Értetlenül mért engem végig. Biztos vagyok benne, hogy felmerült benne a kérdés, hogy mitől is lennék én olyan különleges.

- Megpróbálhatod elvenni. De úgy sem fog menni. Nem igaz, aranyom?- csipkedte meg az arcom. Gyűlöltem, hogy ilyen közel volt hozzám. Próbáltam visszafogni magam, de nem ment.

- Csináld ezt még egyszer és ki találom tépni a karod a helyéről- bukott ki belőlem. A Flash és a mögöttem álldogáló fiú egyaránt meglepődött.

- Enye, de csípős valakinek a nyelve. Legutóbb nem ilyen voltál- ráncigált meg. Közben a fiú velünk szemben kérdőn bámult bennünket.

- Ebből elég- mondta és nekiiramodott. Az alak a falnak lökött, a fejem hangosan koppant a falon, de sikerült magamnál maradnom. A Flash célzott, az alak legyintett a kezével és a falnak csapta a gyorshajtót. Ő felpattant és megint próbálkozott, ismét a falnál végezte.

- Csak nem nehezen megy az eltalálás?- nevetett fel. A láthatatlan pajzs körülötte egy pillanatra láthatóvá vált. Talán ha én megpróbálnám... De elvetettem az ötletet. Tudom, a Flash mit csinál a metahumánokkal. Mit csinálna velem, ha megtudná, hogy én is az vagyok. Az alak közben akcióba lépett és az mutató ujját a Flash felé tartva a falhoz szorította. Próbált mozdulni, de nem tudott.

- Fuss- kapta rám a tekintetét. Elindultam kifelé, de megálltam. Nem hagyhattam ott. Nagy levegőt vettem és megfordultam. Nagyon rég használtam az erőm, nem voltam benne biztos, hogy menni fog, de meg kellett próbálnom. Az alak felemelte a kezét, készült agyonnyomni Central City szuperhősét, amikor ököllel feléjük irányítottam a kezem. Éreztem a tipikus melegséget, ami ilyenkor átjárt, a kezembe összpontosítottam és elképzeltem a falat a Flash előtt. Ahogy kinyitottam a kezem, a fehér színű erőm kúszott ki belőle, végigjárta a karomtól, egészen az elképzelt falig, ami már ott állt. A támadó ereje maga ellen fordult, hátratántorodott és a melkhasát szorítva meredt rám. A Flash ezt kihasználva felpattant és levegőért kapkodva arrébb állt.

- Meg fogod bánni, Hayley. Fogalmad sincs mennyire- köpködte a szavakat és köddé vált. Fáradtan engedtem le a kezem. Jó érzés volt újra használni az erőm, még is volt egy furcsa megérzésem. Egy percig némán álltunk egymás mellett.

- Metahuman vagy- szólalt meg hirtelen a Flash.

- Nem is tudom miből jöttél rá- fontam keresztbe a karom- Ne haragudj emiatt- mutattam körbe.

- Miért kérsz bocsánatot?- értetlenkedett.

- Miattam volt itt. Értem jött...

- De miért?- kérdezte kíváncsian. Egy sóhajtás kíséretében dőltem neki a pultnak, ahol fél órája még dolgoztam.

- Közös múlt. Elég ha ennyit tudsz- mondtam és ellökve magamat elindultam a cuccomért.

- Ennyi? Nem gondolod, hogy ennél többet kell mondanod?- jött utánam- Végtére is megmentettelek...

- Először is, én védtem a te segged- fordultam vissza egy pillanatra. Magamra kaptam a farmer kabátom és kihúztam a hajam alóla, ahogy a táskámért nyúltam- Másodszor, ez nem a te harcod. Az enyém, ne vívja meg helyettem senki- szögeztem le. A határozottságomtól meglepve állta az utam az ajtóban.

- Ugye tudod, hogy egy szempillantás alatt el tudnálak vinni, ha akarnám. Akaratod ellenére- jegyezte meg.

- Ugyan- paskoltam meg a vállát- Mit tudnál kezdeni a Backstreet Boys alakoddal és azzal, hogy gyorsan tudsz futni?- elengedtem és kikerülve a tátott szájú szuperhőst elindultam haza.

Hazaérve fáradtan vetődtem le a kanapéra.

- Hayley?- rontott ki a szobájából hisztérikusan Becca- Hallottam mi történt a Jitter's-ben. Jól vagy?- kérdezte, miközben elkezdett tapogatni.

- Ha nem lennék jól, itt sem lennék- dörzsöltem meg a vállam- Csak megint Adam...

- Basszus- szitkozódott. Igen, Adam. Aznap őt is megcsapta a villám. Csak velem ellentétben ő nem meghúzta magát, hanem toborozni kezdett olyanokat mint mi.

- Tudom. És a Flash is felbukkant. Látta, hogy mit tudok...

- Ennyit erről, hogy láthatatlan maradj- dőlt hátra ő is a kanapéra.

- Most mit csináljak?- nyöszörögtem- Úgy értem, hogy tudnám lerázni a leggyorsabb embert a földön? Hiába próbáltam beetetni, hogy semmi esélye ellenem, de basszus ő a Flash!

- Figyelj- fordult felém- Nem csináltál semmi rosszat. Miért üldözne téged?

- Mert tudja, hogy ismerem Adam-et. Azt viszont nem, hogy a halálát akarja.

Barry

Kisebb sokk hatása alatt léptem be a bunkerbe.

- Hé haver, minden oké? Mi történt?- lépett elém egyből Cisco, ahogy megpillantott. Levettem a maszkot a fejemről és idegesen túrtam a hajamba.

- Ott volt a pasas, akit hetek óta üldözünk..

- Úgy érted Az alak?- kérdezte vigyorogva Cisco.

- Tudsz te ennél jobbat is- fogta meg a vállát Caitlyn. Cisco csalódottan csettintett egyet a levegőben.

- Igen. Egy lányt keresett, nagyon különleges képességgel. Láttam mit tud. Hasonló volt a srácéhoz, de még is más volt. Nem volt olyan erős, de van benne valami.

- Miért nem hoztad be?- tette fel az ésszerű kérdést Cait.

- Mert erősebb nálam és ezt a tudtomra is adta...- mondtam csalódottan és a kesztyűmet levéve járkáltam tovább. Cisco az asztalához lépett, felvett egy rajztömböt és a kezembe nyomta.

- Rajzold le, elindítok egy arcfelismerő programot. Reggelre kész is lesz. Megtaláljuk a különös csajt. Mint mindig. Még valami ami segíthet megtalálni?

- Hayley. A neve Hayley.