egyszerűen gyönyörű volt. Távol a belvárostól. Még idetalálni is nehéz volt.

Mikor beljebb mentem lenyűgözött a látvány, és még csak a nappaliban jártam. Szép és letisztult. Ezzel a két szóval tudnám leírni.

-Lili jössz?-szakított ki Balázs hangja bambulásomból.

-Persze.-mentem utánuk a kanapéhoz.

-Mikor szeretnétek enni?-érdeklődött Balázs.

-Én még nem vagyok éhes.-húzta maga után Ákos az apukáját.

-Ákos nyugi még sok időt tölthetünk együtt.-ült le mellé.

-Úgy vártam már, hogy nekem is legyen apukám.-mondta Áki miközben én is leültem mellé. Így most köztünk ült.

-Most már nem megyek sehova.-ölelte magához Balázs-És mikor veszik le a gipszet?

-Anya tudja és nem.-nézett rám a fiam.

-Még két hét és végleg megszabadul a gipsztől.-borzoltam össze Ákos haját.

-Az jó.-mosolygott Balázs-Kértek valamit inni?

-Én kérek.-állt fel egyből Ákos.

-Én is.-majd követtük Balázst a konyhába-Hmm, itt isteni illat van. Mit csináltál?

-Lasagne-t. Anya receptje szerint.-emelte fel a tálról a fedőt.

-Imádom anyukád főztjét.-futott össze a nyál akár már az emlékektől is.

-A nagymamám?-kíváncsiskodott Ákos.

-Igen a nagyid. Meséltem neki rólad és már nagyon várja, hogy megismerhessen.

-ÚÚ én is.

-Mit kértek?-nyitotta ki a hűtőajtaját-Van kóla, narancslé, ásványvíz és almalé.

-Én almalevet kérek.-szólt Ákos.

-Én ásványvizet.-szóltam én is.

Balázs rekord idő alatt kitöltötte az italokat.

-Mi lenne ha ti kimennétek az asztalhoz én meg vinném a vacsorát?-ajánlotta fel Balázs, mire Ákos szófogadón kibicegett az étkezőasztalhoz-Köszönöm Lili.

-Mit?-kérdeztem.

-Hogy elmondtad Ákosnak.-nézett a szemembe.

-Szívesen.-sétáltunk át Ákoshoz a másik helyiségbe.

Vacsora közben:

-Hmm. Apa ez nagyon finom.-dicsérte meg apja főztét.

-Köszönöm.

-Tényleg finom.-dicsértem én is.

-Igazából ezt tudom csak elkészíteni,mint főételt úgy, hogy ehető legyen,.-vallotta be Balázs-Mikor kikerültem Törökországba kénytelen voltam magamra főzni.

-Emlékszem régen még egy rántottát se tudtál normálisan megcsinálni.-nevettem el magam, visszaemlékezve.

-Anya olyan finoman főz.-mondta Ákos.

-Köszönöm életem.-borzoltam meg haját.

-Anyaa..-igazgatta.

Vacsora után:

-Ákos nekünk lassan mennünk kellene.-néztem a nappali falán lévő órára.

-Maradjunk még.-könyörgött.

-Ákos már fél tíz van apád is biztos fáradt már.-néztem Balázsra.

-Én még nem vagyok fáradt.-tiltakozott a fiam apja.

-Én viszont igen. Szóval menjünk.-ásítottam.

-Anya kérlek ne.-kezdett hisztizni Ákos.

-Életem ezentúl ha apukádnak van ideje bármikor találkozhattok, sőt még itt is alhatsz nála, majd ha akarsz. De most mennünk kell.-magyaráztam fiamnak.

-Vagy ha beleegyezel Ákos itt alhatna ma nálam. Holnap meg, majd délután haza viszem.-ajánlotta Balázs.

-Kérlek anya!-nézett rám bociszemekkel Áki.

-De nincs is itt cuccod.-próbáltam ellenkezni.

-Majd én adok neki egy pólót. Fürödtél otthon nem?-kérdezte Balázs Ákostól.

-Igen.

-Na már nincs is semmi akadálya annak, hogy itt aludjál.-nézett most már Balázs is bociszemekkel rám. Hogy tud egy felnőtt egyáltalán így nézni?

-Ajj Dzsudzsákok, hogy nem lehet nektek nemet mondani.-adtam meg magam.

-Szuper!! Te vagy a legjobb anya.-ölelt meg Ákos-Apa nálad maradhatok éjjelre.-nézett most apjára.

-De én most megyek, mert már nagyon fáradt vagyok és legalább fél óra az út hazáig.-mentem a bejárati ajtóhoz.

-Köszönöm Lili.-jött utánam Balázs.

-Mit?

-Hogy elmondtad Ákosnak és, hogy itt maradhat.-hálálkodott.

-Szívesen, de Balázs ne okozz neki csalódást, mert akkor tényleg nem látod többé a fiadat.-mondtam neki halál komolyan.

-Hidd el Lili eszemben sincs.-emelte meg kezét tiltakozva.

-Jól van. Én most megyek, majd holnap telefonálj, ha hozod haza. Jó éjt!-léptem ki az ajtón.

Beszálltam a kocsimba és és hazáig hajtottam.

Bő fél óra múlva már hulla fáradtam nyitottam be a lakásomba. Bezártam az ajtót és a szobámba mentem és átöltöztem a pizsamámba gondolva, hogy majd reggel letusolok. Bedőltem ágyamba és egyből magával ragadott az álom.