*Jimin szemszöge*

Kicsivel később, miután elaludtam Yoongi ölében ülve a konyhában, fel is ébredtem arra, hogy a fiú az anyámmal beszélget. Fejemet Yoongi vállába fúrtam, karjaimat nyaka köré tekertem.
-Ébren vagy? – kérdezte tőlem a fiú, mire némán bólogattam párat.
-Mennyi az idő? – kérdeztem a reggeli rekedt hangomon.
-Nyolc óra – válaszolta.
-Még lehetek egy kicsit lusta? – kérdeztem, ő pedig ezen elnevette magát.
-Nem, azonnal menj, öltözz fel, és fuss a háztömb körül 10 kört – mondta, mire én elmosolyodtam.

Még fél óráig voltunk a konyhában. Körülbelül öt perc után én is becsatlakoztam az anyámmal való beszélgetésbe, majd miután megittam egy kávét, már teljesen éber voltam.

-Umm... Vegyél ki bármilyen ruhát a szekrényemből, hátha találsz az ízlésednek megfelelőt – mondtam Yoonginak, miközben kinyitottam a ruhásszekrényemet a szobámban, és kivettem magamnak azt a fehér farmert és kötött felsőt, amit a koncerten is akartam viselni. Semmi kedvem nem volt már nap közben átöltözni, teljesen el akartam készülni már reggel, hogy biztosan el ne késsünk.

Már átvettem a nadrágom a fehér farmeremre. Éppen levettem a pizsama felsőmet, és már kezembe vettem a fehér kötött pulcsim, de észrevettem, hogy Yoongi mosolyogva néz végig rajtam.
-Miért nézel? – kérdeztem, mire ő csak még jobban elmosolyodott.
-Csak megcsodáltam a pasim felsőtestét. Nem szabad? – vonta fel a szemöldökét, még mindig pimasz mosollyal ajkain. Ezen teljesen elvörösödtem, de persze leginkább a „pasim" szón. A pasijának hívott. Van ennél szebb dolog a világon? Már ettől az egyetlen szótól is menten elhalálozok.

A fiú odalépett hozzám, ő is levette a pólóját, és nekilökött a falnak. Karjait mosolyogva fonta derekam köré, én pedig tekintetemet végigvezettem enyhén kidolgozott felsőtestén. Egyik kezem óvatosan mellkasára helyeztem, és ujjaimat lefelé kezdtem húzni, végig a kissé kockás hasán.
-Hm... A te tested szebb – húzta el a száját, mire én újra teljesen elpirultam.

Ajkait enyémekre tapasztotta, én pedig karjaimat tarkója köré fontam, és egyik kezem ujjait felvezettem tarkóján a tincsei közé. Ő jobb kezét elvette derekamról, és nadrágom korcánál simított végig, majd keze megállt farmerem gombjánál, és kigombolta azt. Az egész testem beleborzongott ebbe, és megfordult a fejemben, hogy itt talán meg kéne állni, de eszem ágában sem volt tönkretenni a pillanatot. Másnak viszont igen...

-Jimin! – hallottam meg Jihyun hangját, a következő pillanatban pedig nyílt az ajtó. Azonnal szétugrottunk Yoongival, és ijedten néztünk az öcsémre. – Bo-Bocsánat – dadogta az öcsém, majd inkább belépett a szobámba, és becsukta maga mögött az ajtót. Én csak némán megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi baj. – Csak segítséget akartam kérni – magyarázta, mire én értetlenül néztem rá.
-Miben? – kérdeztem, ő pedig felém mutatta telefonját, amin egy lánnyal folytatott beszélgetés volt megnyitva.

-Mit csináljak? – kérdezte tőlem kétségbeesetten Jihyun.
-Akarsz vele találkozni? – kérdeztem vissza, mire ő csak vörös arccal bólintott.
-Akkor írd vissza neki, hogy rendben – mondtam logikusan.
-De ma van a koncertetek – mondta kétségbeesetten az öcsém.
-Az csak este hatkor lesz. Találkozzatok kettőkor, és legyetek együtt ötig, utána hazajössz, és sietsz a koncertre – tanácsoltam, miközben felkaptam magamra a felsőm.

-De biztos, hogy elmenjek? – kérdezte, és továbbra is teljesen kétségbe volt esve.
-Jihyun, ne bénázz már! – szidta le Yoongi – aki már szintén fel volt öltözve. – Ő csak egy lány. Eddig a fiúk hívták el a lányokat randira, erre nem elég, hogy mostmár a lányok hívják a fiúkat, a fiúk félnek is elfogadni a randira kérést? Csak írd vissza neki, amit Jimin mondott, kapj magadra egy inget, vegyél magadhoz egy csokit, és hívd el egy kávézóba, vagy tudom is én – magyarázta, mi pedig sokkoltan néztünk rá.
-Megnyugodtál? – nevettem el magam, amikor felocsúdtam a döbbenetből. Láttam már Yoonginak hasonló kirohanását, amikor Jungkook piszkált engem a második zenekari próbámon, de nem gondoltam, hogy a következőt az öcsémnek fogja címezni, amiért az hasonlóan béna, mint én, és nem mer elmenni egy randira.
-Én nyugodt vagyok – vonta meg a vállát.

-Oké, akkor visszaírom neki, hogy „Rendben, kettőtől ötig ráérek" – nézett a telefonjára Jihyun, és írni kezdett. – Köszönöm, mindkettőtöknek! – mosolygott ránk, majd kifelé indult a szobából, de én még utána szóltam egy utolsó jó tanáccsal.
-Ja, és Jihyun! – szóltam, mire ő visszafordult. – Ne az Xboxozásról beszélj neki – vigyorodtam el. Erre ő csak megforgatta szemeit, majd még egy kis ideig nézett rám, végül szóra nyitotta a száját.
-Egyébként szép a hickey-d - kacsintott rám, majd becsukta maga mögött az ajtót.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Aki esetleg nem tudná: a hickey a szívásfolt angol neve, csak én általában hickeynek hívom, úgy jobban hangzik 😂😂

2020.11.28. 15:39