Balázs szemszöge:

A telefonom csörgésére riadtam fel.
-Dzsudzsák Balázs.-emeltem fülemhez, rekedtes hangon a készüléket.
-Balázs Lili vagyok.-szólt bele egykori barátnőm.
-Szia.-ültem feljebb a kanapén.
-Beszélnünk kell Ákosról.-mondta bátortalan hangon.
-Történt vele valami?-aggodalmaskodtam egyből. Úristen eddig nem voltam ilyen.
-Nincs. Csak beszélni szeretnék veled arról, hogy mikor mondjuk el neki.
-Mit szólnál ahhoz ha találkoznánk?-kérdeztem reménykedve abban, hogy láthatom.
-Én most jövök ide a táncstúdiómhoz. Ha idetudnál jönni az jó lenne.-hallottam hangján a bátortalanságot. Régen is félénk volt.
-Megyek, de hol van?-álltam fel a kanapéról és a kocsikulcsomat kerestem.
-Rákóczi út 27. Egy régebbi épület.-adta meg a címet mikor végre megtaláltam a kulcsomat.
-Akkor húsz perc múlva ott vagyok.-mentem ki lakásom ajtaján.

Lili szemszöge:

Mikor beléptem a stúdió ajtaján egyből az asztalomhoz siettem és felvettem a hifihez tartozó távirányítót. Gondoltam addig elütöm az időt míg Balázs ide nem ér.
A kedvenc koreográfiám gyakoroltam.
Épp egy forgást csináltam mikor megtekintettem Balázst az ajtóban.
-Mióta vagy itt?-kapcsoltam ki a hifit lihegve.
-Pont elég ideje, hogy lássam még mindig ugyan olyan jól táncolsz.-bókolt.
-Köszönöm, de ne bókolj.-mentem a sarokban elhelyezett kanapé irányába-Gyere ülj le. Beszélnünk kell Ákosról.
-Hogy akarod neki elmondani?-helyezkedett el mellettem.
-Nem tudom. Ezert hívtalak.-mondtam tánacstalanul.
-Mi lenne ha eljönnétek hozzam vacsorázni?-adta az ötletet.
-Tudsz főzni?-esett le az állam.
-Mikor Törökországban fociztam kénytelen voltam megtanulni.-húzta félmosolyra a szájat.
-Akkor elmegyünk.-mosolyogtam.
-Jó akkor gyertek hétre.
-Már csak két kérdésem van.-néztem szemébe.
-Halljuk.-mosolygott.
-Hol laksz?
-Holnap elküldöm a címet. Mi a másik kérdés?
-Mennyi lépcső van a lakásodnál?-tettem fel utolsó kérdésem.
-Miért?
-Tudod Ákos egy hete eltörte a lábát.-elevenítettem fel neki.
-Ja tényleg. De amúgy nem sok.
-Köszönöm Balázs.
-Ne köszönd. Hisz nekem kellene.
-Szerinted nem lesz rám mérges, hogy eltitkoltam előle ki az apukája?-hajtottam le a fejem mikor egy könnycsepp legördült az arcomon.
-Lili-emelte fel állam- nem engedem, hogy mérges legyen rad.-mondta a szemembe.