Eltelt újból jónéhány nap, s beköszöntött a diákok által már hosszú ideje várva várt szünet, azonban Felix-et még ez sem hatja meg különösképpen. Csakis Changbin személyére tud gondolni, arra, hogy vajon tényleg ennyit számít-e neki.

Az egész túlzottan lehetetlennek tűnik, már-már felfoghatatlannak.

Felix próbálja, ám nem tudja elfogadni a tényt, miszerint érzései viszonzásra leltek. Egyszerűen retteg attól, hogy a másik meggondolja magát, hogy rájön, mégsem szereti őt, s újból el lesz hagyva.
Újból elfeledettnek érzi majd magát, miközben apró darabolra van hullva.

Fél a csalódástól.

Attól, hogy elégtelennek fog bizonyulni, hogy ő már nem az az ember, aki elrabolta Seo Changbin szívét, s az ejti pedig végképp kétségbe, hogy saját ketyegőjét talán sosem szerezheti vissza az elrablójától.

Talán sosem lesz képes mást szeretni, akkor sem, ha szerelmének már nem lesz szüksége rá.