*két hét múlva*

Ahogy kicsöngettek utolsó órától, mindenki azonnal kifelé indult a teremből. Egyikünket sem zavarta, hogy a tanár még éppenséggel nem fejezte be az órát.

Ahogy kiléptem a teremből az osztálytársaim között, azonnal megláttam Jungkookot, aki szokás szerint a termünk előtti padon ülve várt engem.
-Szia! – mosolyogtam rá - amit ő viszonzott - miközben letettem mellé a táskám. Gyorsan elmentem a szekrényemhez, és kivettem belőle a kabátom, majd visszasiettem a rám váró fiúhoz.
Mikor odaértem hozzá, ő már felállt a padról, és mosolyogva figyelt engem. Elvette tőlem a kabátom, és rám adta azt, akár egy kisgyerekre, akinek segíteni kéne az öltözésben.

Amint rám adta a kabátom, előre hajolt a vállam felett, és megcsókolt. Addigra már teljesen megszoktam, hogy járunk, így akár emberek előtt is ugyanúgy fogadtam a csókjait, emellett már nem vert olyan hevesen a szívem, és nem éreztem magam kényelmetlenül a társaságában. Már tényleg csak egy egyszerű meleg pár voltunk.

-Hogy telt a napod? – kérdezte tőlem, ahogy elindultunk kéz a kézben lefelé az emeletről.
-Egész jó volt – mosolyogtam rá. – Neked?
-Ahh, utálom az osztályom. Mindenki olyan köcsög, mint én egy hónappal ezelőtt – forgatta a szemeit.
-Sajnos mindenki életében vannak köcsögök – nevettem fel kissé, arra gondolva, hogy már két éve milyen rendületlenül szeretem Jungkookot, annak ellenére, hogy mindig is egy köcsög volt. Erre pont akkor változott meg, mikor már le akartam mondani arról, hogy mi valaha is együtt leszünk...
-De a köcsögök is meg tudnak változni – vigyorgott rám, mire én megforgattam a szemeimet.

Kiléptünk az iskola épületéből, és elindultunk arrafelé, amerre én lakok. Mivel Jungkooknak kevesebb órája volt, mint nekem, ő már abban az egy órában hazament, és elhozta magával a hegedűjét, hogy nálunk lehessen a zenekari próba kezdetéig.

-Ömm... - kezdtem. – Csak hogy felkészülj, szólok, hogy apa itthon van.
Jungkook ijedten kapta rám a tekintetét.
-Szólhattál volna hamarabb is! Nem vagyok felkészülve arra, hogy esetleg az apád... - mondta idegesen, de én közbevágtam.
-Jungkook – szólítottam lágyan. – Bár apám először nem hitte el, hogy nem csak a lányokhoz vonzódom, és azt hitte, pánszexualitás nem is létezik, mikor két évvel ezelőtt hazamentem azzal, hogy nekem tetszik egy fiú, aki extrém helyes, és Jungkooknak hívják, teljesen elfogadott. És végighallgatta az összes szenvedésem, amikor éppen itthon volt, hogy mennyire elegem van az érzéseimből, és abból, hogy nem veszel észre – nevettem fel kissé kínosan. - Szóval mindent tud és elfogad. Azt is tudja, hogy együtt vagyunk, mert rengeteget áradoztam rólad tegnap, mikor hazajött.
-Apukád tévhitben él, ugyanis nem vagyok extrém helyes. Egyáltalán tűrhetően nézek ki? – nézett rám újra ijedten.
-Kook – szólítottam újra, miközben megálltam, szembefordultam vele, és megfogtam a másik kezét is. – Te mindig extrém helyes vagy – néztem a szemeibe mosolyogva. Ekkor ő is sóhajtva bár, de elmosolyodott.
-Szeretlek – mondta, mire én egy apró puszit adtam szája sarkába.
-Én is téged – mondtam halkan, és tovább indultunk a gyenge téli napsütésben.

Hamar odaértünk a házunkhoz, mivel egész közel laktam a gimnáziumhoz. Mély levegőt véve nyomtam le a bejárati ajtó kilincsét, majd mindketten beléptünk a házba.
-Megjöttünk – kiáltottam el magam.
-Gyertek a konyhába! – kiáltott vissza anyám, mi pedig gyorsan levettük a kabátjainkat és cipőinket, majd bementünk a konyhába, ahol a szüleim voltak.

Apa azonnal végigvezette tekintetét Jungkookon, ahogy beléptünk, miközben én kissé kínosan megszólaltam.
-Jungkook, ő az apám, apa, ő Jungkook... a párom – jöttem kissé zavarba. Jungkook tisztességtudóan (de béna ez a szó :') – í.m) meghajolt, apám pedig lassan biccentett.
-Milyen napotok volt, fiúk? – próbálta oldani a feszültséget anyám.
-Egész jó volt – mosolyogtam halványan, Jungkook viszont csak feszülten bólintott.

Leültünk az asztalhoz, apámmal szemben, és vártuk, hogy elkezdődjön valami beszélgetés. Még egy kis ideig csak feszengve ültünk, majd apám végre megszólalt.
-Hány éves is vagy, Jungkook? – kérdezte a fiútól, aki végre megtalálta a hangját.
-17 – válaszolt, nagyon halványan elmosolyodva.
-És te is olyan... izé... tudod, olyan vagy, mint Hoseok? – magyarázta apám, mire én a fejemet fogva sóhajtottam.
-Apa, egy: már ötezerszer elmondtam, hogy pánszexuális vagyok. Kettő: ne kérdezz ilyeneket, mert látod, hogy Jungkook így is feszült – mondtam.
-Jól van, na! Dehát mit kérdezzek? – értetlenkedett apám.
-Bármit, csak nem értem, hogy miért kell az azonos nemű kapcsolatban lévők szüleinek azonnal a másik fél szexualitását kérdezni – dörzsöltem meg az arcom. Úgy éreztem, ennél már nem lehetne kínosabb... pedig lett.
-Jó, akkor... szüzek vagytok még? – kérdezte.
-Apa! – akadtam ki teljesen, miközben az összes vér kifutott az arcomból, majd amilyen gyorsan ez történt, olyan gyorsan el is vörösödtem. Olyan voltam, akár valami karácsonyi égő, ami másodpercenként változtatja a színét.
Apa felnevetett, és úgy nézett rám, hogy láttam rajta, mennyire büszke magára.
-Te mondtad, hogy bármit kérdezhetek, csak ne a szexualitását – mondta vigyorogva, mire kissé felnevettem, Jungkookkal együtt.
Szóval így kezdődött apám és Jungkook barátsága...

♡♡♡

*Yoongi szemszöge*

-Szia! – léptem oda Jiminhez, amikor vége lett a zongoraórámnak.
-Szia! – köszönt vissza mosolyogva, miután eltette a telefonját. Közelebb hajolt, és egy apró csókot adott ajkaimra. – Menjünk, mert már így is biztosan csak ránk várnak! – mondta, és megfogta a kezem. Így indultunk el a zeneiskola másik épülete felé, ami két utcányira volt tőlünk.

-Kissé furcsa, hogy ezt mondom, de már hiányzik a zenekar. Örülök, hogy vége a szünetnek – gondolkozott el a fiú, mikor már egy ideje sétáltunk. Akkor már két hét eltelt a koncert óta. Karácsony után minden évben zenekari szünetet tartunk.
-Én pedig örülök, hogy ennyire megváltozott a véleményed a zenekarról – mosolyogtam rá.
-Mindez neked köszönhető – mosolygott vissza rám, majd lenyomta a zeneiskola épületének kilincsét.

Beléptünk az előadóterembe, és mosolyogva köszöntünk, de feltűnt nekem valami változás. És nem, nem az, hogy a tanárnő éppen Jisooval nevetett valamin, nem is az, hogy Lisa és Taehyun beszélgettek a terem túlvégében, miközben pakoltak – pedig mi is késve érkeztünk, így ez is kissé szokatlan volt -, sőt, még csak azt sem tartottam annyira meglepőnek, hogy Jungkook Hoseok csellóján játszott, miközben a fiú segített neki, hogy el tudjon játszani egy sort a kottából. A furcsa az volt, hogy ott, ahol általában le szoktunk pakolni Jiminnel, egy idegen fiú állt. Ezt barátom is észrevette, így értetlenül néztünk össze.

Odamentünk a fiúhoz, aki ijedten nézett fel ránk.
-Szia! Ömm... tudod, mi itt szoktunk pakolni, és... nem zavar, ha most is ide pakoljuk le a cuccainkat? – kérdezte tőle óvatosan Jimin, mire az idegen fiú némán megrázta a fejét, és inkább megfogva a hangszerét, odament a tanárnőhöz. Kérdezett tőle valamit, majd miután a tanárnő mutogatott a székek felé, a fiú bólintva leült a második szólamba, a mi helyeink mögé.

Mire előpakoltuk a hangszereinket. már mindenki leült a helyére. Behangoltunk, majd érdeklődve pillantottunk a tanárnőre, mivel vártuk, hogy szokás szerint bemutassa az új tagot.
-Először is mindenkinek boldog újévet! – szólalt meg boldogan a tanárnő, mire mindenki tapsolt egy keveset. – Már biztosan mind észrevettétek, hogy új tagot köszönthetünk a zenekarban. Kérlek, állj fel, és mondj néhány fontos dolgot magadról! – nézett az új srácra, mire mindenki felé fordult.

A fiú félénken állt fel, és körbepillantott, majd lesütve tekintetét, halkan szólalt meg.
-Kim Taehyung vagyok, 16 éves, 6 éve hegedülök, és a Szöuli Művészeti Középiskolába járok ének szakra. Ennyi elég? – pillantott fel a tanárnőre.
-Úristen, Jimin 2.0 – szólalt meg Jungkook, mire mind felnevettünk.
-Nem is, én ének és tánc szakon vagyok – húzta fel az orrát Jimin, mire Jungkook megforgatta a szemeit.
-Rendben, Taehyung, leülhetsz – bólintott a tanárnő mosolyogva, a fiú pedig megtette, amit kért. – Most kezdjük a Someone Like Youval a próbát, mert szeretném, ha azt kidolgoznánk a júniusi koncertig.

Mindenki elővette a kottát, majd egy hangot hallottunk a hátunk mögül.
-Ez hány oldalas? – kérdezte halkan Taehyung.
-Uff.. sok – válaszolta neki a mellette ülő Taehyun.
Azonnal Jiminre pillantottam, és láttam rajta, hogy alig bírja ki nevetés nélkül. Valamiért úgy éreztem, egy hónapon belül Taehyunnak lesz egy kapcsolata... Ahogy Taehyungnak is.

--VÉGE--

2020.12.13. 19:06