Szeptember 19.
Azaz a 18.születésnapom reggele.
Az elmúlt két hétben és pár napban semmi érdekes nem történt.Minden estét Sherlock társaságában töltöttem a Szükség Szobájában,az összes tanórán remekeltem,valamint múlt hét szombaton teáztam Hagriddal.Ron egyre rövidebb válaszokat küldött vissza,én pedig minden ilyen levél után idegesebb és csalódottabb lettem.Ő ígértette meg velem,hogy naponta írjak neki,miközben ő egy tartalmasabb, intelligens levelet képtelen volt megfogalmazni.
Három napja meguntam ezt az egészet és vártam, hogy ő jelentkezzen,de egy rövid firkálmányt sem kaptam.
Az eddigi leveleiben is csak egy rövid ,,hiányzol,
szeretlek" állt.Nem rosszból,de ha ennyire szeretne,
akkor venné a fáradtságot,hogy leüljön az íróasztalához és írjon nekem.Ehhez csak idő kellene, neki meg bőven van ideje,mégse teszi meg.
Feladtam.Majd jelentkezik,ha akar.Egyelőre hagyjon békén.
-Boldog születésnapot.-Rose nevetve átölelt a nagyteremben,ahol már vagy hajnali öttől ücsörögtem.
-Köszi.-mosolyogva átvettem tőle a kis csomagot, majd hozzáláttam a kinyitásához.
Egy kicsi,bőrkötésű könyvecske lapult a dobozban.
Gyorsan kinyitottam,aztán rájöttem,hogy ez egy mágikus határidőnapló.
-Máris hasznos.-köszöntem meg a figyelmességét, majd elővettem egy pennát és megjelöltem benne szeptember harmadikát,ugyanis akkor kezdtük el főzni a Százfűlé főzetet Sherlockkal.
-Ugyan.-még egyszer megölelt,majd hozzáláttunk a reggelihez.
Griffendéles társaim sorban felköszöntöttek,de régi barátaim is az asztalunkhoz siettek.Köztük volt Ernie Macmillan,Hannah Abbott és Susan Bones,valamint Luna Lovegood,Terry Boot és Anthoy Goldstein is.
Harrytől egy levelet és egy komoly könyvet kaptam a rúnákról.Hagrid is megjelent mellettem,ő egy igen értékes ajándékot hozott nekem,Aragog mérgét egy kis üvegfiolában.
Feszülten várakoztam Pulipintyre,egészen fél kilencig üldögéltem az asztalnál,de se híre,se hamva nem volt az apró,izgága bagolynak.
Remek.Egy rohadt üdvözlőkártyát sem képes küldeni.Még Bill és Charlie,sőt Percy is minden jót kívánt.
-Boldog születésnapot.-az illető eltakarta a szemem, így nem láthattam őt,de volt egy olyan érzésem,hogy Sherlock az.
Péntekenként állandóan együtt megyünk le a pincébe,valószínűleg most is azért jött.
-Köszönöm,Sherlock.-nevettem el magam,mire ő csalódottan elhúzta a kezét,így már láthattam,ahogy leül velem szemben.
Letett elém egy közepes méretű dobozt,majd finoman biccentett,hogy nyissam ki.
Egy pálcaintéssel felbontottam a csomagot,mely egy igen hasznos könyvet tartalmazott az ellenmérgekről,valamint kaptam még csokibékát és kondéros kekszet is.
-Igazán nem kellett volna.
-Te vagy itt az egyetlen barátom John Watsonon és John Smithen kívül.Úgyhogy kellett.-imádtam az őszinte mosolyait,ez is egy ilyen ritka pillanatnak ígérkezett,hiszen legtöbbször csak egy fájdalmas vigyorra képes rávenni magát.
Már csak ketten voltunk a nagyteremben,így sietve lerohantunk a pincébe.
Elővigyázatosságból mindig én jártam be először,ő csak tíz perccel később követett,pont a csengetés előtt.Hiába,valaki még azt hinné,hogy rosszban sántikálunk.
Végre egy olyan barátot tudhattam magam mellett, aki majdhogynem teljesen olyan volt,mint én.Csak egy gond volt ezzel az egésszel.Nagyon sokszor emlékeztetnem kellett magamat,hogy még mindig szeretem Ront.Féltem Sherlocktól.Féltem,hogy esetleg valamelyikünk többet fog érezni a barátságnál.Győzködtem magamat,hogy az nem én leszek,neki meg pláne nincsenek ilyen szándékai.
A jobb pillanataimban ezt el is hittem,viszont voltak alkalmak,amikor túlságosan sokat agyaltam kettőnkön.
Az óra nagy bánatomra elég gyorsan elszaladt,ma az Eufória elixírt készítettük el.Természetesen K-t kaptam a munkámra,elégedetten hagytam el a termet,ahonnan gyógynövénytanra indultam.
Bimba professzor is az ismétlést tartotta a legjobb felkészülésnek,így a mandragórákkal foglalkoztunk.
Nyertem vagy 20 pontot a Griffendélnek,hiába,én örökre az okostojás maradok.
Ebédszünetben megérkezett Pulipinty is,egy kisebb csomagot cipelt a csőrében,valamint egy levél volt a lábára erősítve.
Kibontottam a dobozkát,majd először a levélhez láttam hozzá.
Boldog születésnapot.
Ron
Komolyan csak ennyire tellett neki ? Ezt nem hiszem el.A sután,sietve leragasztott bőrdoboz egy csalipálcát és némi édességet tartalmazott.
Őszintén ? Mire megyek én a csalipálcával ?
McGalagony kicsit felvidított a dupla átváltoztatástanon,ahol embereken gyakoroltuk az új bűbájt.A tanárnő eléggé meglepődött,amikor harmadszorra sikerült végrehajtanom a varázslatot,így megint 15 ponttal gazdagodott a házunk.
Még várt rám a mugliismeret,amelyet szintén Sherlock oktatott,persze halálra unta magát a tanítás közben.Nem bírtam megállni,hogy ne vigyorogjak kárörvendően az első padban.Ezt ő is észrevette,így szándékosan nem szólított fel,ha jelentkeztem.
Játszadozásunknak a csengő vetett véget,annyit szöszmötöltem nehéz táskám csatjával,hogy a többiek szűk csapata el is hagyta az osztályt.
-Bocs,de annyira vicces,ahogy unatkozol.-képtelen voltam visszatartani a nevetést,Sherlock is velem nevetett.
-Te is elég szórakoztató vagy,amikor annyira szeretnéd kimondani a helyes választ,hogy majdnem kiesel a padból.-gúnyosan imitált,ahogyan jelentkezem,persze csak azért,hogy hecceljen.
Ron ugyanezt csinálta hatodikban,de ő bántásból.
Mi a fenéért hasonlítom őket össze ?
-Nyolckor a Szoba előtt,ugye ?
-Hát persze.-kitárta előttem az ajtót,majd együtt battyogtunk a hatodik emeleti folyosón.
Hirtelen egy sötétkék anyag került a szememre,
semmit nem láttam.Valószínűleg megint Sherlock volt a tettes.
-Ezt most miért kellett ?
-Meglepetés.-hallottam a hangján,hogy nagyon jól mulat.
Egy darabig még a folyosón ácsorogtunk.
-Invito seprű !
Pár másodperccel később éreztem,hogy Sherlock elmozdul mellőlem.Talán felült a seprűre,engem meg jól itthagy,mint a vakegeret.
De aztán óvatosan megfogta a kezem és segített felkászálódni a Nimbuszra.
-Kapaszkodj.-még mindig jókedvűen beszélt,így szót fogadtam neki és bizonytalanul átkaroltam a derekát.
-Mi van,ha éppen a kivégzésem helyszínére viszel ?-tettem fel a logikus kérdést,amelytől még jobban nevetett,mint azelőtt.
Úgy látszik,ma semmi nem képes elrontani a kedvét.
Igyekeztem minden pillanatot megörökíteni,még soha nem volt ennyire felszabadult,mint most.
-Ugyan már,Hermione.Félsz tőlem ? Csak mert úgy remeg a kezed,mintha kínozni vinnélek.-hangosan nevetett,zengett tőle az egész folyosó.
A francba.Tényleg remegett a kezem,de nem a félelemtől.
-Csak szeretnéd,hogy féljek.Indulj,vagy most azonnal megátkozlak és lemegyek vacsorázni.
-Szeretném látni,de tényleg.-hihetetlenül viselkedett ma,szeptember 1-jén nem gondoltam volna,hogy ennyire kedves és megnyerő is tud lenni,ha akar.
Mielőtt újra megszólalhattam volna,addigra már elrugaszkodott a talajról és körbe-körbe röpködött, hogy ne tudjam merre repülünk.Sikerült teljesen összezavarnia.
Elképzeltem,hogy valaki meglát.Nevethetnékem támadt,McGalagony ezer százalék,hogy kicsinálna mindkettőnket,Smith jót röhögne,Flitwick meg megpróbálna leszedni onnan.
-Sherlock ?
-Hm.
-Meddig fogunk még össze-vissza repkedni ?
-Már nem sokáig.-hittem neki,mivel ereszkedni kezdett.
Azt még regisztráltam,hogy berepültünk egy helységbe.Utána landoltunk,majd lesegített a seprűről.
Finom illatot éreztem a levegőben.A konyhán lennénk ? Nem az lehetetlen,mert először lefelé,aztán megint felfelé repültünk.
-Ez süti ?
-Talált.-közben a vállamhoz ért,majd megfordított egy másik irányba.
-Vedd már le rólam a sáladat.-kezdett nagyon idegesíteni,hogy legalább negyed órája nem láttam semmit.
Másodpercekkel később újra visszanyertem a látásomat,ezért a látványért megérte vakoskodnom annyi ideig.A Szükség Szobájában voltunk,ahol a jobb oldal ugyanúgy a bájitalsarok maradt,viszont a Szoba bal oldalán a szokásos karosszékek,asztal,
valamint lámpa mellett egy régimódi zenelejátszó is helyet kapott,mellette egy torony lemezzel.
A helység közepén egy kisebb asztal helyezkedett el,rajta különféle finomságokkal.Volt ott rebarbarás morzsa,kakaós puding,sőt még fagylalt is.
Ugyanakkor pogácsa,fánk és némi teasütemény is ínycsiklandozóan várakozott arra,hogy valaki elfogyassza őket.Töklé és vajsör is volt ott,gusztusos poharakba öntve,de a tea sem hiányozhatott egy igazi roxforti teáskannából.
-Sherlock ez csodálatos.Ez a te műved ?
-Nem rosszból,de ha én hoztalak ide,nem valószínű,hogy Lumpsluck csinálta.-már vártam mikor jön vissza a gunyoros énje,igazság szerint hiányzott is.
-Köszönöm.-gondolkodás nélkül megöleltem.
Ron soha nem csinált ilyet.Soha az életben.Eddig legalább könyveket ajándékozott,ami a legnagyobb dolog a világon,de idén elintézett egy pár csalipálcával.De miért hasonlítgatom őket megint ?
-Szóra sem érdemes.-itt már az asztalnál ültünk,sorra fogyasztottuk az ínycsiklandozó desszerteket.
Miután befejeztük az evést,Sherlock mindkettőnknek töltött egy pohár pezsgőt.
-Nem kellene leitatnia,professzor úr.
-Ez csak egy pohár pezsgő,Granger.
Annyira furcsa volt,hogy visszaváltottunk a magázásra.Persze az egész csak vicc volt,de akkor is.
Tanórán kívül nem tudtam elképzelni,hogy tanár úrnak szólítsam.
Koccintottunk,majd mindketten egy hajtásra megittuk a szénsavas italt.
-Születésnapról a tánc sem hiányozhat.-a lejátszóhoz lépett,találomra kiválasztott egy lemezt és beletette azt az említett gépbe.
-Nem tudok táncolni.Mármint nem annyira jól. Nekem ehhez hangulat kell.Én nem...-nem engedte,hogy tovább tiltakozzak,helyette közelebb húzott magához.
-Lazíts már.Én se vagyok egy tökéletes táncos.
Mondjuk ezt el is hittem neki.Miután abbahagytam a vitatkozást,máris jobb lett a hangulata.
A kezem után nyúlt,melyet a vállára helyezett,majd szabad jobbját a derekamra tette.Baljával az én jobb kezem után nyúlt,majd lazán összefonódtak az ujjaink.
Ne nézz a szemébe,Hermione.Ne tedd.
Valami ismeretlen zeneszám lassú ritmusára táncoltunk,vagyis igyekeztünk,ha pontos akarok lenni,hiszen a jobbra és balra lépegetés nem igazán nevezhető táncnak.
A végén párszor megforgatott,aztán befejeztük a szenvedést,egyikünk sem volt túl tehetséges a mozgásban,nem is értem,minek hoztam magammal egy Tűzvillámot.Talán csak azért,hogy megfeleljek Ronnak.
De minek akarok kedveskedni neki ? Eddig semmit nem áldozott fel értem,pedig annyit könyörögtem,hogy jöjjön vissza velem a Roxfortba.Harry szívesen elkísért volna,láttam rajta,de Ron őt is lebeszélte a továbbtanulásról.
Pedig mindannyiunknak,kivéve persze Ront,a Roxfort az otthona.Nekem főleg,miután végleg egyedül maradtam.
-Hermione,jól vagy ?-megint az asztalnál ültünk és vajsört iszogattunk.
-Mit gondolsz ?
-Szerintem ideges vagy és csalódott,de boldog is.Örülsz a barátságunknak,de ugyanakkor mérhetetlen bánat uralkodott el rajtad egy bizonyos ember miatt.Megkérdezhetem,hogy ki is ő ?
Miért kell ennyire okosnak lenned,Sherlock ? Miért ?
-Csak Ron.
-Mit csinált ezúttal ?-nevette el magát,hiszen mindent tudott Ronról,mert ugye az utóbbi pár napban,amikor elvesztettem a türelmemet,el kellett mondanom valakinek.
Vagyis Sherlock harapófogóval húzta ki belőlem a szavakat,de ez már mellékes.
-Csak a szokásos.Szinte nem is jelentkezik,pedig a lelkemre kötötte,hogy legalább kétnaponta írjak.Ma is csak egy mondatot küldött,amiben felköszöntött.
-Furcsa neki a helyzet,hogy nem vagy mellette.Hét évig szinte minden napot együtt töltöttetek.-vállát vonogatva kereste a lehetséges magyarázatot.
-De Harry minden nap ír nekem,vele ugyanúgy hét évig elválaszthatatlanok voltunk,mint Ronnal.Én ezt nem értem.
-Sajnos én sem.Ilyen ügyekben soha nem voltam a legjobb.
-Tehát nincs barátnőd ?-szaladt ki a számon a kérdés.
-Nem az én műfajom.-mosolyogva csóválta a fejét,majd az ablak irányába nézett.
Követtem a pillantását,majd meglepetten észrevettem egy fényszarvast,ami nem lehetett más,csak Harry patrónusa.
A gyönyörű állat sietve elém nyargalt,majd tudatta velem,hogy Harry a Három Seprűben vár rám.
Nekünk,hetedéveseknek engedélyezték Roxmorts látogatását akár hétközben is.
-Menned kell.-nem kérdés volt ez,hanem kijelentés.
Mintha szomorúságot fedeztem volna fel tökéletes arcvonásain.
Azt mondtam,tökéletes ? Fejezd be,Hermione.
-Te pedig elkísérsz.-szögeztem le szinte azonnal.
-Ez nem jó ötlet.-sietett ellenkezni.
-De igenis az.Na pattanj arra a seprűre,nem fogunk gyalogolni.
Sherlock kelletlenül felült a Nimbusz 2001-re,majd én is elhelyezkedtem mögötte és ugyanúgy átkaroltam a derekát,mint egy órával korábban.
-Minden csak szokás kérdése.-azt hitte nem hallom meg a dünnyögését,de ezegyszer tévedett.
Hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam.Nem vesztegettük az időt a lépcsőházban,helyette a Szükség Szobájának ablakából indultunk a falucska felé.
Rövid utunk alatt egy szó sem hangzott el köztünk,én a tájban gyönyörködtem,Sherlock meg feszülten figyelt,hogy ne menjünk neki semminek.
Már sötétedett,így a koncentrálás nehezebbé vált,a lebukás veszélye is a fejünk felett lebegett.Végülis nem jártunk tilosban,de McGalagony nem valószínű,hogy díjazná,ha észrevenné a  bájitaltantanárt és az iskolaelsőt együtt röpdösni az égen,péntek este.
Sherlock enyhén előredőlt,meglepően jól kezelte a seprűt.Pár másodperccel később már a kocsma felé igyekeztünk.
-Nézd,ott van Harry.-szóltam Sherlocknak,majd rohantam is megölelni a legjobb barátomat.
-Hermione,nagyon hiányoztál.-nevette el magát.
-Ugyan,csak két hét és pár nap telt el.Mi szél hozott ?
-Személyesen is fel szerettelek volna köszönteni.Megtudhatnám,hogy ki a kísérőd ?-kíváncsian Sherlockot méregette,aki még mindig az ajtó előtt ácsorgott.
Intettem neki,hogy jöjjön közelebb,akarata ellenére az asztalunkhoz vánszorgott.
-Harry Potter,nagyon örülök.-Harry udvariasan kezett nyújtott,melyet Sherlock meg is rázott,igaz,nem túl nagy lelkesedéssel.
Sokban hasonlítunk.Én is utálok új emberekkel találkozni.
-Sherlock Holmes.-mutatkozott be ő is,majd mindhárman leültünk az asztalhoz,ahonnan Sherlock pár perccel később fel is pattant.
-Mennem kell.Itthagyom neked a seprűt,biztosan boldogulsz majd vele.-megvillantott egy fáradt,de igazi mosolyt,a falnak támasztotta a sporteszközt,majd kisétált az ivóból.
-Mégis ki ez az alak,Hermione ?-Harry gyanakodva nézett az ajtóra,amely mögött Sherlock eltűnt.
-Figyelj.Elég furcsán fog hangzani,de ő az új házvezetőnk,plusz még bájitaltant meg mugliismeretet tanít.Egyébként meg nem olyan,mint amilyennek látszik.Egész jól összebarátkoztunk...
-Mi ? Nem mondod ?-Harry most már őszintén nevetett,én is vele hahotáztam,zengett tőlünk a kis kocsma.
Madam Rosmerta bosszúsan pislogott felénk,de aztán kihozta a két vajsört.
-Hogy van Ron ?-tértem rá a lényegre.
-Ron ? Remekül,tökéletesen.Éppen Georgenak segít az üzletben és...
-Tudom,mikor hazudsz.A legjobb barátom vagy már hét éve.Úgyhogy hallani szeretném az igazat.Nem kell megvédened,akkor se,ha ő megkért rá.-előre sejtettem,hogy ez lesz,de Harry válaszára még én sem számítottam.
-Láttam őt Alicia Spinettel.-nyögte ki nagy nehezen.
-Mit csináltak ?
-Öhm.
-Halljam ! Mit csináltak !?
-Csókolóztak.Fényes nappal,a Varázsvicc Vállalat előtt.
-Uramisten.-kitört belőlem a zokogás,mert akármi is volt most Ronról a véleményem,de én tényleg szerettem őt.
Szerettem.Múlt időben.Máris ?
-Tudom,hogy mostanában egy hatalmas rohadék.Velem is úgy viselkedik,mint egy utolsó senkiházival.Beszélek vele.A fejébe szállt a hírnév,a pénz és a csillogás.Éreztem,hogy ez lesz, figyelmeztettem is rá,de se szó,se beszéd otthagyott a Minisztériumban.Jobb belátásra bírom,megígérem. Jó ?-Harry sietve mellém ült,majd szorosan átölelt.
-Ezt érdemlem ? Ezt ? Mindig megbocsátottam neki.
Mindig.Állandóan.Tényleg ezt érdemlem ? Ennyi idő után ? Meddig hallgattam a gonoszságait ? Végeztem vele.Kész,ennyi volt.
Igazság szerint ezt már három nappal ezelőtt eldöntöttem,de most véglegesen betelt a pohár.
-Igazad is van.De azért egy második esély mindenkinek kijár.-Harry próbálta menteni a menthetőt,de ezzel most nem sokra ment ellenem.
-Na azt már nem.Elég.Vége van.Nincs tovább.Hagyjon békén.Mondjuk eddig se nagyon törődött velem.Minek is áltatom magamat ? Teljesen feleslegesen áldoztam rá az utóbbi pár hónapot.
Ráadásul a semmiért.Őrület.-már nem is sírtam,helyette gúnyosan vigyorogtam,mint egy elmebeteg,akinek állandóan hangulatváltozásai vannak.
-Jól hallom,hogy te már nem szeretnél vele lenni ?
-Jól.Év eleje óta érik bennem a gondolat.-vágtam rá dacosan.
-Ugye nem a bájitaltantanárod miatt ?
Hát ennyire látszik ?
-Dehogy.Mégis honnan veszed ? Hihetetlen.
-Nem vagyok vak,Hermione.-meglepetésemre Harry egyáltalán nem volt dühös,csak fáradtan mosolygott.
-Pedig most nincs igazad.-szólaltam fel azonnal.
-Rendben,csak egy téves észrevétel.Elnézést.
-Hogy vannak a többiek ?-tereltem más vizekre a beszélgetést.
-Még mindig gyászolják Fredet,amit meg is értek.Nekem is szörnyen hiányzik,csakúgy,mint Remus és Tonks.Viszont a kis Teddy remekül van, éppen tegnap látogattam őt meg Andromedánál.
Már tudatosan is képes változtatni a hajszínét.-magyarázta lelkesen.
-Add át üdvözletemet a többieknek.Viszont most ideje lenne mennem.Gyere minél hamarabb, eszméletlenül nehéz nélküled a Roxfort.
-Ugyan már,Hermione.Mindig is mi voltunk azok, akiknek szükségük volt rád.-mosolyogva,a tiltakozásom ellenére kifizette a számlát,majd kisétáltunk a hűvös,esti levegőre.
-Inkább visszakísérlek.Nem lenne szerencsés,ha seprűre ülnél.
-Ahogy gondolod.-mosolyogtam.
Tíz perccel később a klubhelység ablaka előtt lebegtünk.Egy gyors bűbájjal kinyitottam az ablakot, majd berepültünk a szobába.Harryt mindenki hatalmas üdvrivalgással fogadta,nem győzött kezet rázni a fiatalabbakkal.Nem sokkal később elszabadult a rajongói körétől,utána szorosan megölelt,a falnak támasztotta a seprűt és kilépett a portrélyukon.Sietett,hiszen meg szerette volna látogatni McGalagony professzort is.
A hálókörletek felé vettem az irányt,ruhástól levágtam magam az ágyra,hogy olvashassak egy kicsit.Egy levélen akadt meg a szemem,amelyet valaki gondosan összehajtogatott és az éjjeliszekrényemre helyezett.
Minden rendben ? Láttam,hogy megint sírsz,ne is merd letagadni.Mihamarabb jelentkezz.
-SH
Ezt nem hiszem el.Honnan a fenéből képes mindenre odafigyelni ?
Ráfirkantottam a papírra rövid,de annál csípősebb válaszomat,megbűvöltem a fecnit,majd olvasni kezdtem.
Békés időtöltésemből egy kopogtatás zökkentett ki, senki nem volt a hálókörletben,így először nem értettem,hogy honnan is jött a zaj.Aztán az ablakra néztem,megpillantottam Sherlockot,aki egy seprűn lebegett,elég magabiztosan.
Gyorsan kinyitottam az ablakot,majd sebesen berepült,de sikerült időben lefékeznie.
-Van fogalmad róla,hogy mi fog történni,ha McGalagony ezt megtudja ? Normális vagy ?-hitetlenkedtem,majd igyekeztem leporolni a faleveleket a taláromról.
-Először is,nem,soha nem is voltam az.Másodszor,McGalagony elutazott,így senki nem tud az ittlétemről.A fel nem tett kérdésedre válaszolva,pedig a lányok ma nem jönnek vissza, biztos forrásból tudom.-hadarta a maga szokásos,túl intelligens stílusában.
-Rendben.Helyezd magad kényelembe.-intettem egy fotel irányába.
-Jól vagy ?-aggódó tekintettel nézett rám,majd mikor látta,hogy újból elerednek a könnyeim, szorosan megölelt.
-Kicsit sem.-sóhajtottam,még mindig a vállába kapaszkodtam.
-Akarsz róla beszélni ?-megint leült a kényelmes karosszékbe,én pedig levágódtam az ágyamra.
-Ron nem volt hozzám hűséges.Ez pedig azt jelenti, hogy nem fogom tovább tűrni a hülyeségeit.
Végeztem vele,Sherlock.Ennyi volt.Sokkal hamarabb meg kellett volna tennem.-motyogtam,miközben egy zsebkendővel törölgettem a szemem.
-Nem érdemelt meg.-suttogta csak úgy mellékesen.
-Ugye nem hagysz itt ?-csúszott ki a számon a kérdés,amelyet rögtön meg is bántam.
-Dehogyis.Milyen ember lennék ?-mosolyodott el,majd ledőlt mellém és egy vánkussal megtámasztotta a fejét.
-Biztosan nem jönnek vissza a lányok ?-pillantottam fel az arcára,amely hatalmas hibának bizonyult.
-Bízz bennem.-kis nevetőráncok jelentek meg a szeme körül,még mindig jól szórakozott.
-Ilyen születésnapom is régen volt.-szóltam és kínomban elnevettem magam.
-Ugyan már.Nem sok embernek van lehetősége táncolni velem.-ezt mind úgy mondta,mintha annyira természetes lenne.
Mintha ő egy főisten lenne,komolyan mondom.
-Jó éjszakát,Sherlock.-fordultam el a másik irányba.
-Neked is Hermione.-idegesített,mert tudtam,hogy vigyorog.
Idegesített,rettentően.Ebben a pillanatban jöttem rá,hogy hatalmas hibát követek el.Abba kell hagynom ezt az egészet,mert ha most nem teszem meg,képtelen leszek leállni.