Barry háta hangosan csattant a bejárati ajtónkkal szembeni falon. A hirtelen haragtól még az erőmet sem használtam, így puszta kézzel vágtam a falhoz a kabátjánál fogva.

- Hogy érted, hogy nála van az öcsém?!- üvöltöttem idegesen az arcába.

- Cisco-nak volt egy látomása, csak annyit tudunk, hogy nála van- hadarta el. Eltűnt előlem és mögöttem tűnt fel.

- Ez a te hibád- fordultam meg ökölbe szorított kézzel- Ha te nem mentesz meg, az öcsém biztonságban lenne!

- Elnézést, többet nem fordul elő- tette fel a kezét. Csípőre tettem a kezem és mélyeket lélegezve kezdtem gondolkodni.

- Mi a fenét csináljak- törtem a fejem hangosan.

- Cisco meg tudja találni. De kellesz hozzá.

- Mégis hogy?- tártam szét a karom.

- Ő is metahuman. Hasonló mint te, azt hiszem. Rád tud csatlakozni és megkeresni ezzel az öcsédet..

- Akkor mire vársz? Menjünk- léptem közelebb hozzá. Egyből felkapott és már rohant is. Legközelebb a laborban tett le. Ahogy a lábam a talajhoz ért, egyből Cisco-t kezdtem keresni.

- Csináld- néztem rá, amint megláttam.

- Gyere velem- vezetett ki a folyosóra. Ott végig, le egy lépcsőn, amíg egy másik helyiségbe nem érkeztünk. Ott egy székhez húzott és a kezembe nyomott egy sisakot- Vedd fel, ez majd..

- Nem érdekel hogyan, csak csináld- szóltam rá és a fejemre húztam.

- Lehet egy kicsit fájni fog- figyelmeztetett és leült elém- Hunyd le a szemed és gondolj az öcsédre.

Úgy tettem, ahogy mondott. A kék szemére gondoltam, ami mindig kíváncsian figyelt rám amikor régen játszottunk. A barna hajára, amit régebben én vágtam neki. Akaratlanul a tarkóján éktelenkedő sebre gondoltam. Ahogy szerezte. Ahogy az ablakhoz vágtam, ami szilánkosra tőrt, ezzel a tarkóját megsebezve. Ismét ökölbe szorítottam a kezem, de most nem használt. Messziről valaki a nevemen szólított. Újra és újra.

- Hayley- rázta a vállam. Ahogy kipattant a szemem, egy aggódó zöld szempárral találtam szemben magam. Levette rólam a sisakot. Beletúrtam a hajamba és Cisco-ra néztem, Barry válla fölött.

- Szóval?- kérdeztem, a fejemet fogva.

- Megvan.

- Indulok is- szólt közbe Barry. Épp nekilendült volna, de megragadtam a karját.

- Veled megyek- támasztkodtam fel.

- Nem jössz. Az öcsédről van szó. Srácok, tartsátok itt- nézett a barátaira.

- Pontosan azért megyek, mert az öcsémről van szó te idióta!- szóltam utána, de hiába, már eltűnt. Idegesen rúgtam bele a székbe, amin az előbb ültem.

- Hayley, le kell nyugodnod- tette a karomra a kezét Caitlyn. Nem kellett volna. Ahogy kikaptam a karom a szorításból, a falhoz vágódott. Végig csúszott a felületen, míg a fejét fogva le nem ült a földre. Cisco, mielőtt még mellé ugrott volna vetett rám egy dühös pillantást. Felemeltem a kezem. Sugárzott belőle az erőm. Azonnal lelkiismeret-furdalásom támadt.

- Annyira sajnálom- nyúltam volna felé, de Cisco elém állt.

- Ne gyere közelebb- nézett rám durván. Féltette tőlem. Persze, hogy féltette, hiszen bántottam. Mást sem csinálok, csak másokat bántok.

- Én őszintén nem akartam- könnyeztem be- De nem tudom irányítani- túrtam a hajamba idegesen, már-már a síráshoz közeledve.

- Azt mondtad régebben sokat használtad. Akkor most miért nem tudod kontrollálni?- szegezte nekem a kérdést Cisco.

- Mert ez nem így megy. Ha nem használom utat tör magának. Van hogy esténként arra kelek, hogy minden bútor a szobámban repked.

- Akkor miért nem használod?- nézett rám Caitlyn türelmesen.

- Még is mire? Kávé reptetésre?- tártam szét a karom.

- Bármi másra. Olyan képességed van, amivel nagyon sok jót tudnál tenni. Hiszen Barryt is megmentetted. Az öcsédért is el akartál menni..

- Ezek mind miattam történtek Caitlyn, hát nem látod? Akárhova megyek, Adam követ és hozza magával a tetü haverjait. Jobb lenne ha feladnám ezt az egészet és csak...- nem tudtam befejezni. Hátat fordítottam nekik és durván letöröltem a könnycseppeket az arcomról- Nem tudjátok milyen ez. Senki se tudja.

- Látod, ebben tévedsz- állt fel Caitlyn. A nyakláncához nyúlt, és előhúzott egy hópehely alakú medált- Ez itt meggátolja az erőmet a felszínre törésben, mert ellentétben veled, nekem tényleg nincs más választásom. Ha megpróbálom használni, felemészt. Te viszont Hayley, segíthetnél vele. Én tudom, hiszen megvizsgáltalak. Azért nem tudod használni, mert nem fogadod el- magyarázta. Megdermedve álltam előtte.

- Te is olyan vagy mint mi?- kérdeztem.

- Igen- bólintott. Közelebb lépett hozzám, és az ellenkezésem ellenére megfogta a karom- Csak próbáld meg.

- Én nem hiszem....

- Hayley!- szólt rám.

- Jó, jólvan. De még is mit csináljak vele?- tettem fel a kérdést, amire neki sem volt válasza. Meglepetésemre Cisco válaszolt helyette.

- Nekem igazából lenne egy ötletem.