2 hónap telt el.2 rettentően hosszú hónap.Azalatt beköszöntött a november,a Halloween is véget ért,
jól összevesztem Ronnal,majdnem halálra átkoztam őt a kviddicspályán.Még szerencse,hogy Sherlock ott volt velem,ha ő nem állít le,Ront talán a Szent Mungóba szállították volna agykárosodással.
Ez az egész kviddicsmeccs egyébként McGalagony ötlete volt.Viktor Krum is eljött,csakúgy,mint Harry,Ron és Draco.Kiderült, hogy szegény Malfoy egyébként teljesen normális fiú, csak az apja tartotta őt totális ellenőrzés alatt.
Még Smith professzor is seprűre pattant,meg egy csomó korábbi roxfortos is tiszteletét tette,köztük Oliver Wood,George Weasley és Angelina Johnson is.
Ginny hajtóként brillírozott,Harry is tökéletesen játszott Viktor ellen.
A meccs békésen lezajlott,Harry csapata nyert,de Viktor kapta el a cikeszt.Lementem gratulálni a pályára,mosolyogva megöleltem a legjobb barátomat.Ront egy pillantásra sem méltattam, lazán elsétáltam mellette és üdvözöltem George-ot is.Minden szépen rendben ment.Az egész addig tartott,amíg Ron mindenféle köszönés nélkül hátulról átölelt.Azonnal lesöpörtem magamról a kezét.
-Hozzám ne érj !-ordítottam magamból kikelve.
-Nyugi,Hermione.Mi rosszat tettem ?-teljes értetlenség tükröződött az arcán.
-Még van pofád megkérdezni.Ettől azért azt hittem nagyobb az intelligenciád,Weasley.-vetettem oda félvállról.
-Hermione,elmondanád,hogy mi ez az egész ?
-Talán az,Ronald,hogy fényes nappal megcsalsz az Abszol út kellős közepén.Aggodalomra semmi ok,már túltettem magam rajta.-elindultam a sövénykapu felé,hogy végleg otthagyjam őt,de nagy meglepetésemre a csuklómnál fogva szeretett volna visszaráncigálni.
-Engedj el,most azonnal ! Mit képzelsz magadról ?-próbáltam kihúzni magam a szorításából,de nem ment.
-Ugyan már.Egy csók nem a világvége.Egyébként meg veled akarok lenni.-csábosnak szánt mosollyal bámult az arcomra.
Akkor lett elegem,muszály volt pálcát fognom rá.
Sorban hadartam az összes átkot és ártást,amelyet csak ismertem.Stuportól az expulsóig,teljesen mindegy volt.Ron már a földön fetrengett fájdalmában,de képtelen voltam leállni.Én is annyira bántani akartam,mint ahogyan ő bántott engem.
Mert elvett hét évet az életemből.
Kizártam a külvilágot.Azt még érzékeltem, hogy Harry meg sem próbált közbelépni.Csendesen figyelte a jelenetet,Ginnyvel együtt,aki majdnem csatlakozott hozzám Ron büntetésében,de Harry visszatartotta őt.
Nem láttam és nem is hallottam semmit,annyira elvakított a düh.
-Hermione,elég volt.-egy hangfoszlány úszott be a tudatomba.
Sherlock volt az.Tudtam,hogy képes lesz idejönni és leállítani.De nem,ezt be kell fejeznem.
Még mindig átkoztam Ront,már madarak csipkedték a bőrét a bűbájomtól,csakúgy,mint hatodéves korunkban.Éppen nyitottam a számat a következő átokra,amikor két erős kar elvonszolt onnan.Nem láttam a könnyektől.Valószínűleg Sherlock volt az,aki megpróbált lenyugtatni,kisebb-nagyobb sikerrel.
Megtöröltem a szemem,éppen a tónál jártunk.
Gőzöm sincs,minek hozott ide.
-Ülj le.-parancsolt rám,mire szó nélkül levetettem magam a kedvenc helyemre,vagyis a bükkfa alá.
Egy szót sem szóltam.Szórakozottan forgattam a pálcámat az ujjaim között.
-Tudom,hogy megérdemelte,de ijesztő voltál, Hermione.-ült le mellém,de előtte a vállamra terítette a fekete kabátját.
Csak bólintottam,majd összehúztam magamon az anyagot.
-Nézd,nem hibáztatlak.Mindenki ezt tette volna.-szólt,miközben a tavat bámulta.
-Szörnyű egy alak vagyok,Sherlock.Hogy voltam képes erre ? Hogyan ? Akármekkora dühöt és csalódottságot érzek,ilyet nem szabadott volna csinálnom.-újból eleredtek a könnyeim.
-Itt az ideje,hogy elmondjak neked valamit.
-Újabb titok ?-mosolyodtam el halványan.
Szomorkásan viszonyozta a gesztust,majd egy kicsit közelebb ült hozzám és bíztatóan átkarolt.
Bátortalanul a vállára hajtottam a fejem.
-Hollóhátas voltam.-jelentette ki nemes egyszerűséggel,belőlem meg kitört a röhögés.
-Ezt eddig is tudtam.Elég rádnézni.-fuldokolva kinyögtem a mondatot,mire Sherlock is nevetni kezdett.
Volt érzéke az emberekhez.Amennyire antiszociális az idegenekkel,annyire közvetlen a barátaival.
-Mi az,hogy elég rámnézni ?-hitetlenkedett.
-Tudálékos vagy,intelligens és szeretsz egyedül lenni.Soroljam még ?
-Ennyi erővel neked is oda kellett volna kerülnöd.
Az egód vetekszik az enyémmel.-büszkén megveregette a hátamat,mire még jobban nevettem.
Pontosan tudta,hogy mire van szükségem.
A figyelemelterelésre.
Tovább ücsörögtünk,pedig elég hűvös volt az idő.
Nagy meglepetésemre Ron nem jött utánunk,pedig a féltékenységi rohamai mindig is kiszámíthatatlanok voltak.Szerencsére nálam volt a láthatatlanná tévő köpeny,így gyorsan bebújtunk alá és besiettünk a kastélyba.
***
Ez pont két napja történt.McGalagony nem szerzett tudomást az esetről,egyik tanár sem vont kérdőre miatta.Valószínűleg ki is csaphattak volna,ezért már bánom is a cselekedetet.A jó hír,hogy Ron most már békén hagy,így nyugodtan és kellemesen tölthetem az időt a Roxfortban.
Rose elég furcsán viselkedik mostanában.Néha unalomból vizsgálgatom a Tekergők Térképét, amely ugye megmutatja ki hol tartózkodik.Rose pöttyét gyakran látom Smith professzor irodájában.Vannak napok,amikor csak úgy eltűnnek a térképről,pedig Sherlock és én minden este a Szükség Szobájában tartózkodunk.A Százfűlé főzet már elkészült,most a Felix Felicissel próbálkozunk,mert úgy alakult,hogy mindketten a Roxfortban maradunk az ünnepek alatt.
Nekem nincs kihez hazamennem,Weasley-ék nem valószínű,hogy örömmel látnának,habár Ginny még beszél velem,George is hetente küld levelet.
Mr Weasleyvel se lenne probléma,de úgy érzem Mrs Weasley túlságosan haragszik rám.A ,,támadásom" óta nem is jelentkezett.
Sherlock állítása szerint itt akar maradni,hogy ne legyek magányos.Idén az összes tanár elutazik rajta kívül,a tanulók közül is maximum 5-en maradunk itt,én leszek az egyedüli a Griffendélből.Legalább enyém lesz a klubhelység.
Még csak december 6-a van,de én már a pihenésen agyalok.Mondjuk van is rá okom,hiszen szokás szerint az összes tantárgyból K-t kaptam a félévre.
A szünet előestéjén,azaz december 18-án egy bál kerül megrendezésre,McGalagony vetette fel ezt az ötletet is.Kifejezetten örültem az estnek,viszont nem akartam,hogy bárki is elhívjon.Erős,független lány vagyok,egyedül is képes leszek elmenni.
Ez a péntek sem különbözött a többitől.Ugyanúgy brillíroztam bájitaltanon,mint eddig.
A gyógynövénytan mindig is kiválóan ment,a dupla átváltoztatástanról nem is beszélve.A mugliismeretet Sherlock ugyanúgy végigunta,mint eddig,én meg ugyanúgy nevettem rajta,mint az összes eddigi alkalommal.
A délután felét tanulással töltöttem,vacsora előtt még elugrottam Hagridhoz.
-Hermione,mi szél hozott ?-vadőr barátom hatalmas mosollyal,na meg egy csontropogtató öleléssel üdvözölt.
-Volt időm,úgy gondoltam,meglátogatlak.
Hiányoznak a szokásos teapartik,Hagrid.-mondtam nevetve.
Már a kunyhóban ültünk a nagy asztalnál,amikor egy furcsa zajra lettem figyelmes.
Kinéztem az ablakon,két alakot láttam a Tiltott Rengeteg szélén,ahogyan belépnek egy kék fülkébe.
A páros kísértetiesen hasonlított Rosera és Smith professzorra.
Nem mentem utánuk,majd Rose elmondja,ha akarja.
-Hallottam mi történt.-pillantott rám szomorkás tekintettel.
-Nem kell rajta rágódni.Én már túlléptem rajta.-csóváltam a fejemet.
Inkább ittam egy kortyot a finom,gőzölgő italból.
Hagrid soha az életben nem jeleskedett a konyhaművészetek terén,de a legjobb teát készítette a világon.Elbeszélgettük az időt,azt vettem észre, hogy már teljesen besötétedett.Gyorsan elbúcsúztam,hiszen már fél nyolc is elmúlt.Rohanni kezdtem,meg se álltam a Szükség Szobájáig.
Kifújtam magam,vettem pár mély levegőt és vártam Sherlock érkezésére.Nem sokkal később fel is bukkant,messziről felismerhető a hosszú kabátjával.
Mosolyogva üdvözöltük egymást,aztán bevonultunk a Szobába.Még ötödéves korunkban sem töltöttem itt ennyi időt,mint most.John ezúttal nem volt velünk,az utolsó alkalomkor viszont tiszteletét tette.
Ő lett az új játékvezető a kviddicsmeccseken,mert Madam Hooch nyugállományba vonult.
Sherlock ma fehér inget viselt a szokásos fekete nadrág-zakó kombinációval.Egyszerű stílusába rögtön beleszeret az ember.
Mit mondtam ?
-Hermione ? Hermione ? Figyelsz te rám egyáltalán ?-lengette meg az arcom előtt a tenyerét.
-Bocsánat,csak elkalandoztam.Kihagytam a vacsorát, meglehetősen éhes vagyok.
-Pontosan ezért szóltam az előbb,hogy hoztam neked enni.Hol jártál ?-ült le a kandalló melletti fotelbe,mire odahúztam a saját karosszékemet,így én is kényelembe helyeztem magam vele szemben.
-Örök hálám.Egyébként Hagridnál,de ezt már említettem.-szóltam mosolyogva és nekiláttam a vacsorámnak.
-De gondolatban hol jártál ?-erősködött tovább, persze rögtön levettem az arcáról a tekintetem és inkább az evésre koncentráltam.
-Sehol,Sherlock.-szóltam egy idő után.
-Engem nem tudsz átverni.-húzta fel a szemöldökét.
Most mondjam azt,hogy kezdelek még ettől is jobban megkedvelni ?
Úgy döntöttem,hogy egy kicsit húzom az agyát.
-Csak örülök,hogy itt vagy velem.Elégedett vagy ?
-Ezt még senki nem mondta nekem.Akkor hiányoznék,ha nem lennék ?-azonnal felderült az arca,szegény az ilyen pillanatokban pontosan olyan,mint egy magányos kisfiú.
-Ha nem lennél,ki kellene találnom téged.-megmosolyogtam az örömét,majd folytattam az evést.
-Tudod,nagyon boldog vagyok most.-szólt egy idő után,szemei a kandalló tüzét pásztázták.
-Ha ennyivel boldoggá lehet tenni,akkor nagyot tévedtem veled kapcsolatban.
-Nézd,Hermione.Soha nem voltak barátaim.
Magányosan töltöttem a gyerekkoromat,meg az utána lévő jópár évet.Nem illettem sehová.A különc kisgyerek voltam, akinek a bátyja a Minisztériumban dolgozik,így felém is nagyok voltak az elvárások.És mi lett belőlem ?
-A legjobb ember,akivel valaha találkoztam.Benned megtaláltam az igazi legjobb barátomat.-néztem a szemébe mosolyogva.
Nem válaszolt,csak egy halvány mosoly játszott ívelt ajkán.
Hagyd abba,Hermione.Az egy dolog,hogy Ronnal úgy állnak a dolgok,ahogy,de ezt nem csinálhatod.
-Mi történt a kezeddel ?-kérdezte hirtelen,miközben véletlenül a csuklómra esett a pillantása.
-Semmi.-tűrtem volna le azonnal az ingemet,de megállított a mozdulatban és közelebbről is megvizsgálta Bellatrix Lestrange szörnyű lenyomatát.
A sárvérű felirat örökre ráégett a bőrömre.
-Ki tette ezt veled ?-mutatóujját az írásra tette,hogy közelebbről is megvizsgálhassa a heget.
-Bellatrix Lestrange.-szóltam halkan.
Gőzöm sincs,mennyi idő telhetett el,de még mindig a kezében fogta a csuklómat.Nem bírtam tovább, tekintetemet az arcára emeltem.
Közelebb ültünk egymáshoz,mint gondoltam.
Arca csak néhány centiméterre volt az enyémtől, mozdulatomra ő is felemelte a fejét,így találkozott a tekintetünk.
Száz százalék,hogy ez nem a valóság.Én képtelen lennék ekkora hibát elkövetni.
Percekig csak egymás szemébe néztünk,Sherlock még mindig a csuklómat szorongatta.
Most zöld vagy kék a szeme ? Még ennyi idő után sem tudtam rájönni.
A szívem a torkomban dobogott,rettentően ideges voltam.Főleg magam miatt,mert én tényleg nem tehetem ezt.
A homlokunk összeért,arcomon éreztem,ahogyan levegőt vesz.
Szinte már összeért az ajkunk,amikor egy váratlan zaj félbeszakított minket a folyosóról.
Sherlock zavartan elhajolt,én pedig égő arccal a földet bámultam.Hiába,ez bevett szokásommá vált.
A dörömbölés folytatódott,erre mindketten pálcát rántottunk és óvatosan elhagytuk a szobát.
A hetedik emeleten mintha bomba robbant volna,az összes falikárpit és dísztárgy szétzúzva hevert a földön.Az ablaknál egy ismeretlen ember alakjára figyeltem fel.Sötét haja volt,fekete,jól szabott öltönyt viselt,jobbjában a varázspálcáját fogta.
-Újabb gyengeség ?-fordult meg hirtelen az idegen.
Gonosz mosollyal méregetett minket,rátermettnek tűnt,tehát bármelyik pillanatban képes ránktámadni.
-Moriarty.-suttogta Sherlock,majd a vállamnál fogva elrántott egy igen erős átok irányából.