Lili szemszöge:

-Ákos gyere ide egy pillanatra!-kiabáltam neki a konyhából másnap.
-Jövök.-hallottam meg ahogy botladozik a gipszben. Ilyenkor annyira sajnálom- Itt vagyok.
-Valami fontosat kell neked mondanom.-ültem le vele szemben az asztalhoz.
-Mit?-nézett rám tanácstalanul.
-Ugye már nagyon régóta szeretnél találkozni az apukáddal-kezdtem bele-, ezért ma vacsorázni megyünk hozzá.
-Úristen! Anya! Végre találkozhatok apával! Te vagy a legjobb!-jött oda hozzám és ölelt át- Mi a neve? Hogy néz ki? Van róla képed?-kíváncsiskodott.
-Gyere menjünk be a szobámba ott biztos lesz, és mindent elmondok róla.-fogtam meg kezét, felálltam és szobám irányába mentem.

Amikor benyitottam Ákos egyből letelepedett az ágyamra. Mikor kicsi volt félt a sötétben és nagyon sokat aludt velem.

-Mutass képet anya!-sürgetett.

-Milyen kis türelmetlen valaki.-mentem oda az ágyam melletti szekrényhez és kinyitottam az ajtaját.

Minden régi emlékem ennek az alján van. Próbáltam úgy elrejteni, hogy ha valamit keresek véletlenül se találjam meg. A szekrény aljáról kivettem egy hatalmas borítékot tele képekkel és leültem Ákos mellé.

-Anya siess!

-Ákos eddig nem mondtam, mert nem tudtam, hogyan kellene mondanom, de ismered az apukádat. Igaz nem olyan régóta, de ismered.-mondtam a fiamnak.

-Ezt nem értem.-nézett értetlenül.

-Életem az apukád Dzsudzsák Balázs.-vettem ki azt a képet ami számomra legkedvesebb az összes közül. Akkor éjjel fogant Ákos.

-De jóó.-mosolygott és kezébe vette a fotót.

-Nem haragszol rám?-kérdeztem félve a válaszától.

-Nem anya.-ölelt át, nekem pedig egy könnycsepp gördült le arcomon.

-Úgy szeretlek.-szorítottam magamhoz.

-Én is anya nagyon. Nem hiszem el, hogy Dzsudzsák Balázs az apukám. Mióta tudja ő?-húzódott el tőlem egy kicsit.

-Ő körülbelül három hete tudja csak.-válaszoltam kérdésére.

-Akkor ma találkozunk apával?-nézett rám mosolyogva.

-Igen, de gyere, mert már hat óra és nyolcra kell hozzá mennünk.-álltam fel az ágyamról.

-Anya, apa akar engem?-tette fel félénken a kérdést.

-Hát persze, hogy akar. Tudod mióta mondogatja nekem, hogy beszeljek veled?-ültem vissza mellé.

-Mióta?

-A baleseted óta életem.-öleltem át-De most már gyere készülődni, mert apa már nagyon vár.