Changbin türelmes, s pont ezért nem is sietteti Felix-et. Nem akar erőltetni semmi sem, azt szeretné, ha a fiatalabb akkor találkozna vele, amikor  szeretne, nem pedig akkor, amikor muszáj.

Azonban nem tudja meghatározni az érzést, amely a várakozás során kavarog benne. Egyszerre izgatott, rendkívül lelkes, és legszívesebben csak megölelné a fiatalabbat, s nem is törődne a múlttal, a jövővel, csak azzal az egy pillanattal, melybe bele akar ragadni, melyet az örökkéig akarna egészen nyújtani.
Ugyanakkor szinte a rettegés keríti fogságába, hiszen bármikor elszúrhat bármit, abba pedig talán mind a kettejük szíve végérvényesen beleszakadna.

Kezében van a sorsunk, s az egész olyan, mint egy szerencsejáték, Changbin pedig reméli, az élet jól osztotta a lapokat, s győzelemhez vezetnek.