Meglehetősen idegesen várakozott Min. Hiába szeretett ilyen helyeken lenni, az első alkalom az új orvosokkal mindig rossz érzés.

Hyunjin nem volt ideges. Kifejezetten nyugodt volt, hisz ő is pszichológus szeretne egyszer lenni. Szerette ezeket a kórtermeket, mert mindig megnyugtatják. Ilyen helyen akar mindenképp dolgozni!

-Kim Seungmin!-szólította a doktor őket.

-Nekem is be kell mennem?-suttogta Hyun.

Min bólintott.

Így hát mindketten bementek a kellemesen berendezett irodába. Seungmin egyből a játékok után akart nyúlni, de fejét megrázva ült inkább a kanapéra Hyunjin mellé.

-A játékok azért vannak, hogy használják Seungmin. Ez nem a gyerek osztály, nem tőlük veszed el a játszást!-mosolyodott el.

Nem is kellett többet mondania, egyből kotorászni kezdett a dobozok között.

-Öhm...Hwang Hyunjin vagyok, Seungmin barátja.-mutatkozott be Hyun miután erősen szuggerálta őt a szakember.

-És ön mit keres itt?

-Minnie kérte, hogy kísérjem el és hogy jöjjek be ide is.-suttogta.

-Vajon miért kérte meg erre magát?-ült le a fotelbe ami közvetlenül a kanapé előtt volt. Seungmin még mindig babrált, de úgy tűnt nem zavarja a beszélgetés, amit róla folytatnak.

-Nos, lehet azért, mert...én is pszichológus szeretnék lenni egyszer.

-Volt már maga ilyen látogatáson?

-Ó, igen, gimnáziumban jártam az iskolapszichológushoz.

Seungmin közben megtalálta a legérdekesebb dolgot a dobozok egyikében. Varázshomok.

A kisasztalra egyből kiöntötte a zacsó tartalmát és boldogan "gyurmázott" vele és figyelte ahogyan lefolyik az ujjai között a homok.

-Na, tetszik?-mosolyodott el a nő.

Bólintott. Hyunjin látta oldalról, hogy borzalmasan boldog. Úgy látszik szereti a varázshomokot.

-Viszont sajnos Hyunjin magának ki kell mennie. Mivel ez Seungmin órája más nem is nagyon lehet itt kettőnk kivételével. Szerződés alapján van meghatározva, hogy csak én hallhatom amiket mond!

-Persze, megértem, bocsánat.-hadarta. Zavarba jött, hiszen mégiscsak egy orvos utasította ki. Nem akarta így lejáratni magát Min előtt.

-Kint megvárlak majd!-mondta Seungmin-nek, aki nem értett az egészből semmit. Pedig tisztán emlékezett arra, hogy bejöhet valaki vele, akinek ő megengedi.

Így hát kettesben maradt a doktornővel. Beszélgetésük során felfedezett egy furcsa dolgot; az orvos mintha olyanokat fogalmazott meg, amiket csak a rossz emberek szoktak.

"Meg kell téged gyógyítani"-hangzott el a mondat, amire felkapta a fejét. Az autistákat nem lehet meggyógyítani, a fejlesztések egy része pedig elnyomja őket a valódi énjüktől.

Szó nélkül felállt és kiviharzott a rendelőből. Hyunjin ijedten kapta fel a fejét a zajra és egyből Min felé igyekezett.

-Mi történt?-kérdezte aggódva.

Válasz helyett Min a magasabb mellkasára dőlt és csendben megpróbált megnyugodni.

Az orvos is kijött, majd hatalmas kiabálások közepette oktatta ki Seungmin-t.

-Mit képzel magáról?! Csak úgy nem mehet ki az óra közepén!?

A folyosó végén álló biztonsági őr azonnal feléjük rohan és a nőt elvezette, aki még mindig kiabált.

Min a fülére tette a kezeit, de még így is fájtak neki a szavak. Mintha valami az agyát elkezdte volna ütni belülről.

-Baba, minden rendben lesz!-ültette le az egyik székre a váróban. Csendben várta, hogy megnyugodjon, majd mikor ez megtörtént mellé ült.

-Mit mondott neked az a nő? Megbántott?

Seungmin suttogva elmesélte neki a dolgokat, mire Hyunjin féktelen haragra gerjedt.

-Meg tudsz várnj itt Minnie?-nézett rá dühösen.

Bólintott, de nagyon megijedt tőle. Még sosem látta ilyennek az idősebbet.

Hyunjin szinte futva ment a recepcióhoz, ahol megpróbálta a lehető legnyugodtabb hangján elmondani a dolgokat.

-Ide figyeljenek, ha valami hülyeséget akarnak csinálni vele, vagy más autistával remélem tudják, hogy feljelenthetem magukat bármikor! Azt a kártyát meg nem akarom kihúzni, hogy a szüleim befolyásosak, de ha kell használom azt! És nem fognak neki örülni!-fenyegetőzött.

-Uram, kérem nyugodjon meg! Dr. Kim-nek korábban is volt egy konfliktusa hasonló eset miatt. A főnököm adott neki egy utolsó esélyt, de a mostani alkalommal már nem lesz ilyen kegyes vele.

-Ajánlom is!-mondta, majd visszament a megszeppent Min-hez.

-Ne aggódj, rendben van minden! A doki nem lesz többet az orvosod!-simította meg a karját.

-Miért...vannak ilyen gonosz emberek?-suttogta a sírás határán.

-Nem tudom. De ha bárki bántani fog azonnal mondd el nekem! Megvédelek, ne aggódj!-kulcsolta össze a kezüket.

-Köszönöm hyung!-suttogta.