Lili szemszöge:

-Lizi mit tegyek?-roskadtam a széken tanácstalanul-Hogyan mondjam el Ákosnak?
-Beszelj Balázzsal, és majd együtt kitaláljátok.-próbált vigasztalni.
-De azt se tudom, hogy érjem el. Még a telefonszáma sincs meg.-kortyoltam bele kávémba.
-Majd én megszerzem.-adta az ötletet.
-Hogy?-néztem rá értetlenül.
-Felhívom Gera Zolit.-mondta egyszerűen.
-Honnan ismered?-kíváncsiskodtam.
-Már egy ideje találkozgatunk. Szerinted honnan voltak a jegyek?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Ezt eddig miért nem mondtad?-értetlenkedtem tovább.
-Senki sem tudta. Titok volt. Vagyis még mindig az. Szóval ne szólj róla senkinek!
-Ígérem nem szólók róla senkinek.-tettem ígéretet.
-Na akkor várj telefonálok egyet.-állt fel az asztaltól.
-Jó, de utána tudni akarok minden részletet rólatok.-kiabáltam utána.

5 perc múlva:

Már vagy öt perce, hogy Lizi elment.
Ennyi időbe telik neki megszerezni egy telefonszámot?
-Tessék.-tolt elém egy darab papírt Lizi, ezzel kiszakítva gondolatmenetemből.
-Mi tartott ennyi ideig?-érdeklődtem miközben jobban szemügyre vettem a papírt.
-El kellett mondanom Zolinak miért kell az egyik legjobb barátjának a száma.-ült le a helyere.
-Hogy mijének?-emeltem meg egy kicsit a hangom, amitől páran kérdő tekintettel néztek rám.
-Jól hallottad. Balázs, Zoli és Nagy Ádám legjobb barátok.
-Na jó nekem vissza kell mennem a táncstúdióba. Meg haza kell mennem időben, mert Daninak nyolckor megy a busza vissza Debrecenbe.-álltam fel az asztaltól és letettem a kávém árát a szalvéta alá.
-Figyelj Zoli mindenről tud. Balázs elmondta nekik.-jött utánam.
-Jó, de akkor is mennem kell. Szia.-öleltem meg majd a kocsimhoz mentem.
Mikor beszálltam elővettem a zsebembe tett számot és tárcsázni kezdtem.
-Dzsudzsák Balázs.-szólt bele a keszülékbe.