Reggel a szokásosnál korábban ébredtem.
Eredetileg a tanítás csak kilenckor kezdődik,de én rend szerint hatkor kelek,hogy legyen időm mindenre.
Így hát nyitott szemmel feküdtem a kényelmes,puha ágyban öt óra húsz perckor,a Bájitalok minden mennyiségben című új szerzeményemet olvasgatva.
-Te sem tudsz aludni,igaz ?-szólt hozzám Rose barátságosan.
A többiek,vagyis Parvati,Gemma és Una még javában húzták a lóbőrt.
-Nem igazán.Tudom,hogy stréber vagyok,de már nagyon várom a tanítást.-vallottam be egy kicsit szégyenkezve,de Rose megértően bólogatott.
-Hidd el nekem,hogy én is.-mosolygott.
Végre valaki,aki komolyan veszi az iskolát.
Fél órával később már talárban sétáltunk a nagyterem irányába.Természetesen a kedvenc titkos átjárómat használtuk,elsős korom óta nem telt el nap,hogy ne mentem volna végig a kacskaringós lépcsőkön.
A reggeli ezúttal is ínycsiklandozó volt,hiába próbálkoztam,nekem soha nem sikerült ennyire finom rántottát sütni.
Éppen elővettem volna a könyvem,amikor Holmes professzorra lettem figyelmes,lehetetlen lett volna nem megismerni a tudálékos modorát.
-Jó reggelt,Granger.-Roset figyelemre sem méltatta,aki ennek különösen örült.
-Tanár úr.-biccentettem egy aprót.
-Az órarendjük.El ne késsenek.-a kezembe nyomott két papírdarabot,majd elviharzott az asztal másik irányába.
-Az órarendek kiosztása a házvezető tanár feladata.
Tehát McGalagony visszavonult,vagy mi történt ?-kezdtem pánikba esni,de aztán rápillantottam a kezemben szorongatott papírra és megnyugodtam.
McGalagony professzorral kezdem a mai napot,ez eleve jó hír.Rosszabb viszont,hogy utána dupla bájitaltan Holmessal.Ebédszünet után SVK Mr Smith-el,bűbájtan Flitwickkel és végül legendás lények gondozása Hagriddal.Gőzöm sincs,hogyan fogok kibírni két órát az új házvezetőnkkel,kicsinál az arroganciája.
Gyorsan megettem még egy pirítóst és Rose-zal együtt elindultunk az átváltoztatástan-terembe.
McGalagony szokása szerint rögtön a dolgok közepébe vágott.
                                         ***
-Tökéletes óra volt.-áradozott Rose,én is hasonló véleményen voltam,nagyon hiányzott már a tanárnő.
-Mindig ilyenek,ha az elejétől odafigyelsz és becsületesen tanulsz.Harry és Ron is többre vihette volna ebben a tárgyban,ha nem kérték volna el folyamatosan a jegyzeteimet.
-Teljesen igazad van,végre valaki.-sóhajtott megkönnyebbülten Rose.
Én azért annyira nem voltam nyugodt,két óra Holmessal maga lesz a pokol.
Tíz perccel később már a bájitaltanterem hátsó sorában üldögéltünk.Újfent fellapoztam a könyvem és olvasni kezdtem.
-Granger,első padba,most.-szerencsére csak én hallottam meg mögöttem az utálatos hangot.
Dühösen,de érzelmeimet ügyesen leplezve levágtam magam a tanári asztalhoz legközelebb lévő székre.
-Készítse el nekem ezt,ha megkérhetem.-a tenyerembe nyomott egy papírfecnit,amelyen egy elég bonyolult bájital receptje volt olvasható.
Tíz percig sem tartott az elkészítés,csak elsőre tűnt komplikáltnak a főzet.
-Tökéletes,Granger.Tíz pont a Griffendélnek.
Hála Istennek.
Eddig csak ismerkedett az osztállyal,névsorolvasás és hasonlók.
-Ismételjünk egy kicsit.Sisakvirág és farkasölőfű.Mi a különbség ?
Piton is ezt kérdezte az első órán.Őrület.
A termben síri csend uralkodott.Nekem persze szokás szerint már akkor a magasba lendült a kezem,amikor még csak félig hangzott el a kérdés.
-Senki Grangeren kívül ? Ne szórakozzanak velem, első osztályos tananyag.-csóválta a fejét idegesen Holmes.
Pár percig a termet pásztázta,hátha valaki még jelentkezik,de a többiek nyugodtan ücsörögtek a helyükön.
-Granger.-sóhajtotta a tanári asztal mögül.
-Nincs különbség.-eresztettem le a kezem.
-Végre.Öt pont a Griffendélnek.Ki tud felsorolni legalább 5 hozzávalót,amelyre szükségünk lehet a Százfűlé főzet elkészítéséhez ?
Még a légy hangját sem lehetett hallani.
-Mindenki büntetőfeladatot kap,kivéve Grangert.Ha már úgyis tudja,kérem mondja meg a helyes választ.-nagyon mérges volt,hirtelen megsajnáltam,engem is rettentően idegesít mások tudatlansága.
-Bumszalagbőr,disznópázsit,juharfa fátyolkája,pióca,
bikornisszarv,valamint egy darab abból,akivé változni akarunk.Kb egy hónap az elké...-nem tudtam befejezni a mondanivalómat.
-Köszönöm,ennyi elég.Öt pont a Griffendélnek.-most először,biztosan hatalmas erőfeszítés árán megpróbált összehozni egy mosolyféleséget az irányomba.
Bátortalanul visszamosolyogtam,majd a könyvembe pillantottam.
-Még kapnak egy esélyt.Aki helyesen megválaszolja a kérdést,az felmentést kap a büntetőmunka alól.
Melyik alapanyag ellenszer szinte az összes méreggel szemben ?-már csak megszokásból is jelentkeztem, de Rose is felemelte a kezét.
-Miss Tyler ?
-A bezoár.
-Kitűnő,újabb öt pont a Griffendélnek.Most,hogy ilyen gyönyörűen megmutatták a tudásukat,Miss Tyleren és Grangeren kívül a büntetőmunka mellé kapnak még egy igen csodálatos házi dolgozatot is,melynek témája a farkasölőfű főzet tulajdonságai.
Péntekre várom a kétoldalas tekercseket.Most menjenek szünetre,tizenöt perc múlva találkozunk.
Hátravigyorogtam Rosera,akinek ugyanolyan boldogság látszott az arcán,mint nekem.
Összepakoltam a tanszereimet,majd a vállamra vetettem a táskám.Már indultam volna a könyvtárba,amikor Holmes hanyagul intett,hogy maradjak.
-Granger,várjon egy percet.-szólt halkan,mert pár ember még mindig szedelőzködött.
Miután mindenki elhagyta a termet,egy apró pálcaintéssel bezárta az ajtót.
-Igen,tanár úr.
-Mit szólna hozzá,ha délutánonként segítene nekem a munkámban ? Maga kitűnően ért a
bájitalokhoz, szerintem ez nagyon jó lehetőség a tapasztalatszerzésre.Mit gondol ?-a székének támaszkodva állt velem szemben,úgy várta a válaszomat.
-Persze,professzor úr,nagyon örülök az ajánlatnak.
-Brilliáns.Ma este nyolckor legyen a Szükség Szobája előtt.-leült az asztalához és a kezébe vett egy pennát.
-Elnézést,de ön honnan tud arról a helyről,tanár úr ?-teljesen meglepődtem,hiszen itt is képesek lennénk bájitalokat főzni.
-Én mindent tudok,Granger.Egyébként felesleges szünetre mennie,már csak öt perc van hátra a csengetésig.Eltölthetjük hasznosan is az időt.
Nagy meglepetésemre egész jót beszélgettünk,bár nekem még mindig furcsa volt az öltözete a varázsvilágban.Ma is a tegnapi hosszú kabát volt rajta,valamint a fekete öltöny is maradt,viszont az ing a lila egy igen sötét árnyalatában pompázott.
Haja,melynek pontos színét még nagyítóval sem lehetett volna megállapítani,göndör fürtökben simult hátra a tarkóján.Szemei szintén érdekesen néztek ki, képtelenség volt számomra eldönteni,hogy zöld vagy kék az írisze.
Nem szabadna ezt gondolnom,de elég vonzó a külseje.Be kell,hogy ismerjem,hogy még az arrogáns,mindenttudó személyisége is megfogott.
Jézusom.A tanárom.Ráadásul nekem ott van Ron.
Igaz,hogy érzelmileg és intelligenciailag néha még egy teáskanál szintjén sincs,na jó,többnyire így van,de én szeretem őt.
Ilyen és hasonló idegesítő gondolatok cikáztak a fejemben a második bájitaltan elején,amikor még a többiekre várakoztunk.
-Tehát nyolckor a hetediken,rendben ?-zárta le a beszélgetésünket,hiszen Rose már az ajtóban ácsorgott.
-Ott leszek.-suttogtam,hogy csak Holmes hallja,majd a táskámmal kezdtem foglalatoskodni,hogy úgy tűnjön,mintha csak most jöttem volna vissza.
Az első pad valószínűleg a megszokott helyem lesz, egyébként itt jobban szeretek ülni,de soha nem mertem ezt bevallani Harrynek és Ronnak,mert még attól is nagyobb strébernek tartanának,mint amilyen valójában vagyok.
Az óra többi része csendben telt,szintfelmérési feladatnak az Élő Halál Esszenciáját kellett megfőznünk.Ugye én már készítettem ilyet,szerintem az évfolyamunk többsége is megbírkózott már ezzel a bonyolult bájitallal.
Holmes jutalmat ígért a legjobban sikerült főzetért, ez a döntése egy kicsit Lumspluckra emlékeztetett,de mindent beleadtam a munkába.
A tanóra vége előtt tíz perccel a hátsó padsortól kezdte az ellenőrzést és az osztályozást.Ugye én maradtam utoljára,amelynek részben örültem is.Rose Várakozáson Felülit,azaz V-t kapott,rajta kívül ez csak Ernie Macmillannek sikerült.Neville összekapart magának egy Elfogadhatót,a többiek is ezen a szinten maradtak.
Nagyon reméltem,hogy K-t,vagyis Kiválót kapok a munkámra.Holmes kínzóan lassan próbált hibát találni a bájitalban,ami látszólag nem sikerült neki,mert felszabadultan nevetni kezdett.Óriási kő esett le a szívemről.
-Granger,maga lenyűgöz.Tíz pont a Griffendélnek. Természetesen K-t érdemel a főzet,valamint kap tőlem egy igen hatásos ellenmérget,amelynek bármikor hasznát veheti a jövőben.Maguk elmehetnek.-intett az osztály többi részének.
-Köszönöm,professzor úr.-szóltam udvariasan.
-Granger,maga egyszerűen hihetetlen.Mikor elfogadtam az állást,nem gondoltam volna,hogy lesz akár egyetlen diák,aki hozzám hasonló képességekkel bír.Nem szokásom ilyet mondani,de őszintén gratulálok.-ezúttal igazi mosolyt villantott rám.
-Sok sikert,Granger.-biccentett egyet,majd a kezembe nyomta a kis üvegcsét és elviharzott.
Össze voltam zavarodva.Tegnap a vonaton nagyon utálatos volt,csakúgy,mint ma reggel és az óra elején.
Most viszont egész normálisan viselkedett.Sőt,soha életemben nem dícsértek meg ennyire,pedig McGalagony sem fukarkodott a szavakkal,ha rólam volt szó.Jó hír,hogy hosszú gondolatmenetemnek hála a szokásosnál korábban érkeztem az ebédlőbe, ahol csak pár hatodéves ücsörgött,élükön Romilda Vane-nel.Nemsokára Rose is lehuppant mellém,velem szemben Dean és Seamus foglaltak helyet.
-Fú,ez az óra nem volt semmi.Rögtön osztályozás ? Ki a fene ad fel házidolgozatot az első napon ? És a büntetőmunkáról se feledkezzünk meg.Atyaisten, oké,hogy McGalagony szigorú,de Holmes még tőle is rosszabb.-fakadt ki Seamus,Dean meg hevesen bólogatott a panaszkodás mellé.
-Nekem szimpatikus.Szigorú,pontosan ezért sok mindent megtanulhatunk tőle.Ráadásul a büntetésekkel ösztönöz arra,hogy jobban teljesítsünk az óráján.-szólt közbe Rose,majd felvágta a tányérján lévő csirkemellet.
-Hermione,nincs véletlenül egy eltitkolt testvéred ?-nevetett Dean,majd ő is enni kezdett.
-Tudtommal nincs.-válaszoltam mosolyogva,majd ittam egy kortyot a töklevemből.
-SVK következik,igaz ?-érdeklődött Neville,aki pár perccel korábban csatlakozott hozzánk.
-Alig várom.Valamiért Remusra emlékeztet az új professzor.-mondtam izgatottan.
-Akkor nem csak téged.Nekem is mindjárt ő jutott róla eszembe.-Nevillel általában egyezik a véleményünk,most sem történt másképp.
-Bocsi,de ki az a Remus ?-kérdezte Rose.
Mindenki elhallgatott,Neville szomorúan pislogott.
Nagyon hiányzik Remus.Mindig ott volt nekem,ha szükségem volt rá,plusz tanárnak is tökéletes volt.
-Egy régi barát,aki meghalt a háborúban.
-Sajnálom,nem tudtam.-szólt.
-Hermione,te nem tehetsz róla.-sietett a válasszal Neville.
-Megyek órára.-felpattantam az asztaltól,meg sem álltam az SVK terméig.
Az SVK a kedvenc tantárgyaim szűk körébe tartozott, ahol még a bájitaltan és az átváltoztatástan kaptak helyet.
A terem ugyanúgy nézett ki,mint régen,szinte semmi nem változott a kastély rekonstruálása után.
Mr Smith már a katedrán ácsorgott,kék öltönyt viselt piros nyakkendővel és piros tornacipővel.Kócos,
barna haja meghazudtolta a gravitáció törvényeit is.
Barátságosan rámmosolygott,hiszen csak én voltam az egyetlen jelenlévő diák.
Az első padsor középső székét foglaltam el,minden mindegy alapon.
-Hermione,igaz ?-ült le mellém Mr Smith,majd ellenőrizte a karóráját,mely szerint még mindig volt vagy 50 percünk az oktatás kezdetéig.
-Igen,professzor úr.
-A tanáriban ódákat zengenek rólad.Nem lehet könnyű,ugye ?-együttérzést vettem ki a hangjából.
-Elmondhatatlanul nehéz.Rettegek,hogy esetleg csalódást okozok.Ami még rosszabb,hogy állandóan önmagamat emésztem a sok elveszett ártatlan élet miatt.Az én hibám az egész.Mi hárman tehetünk mindenről.Képtelen vagyok feldolgozni,hogy Fred Weasley,Rémszem Mordon,Remus Lupin és Nymphadora Tonks,meg a többi,akár ismeretlen ember halála az én lelkemen is szárad.Miattam fog a kis Teddy Lupin szülők nélkül felnőni,miattam veszítette el George az ikertestvérét,ha óvatosabb lettem volna,talán Rémszem még ma is élne.Még szegény Piton professzor is hiányzik és hatalmas bűntudatom van,hogy annyira csúnyán viselkedtem vele,pedig mindvégig neki volt igaza.Gőzöm sincs,hogy ezt miért pont magának mondom el,elnézést kérek,de ezt nem bírtam tovább magamban tartani.-a végén patakokban folytak a könnyek az arcomon,a csata óta elfojtottam minden érzelmet és próbáltam eljátszani, hogy minden a legnagyobb rendben van,legyőztük Voldemortot és eljött a béke ideje.
-Mindannyian magunkkal hordozzuk a saját börtönünket,Hermione.Meg kell tanulnod uralkodni a szíveden,nem hibáztathatod magadat az örökkévalóságig.Az egyik legjobb barátom azt sem tudja,hogy ki vagyok,mert elveszítette az összes emlékét rólam.Az én felelősségem volt az egész ügy,de mégsem tarthatom magamban a végtelenségig.Nem egyszer tört már össze a szívem, nekem elhiheted.De mégis itt vagyok még mindig.
A fájdalom erősebbé tesz.Viszont nem élheted át tiszta szívedből az összes érzelmedet,mert abba belerokkanhatsz.Biztosan sokan mondták már neked,hogy nem tehetsz semmiről,
természetesen igazuk is volt.Meg kell nyugodnod,jó ? -bíztatóan mosolygott,de mérhetetlen bánatot láttam rajta.
-Granger ? Mit csinál maga itt ilyen korán ?-hallottam meg Holmes hangját a terem bejárata felől,valószínűleg nem vette észre,hogy sírok,mint egy vadállat.
-Sherlock,el kell intéznem valamit.Itt maradnál vele ? -Smith szomorúan pillantott rám,majd elindult kifelé a helységből.
-Mi történt,Granger ?-Holmes mellém húzta a legközelebbi széket és figyelmesen tanulmányozta az arcom,mintha valami furcsát talált volna rajta.
Így hát elmeséltem neki mindent.Ma már másodszor lehettem őszinte,ettől kicsit megkönnyebbültem.
-Jól figyeljen,mert csak egyszer fogom elmondani.
Még soha nem találkoztam senkivel,aki ennyire emberi lett volna,mint maga.Rendkívüli intelligencia,hatalmas szív,kedvesség,különlegesség.
Mi kell még ?-bátortalanul megszorította a kezem,hogy egy kis életet leheljen belém.
Tökéletesen olyan volt,mint én,ugyanis én is féltem megérinteni az embereket.
Ezért nem járkáltam soha kézen fogva Ronnal,vagy soha nem faltuk egymást nyilvánosan.Mondjuk amúgy se,mert mindig leállítottam,de mindegy.
-Köszönöm,hogy elvisel.-suttogtam.
-Ugyan már,Granger.Örülök,ha segíthetek.
-Megtenne nekem valamit ?-kérdeztem még mindig a padot bámulva,könnyes szemekkel.
Mikor nem válaszolt felpillantottam a mosolygó arcára,a hallgatását beleegyezésnek vettem.
-Nem hívna Hermionénak ? Zavar,ha a vezetéknevemen szólítanak.-ahogy elgondolkodtam,megint sírni kezdtem.
-Nyugodjon meg.Semmi baj.-még mindig fogta a kezem.
-Lenne itt még valami,de ezt még soha nem mondtam el senkinek.-szipogtam.
-Nem muszály,ha nem szeretné.
-De igen.Mielőtt elindultam a horcruxvadászatra Harryvel és Ronnal,gondoskodnom kellett a szüleim biztonságáról.Töröltem az emlékeiket arra az esetre, ha véletlenül halálfalók keresnék őket.Utána elküldtem őket Ausztráliába.Sajnos nem úgy sült el a tervem,ahogy szerettem volna,mert utólag rájöttem, hogy Bellatrix Lestrange végig figyelt engem.Miután elhagytam az otthonomat,levette az átkot a szüleimről,megkínozta őket és...és...-nem kaptam már levegőt sem,csak bőgtem és bőgtem.
-Annyira sajnálom.-esetlenül megölelt,mire még jobban kitört belőlem a zokogás.
Becsülettel tűrte a kirohanásomat.Próbáltam Holmes egyenletes szívritmusára koncentrálni,egy perccel később valamivel jobban éreztem magam,de még mindig nem engedett el.
-Köszönöm.-motyogtam megsemmisülten.
-Nincs mit,Gran...Hermione.-mondta csendesen.
-Lehetne,hogy ez kettőnk között maradjon ? Mármint a szüleim,meg minden.Maga az első,akinek beszéltem róluk.
-Hát persze.Szedje össze magát,tíz perc múlva becsöngetnek.-finoman eltolt magától,majd felállt a székről.
Kipakoltam a tanszereimet az üres padra,majd felkeltem a székről,hogy egy kicsit sétáljak a teremben.Holmes még mindig ott ácsorgott mellettem.Előkotortam egy tükröt,majd a pálcám segítségével igyekeztem eltüntetni a sírás nyomait.
-Jobb ?-emeltem fel a fejem,hogy szemügyre vehesse művemet.
-Sokkal.Nyolckor a Szükség Szobája előtt találkozunk.-kisietett a folyosóra,hiszen már kezdtek szállingózni a diákok.
Rose levágódott a mellettem lévő padba,majd ő is előkészítette a szükséges felszerelést.
-Jól vagy ? Nagyon feldúltan hagytál ott a nagyteremben.
-Persze,én mindig jól vagyok.-szóltam egy műmosoly kíséretében.
-Mit akart Holmes ?-érdeklődött kíváncsisággal a hangjában.
-Erre járt és látta,hogy itt vagyok.Csak meg akart dícsérni az órán nyújtott teljesítményemért.
Rose nevetve bólintott,együtt vártuk az óra kezdetét.
                                           ***
-Imádtam.Annyira jó óra volt.Az elmúlt hét év alatt maximum 5 ilyen esetre emlékszem.Fantasztikus volt.-alig találtam a szavakat,Smith professzor egyszerűen zseniális.
-Erre számítottam,amikor McGalagony úgy mutatta be,mint régi ismerősét.-nevetett Rose,volt valami az arcán,amiből leolvastam,hogy valamit eltitkol előlem.
-De azért a bűbájtan se volt semmi.Flitwick még mindig iszonyú jó.Valamint a legendás lények gondozása órák közül ez egész tűrhetőre sikeredett.Ne értsd félre,Hagrid a legjobb barátaim egyike,de sajnos odavan a véres fenevadakért.-a végén már én is vigyorogtam,hiszen vadőr barátom ma is a durrfarkú szurcsókok fajának egy továbbfejlesztett,szelídebb verzióját mutatta be a diákok előtt.
-Nekem Hagrid nagyon szimpatikus.Kedvesnek tűnik,plusz még vicces is.-Rose szinte fuldokolt a nevetéstől.
Ötkor ért véget a tanítás,utána a könyvtárba siettem, hogy vacsoráig,azaz hatig kész legyek a házi feladattal.Mivel remekeltem Holmes mai óráján,nekem nem adott fel semmit.
Átváltoztatástanra megírtam a több,mint öt oldal hosszúságú esszémet,amelyet rögtön meg is tanultam.SVK-ra csak fel kell tudni sorolni a vérfarkasok jellemzőit,ez természetesen nem okozott problémát.Bűbájtanra átismételtem a vidító varázst,legendás lények gondozásából pedig soha nincs lecke.Kevesebb,mint fél óra alatt elkészültem mindennel,így olvasgattam egy kicsit a szabadidőmben.
-Mit olvasol ?-ült le mellém Smith,valószínűleg tudni akarta,hogy jól-e érzem magam a délutáni incidens után.
A kezébe adtam a könyvet,amelyet nagy érdeklődéssel meg is vizsgált.
-A bájitaltan a kedvenc tantárgyad ?
-A három kedvenc órám egyike.Nem tudok dönteni az SVK,természetesen a bájitaltan és az átváltoztatástan között.-mosolyra húzódott a szám, amelyet ő is viszonzott.
Miért mosolyog idén mindenki ennyire gyönyörűen ?
-Hogy érzed magad ?-váltott át komolyabb hangnemre,az arcvonásai is megkeményedtek egy kicsit.
-Jobban.Csak el kellett mondanom valakinek.Mindent köszönök.Nagyon hálás vagyok.
-Igazán nincs mit,ha legközelebb szükséged van valakire,bátrán keress meg vagy engem,vagy Sherl..
akarom mondani Holmes professzort.Rendben ?-aggódva pillantott rám.
-Rendben.
Van olyan érzésem,hogy Holmest többet fogom keresni.
Gyorsan elhesegettem a kósza gondolatot,majd felálltam az asztaltól és odavittem a könyvet Madame Cvikkernek,aki gyorsan aláírta az igazolást a kikölcsönzésről.
Mire visszasétáltam az asztalomhoz,Smith már eltűnt,így gyorsan összepakoltam és elindultam a nagyterembe.
A többiek már vártak rám,így sietve helyet foglaltam Ginny mellett,akit tegnap óta nem is láttam.
Később csatlakozott még Neville és Rose,valamint Parvati,Gemma,Una,Dean és Seamus is.
Nagyon hiányzott a két legjobb barátom.Teljesen más ez az egész Harry és Ron nélkül.Ezt nekik soha nem fogom bevallani,de ebben a pillanatban még a házijukat is kijavítanám.
Annyira elbeszélgettük az időt,hogy háromnegyed nyolckor még mindig az asztalnál ültem.Szerencsére viszonylag gyorsan tudok futni,így kb öt perccel nyolc előtt érkeztem a hetedikre.Holmes már a Szükség Szobája előtt várakozott.
-Elnézést a késésért.-léptem oda mellé.
-Nem késett el.-válaszolt,majd behunyta a szemét és háromszor elsétált az ajtó előtt.
Végre megpillantottam a jól ismert kirajzolódó körvonalakat,ötödikben a fél életemet itt töltöttem.
Udvariasan kitárta előttem a gyönyörű,hímzett ajtót,majd miután mindketten a teremben voltunk, be is zárta azt.
Valami elképesztően nézett ki a helység.Azt hittem,hogy akkora kár után nem fog működni,de úgy tűnik helyrehozta magát.
Jobb oldalt több könyvespolc volt,mint a könyvtárban.A hatalmas polcok előtt egy igen nagy méretű munkaasztal kapott helyet,rajta különféle kések,deszkák valamint kisebb edények helyezkedtek el.Az asztal alatt mindenféle színű,anyagú és méretű üstök voltak,szép sorba rakva.
A bal oldalon ellenben egy pihenőrészleget pillantottam meg kényelmes karosszékek, olvasólámpa is volt ott,valamint némi könnyebb olvasmányt véltem felfedezni a kisebb dohányzóasztalon.
-Ez valami elképesztő.Ezerszer használtam a szobát,de még soha nem nyerte el ennyire a tetszésemet.Csodálatos,tanár úr.
-Tudja mit ? Hívjon Sherlocknak,ha már minden délutánt együtt készülünk tölteni.
Egy félmosoly kíséretében kezet nyújtott,melyet el is fogadtam.
-Helló.-mondta nevetve,majd én is visszaköszöntem egy sziával.
A zakóját ledobta az egyik karosszékre,így csak a lila ing maradt rajta.Én is levettem a talárt,mely alatt egy egyszerű fehér inget viseltem nyakkendővel.
A munkaasztalra tettem a pálcámat,miközben Hol...
Sherlock találomra kiválasztott egy könyvet,majd a közepén ki is nyitotta.
-Százfűlé főzet.Úgyis régen főztem már.Mit szólsz hozzá ?
-Másodikban készítettem utoljára.
-Micsoda ? 12 évesen ?-Sherlock nem olyan embernek tűnt,akit könnyen meg lehet lepni,de nekem ezúttal sikerült.
-Nem olyan nagy dolog.-fixíroztam a padlót.
-De igenis az.Sokan még a legegyszerűbb bájitalokat sem képesek elkészíteni,te meg Százfűlé főzettel foglalkoztál.Nem szabad lebecsülnöd magad.Rendben ?
-Rendben.-felemeltem a fejem,majd elkövettem azt a hatalmas hibát,hogy belenéztem a szemébe.
Teljesen elvesztem a pillantásában,gondolkodni se voltam képes.Másodpercekig,vagy akár percekig bámultam,persze ő is az arcomat vizslatta.Hirtelen eszembe jutott Ron,pedig semmi rosszat nem tettem.
Ne csináld,Hermione.Nem szabad.Ennyi.
Ron,Ron,Ron.Ronald Weasley.Ron.
Végül addig ismételgettem magamban Ron nevét, hogy meg is bántam az egész szemezősdit és gyorsan elkaptam a tekintetem.
-Ülj csak le,ma elmarad a munka.Nagyon úgy fest, hogy beszélgetésre van szükséged.
Ezt meg honnan a fenéből tudta ?
Válasz nélkül leültem a fotelbe,Sherlock a mellettem lévő karosszéket foglalta el.
Feltűrte az ingjét,majd kezeivel megtámasztotta a fejét és várt.
-Igazából van itt még valami,amit nem mondtam el.-a cipőm megint túl érdekesnek bizonyult,így sokáig fixíroztam azt.
Még mindig hallgatott.
-Nekem...nekem van egy testvérem.Idősebb,mint én.Csak annyira emlékszem,hogy szőke hajkoronával rendelkezett,ami igen érdekes,tekintve,hogy a szüleink mindketten sötéthajúak voltak.Azt sem tudom,hogy fiú vagy lány.Csak annyit,hogy 11 évesen elszökött otthonról.Fogalmam sincs,hogy miért.Olyan,mintha emléktörlést végeztek volna rajtam.Néha bevillan egy-két részlet,de ennyi az egész.
-Tud róla bárki más ?
-Nem,te vagy az első akinek elmondtam.-vallottam be csendesen.
-Figyelj ide.Nyáron segítek a keresésben.Lehet,hogy közelebb van az illető,mint hinnéd.
-Nem valószínű.-csóváltam a fejem,még mindig a padlót viszgálgattam.
-Nézz rám.Nem szoktam előre megígérni semmit,de most megteszem.Minden tőlem telhetőt elkövetek majd,hogy segítsek neked.-engedelmeskedtem,így megint elvesztem a szemében,de ez most mellékes.
-Ugyan,majd pont rám fogod pazarolni az időt.Teljesen felesleges munka lenne,annyiszor próbálkoztam már.
-A szavamat adom,hogy segítek neked.Nincs vita.
Ellentmondást nem tűrő hangon jelentette ki mindezt,de mellette megengedett magának egy apró mosolyt is.
-Honnan ismered ennyire jól Mr Smitht ?-bukott ki belőlem a kérdés.
-Régi barát.Kb 16 éves korom óta ismerjük egymást.Rajta kívül csak 2-3 igaz barátom maradt.-motyogta megsemmisülten.
-Részvétem.-azonnal megbántam,hogy feltettem a kérdést.
-Ugyan,ősrégi történet.Egyszer talán képes leszek beszélni róla,de még nincs itt az ideje.
Percekig egy szó sem hangzott el köztünk, mindketten a kandallóban pattogó tüzet bámultuk.
-Jól vagy ? Délután eléggé rámijesztettél.Senkit nem láttam még ennyire sírni.-felemelte a fejét és ugyanazt az aggodalmat pillantottam meg az arcán,mint amilyet Smithén is láttam a könyvtárban.
-Most már igen.-szélesen elmosolyodtam,ezúttal őszintén.
-Én is keresztülmentem egy ilyen időszakon.A sajtó hetekig kínzott,ráadásul pont akkor vesztettem el egy barátomat.Szörnyű volt.De szerencsére mindkét John az én oldalamon állt.Ha szükséged van valakire,én itt leszek.Rendben ?
-Mindenképp.-bólintottam.
Ezután sokkal egyszerűbb és vidámabb témák kerültek szóba.
-Mennünk kellene.-pillantott az antik faliórára,amely épp abban a pillanatban ütötte az éjfélt.
Bármennyire is utáltam magamat érte,de akár reggelig is itt maradtam volna vele.Végre valaki,akivel normálisan lehet beszélni témától függetlenül.
-Holnap ugyanitt ugyanekkor ?-magamra kaptam a talárt,Sherlock is így tett a zakójával.
-Hát persze.
Kisétáltunk a teremből,majd együtt indultunk el a klubhelység felé,hiszen ugyanaz az út vezetett a szobájához is.
-Jó éjszakát.
-Jó éjt,Hermione.
Senki nem mondta még ki ennyire szépen a nevem.